Zalagyömörő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalagyömörő
Zalagyömörő címere
Zalagyömörő címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Sümegi
Kistérség Sümegi
Jogállás község
Polgármester Illés László[1]
Irányítószám 8349
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 448 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 39,24 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 11,11 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalagyömörő (Magyarország)
Zalagyömörő
Zalagyömörő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 01′ 04″, k. h. 17° 13′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 04″, k. h. 17° 13′ 34″
Zalagyömörő (Veszprém megye)
Zalagyömörő
Zalagyömörő
Pozíció Veszprém megye térképén
Zalagyömörő weboldala

Zalagyömörő község Veszprém megyében, a Sümegi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalagyömörő, Sümeg város vonzáskörzetében, Sümeg északnyugati szomszédjában lévő, a Sopront a Balatonnal összekötő 84-es főút mentén elhelyezkedő község.

Vonattal elérhető a Tapolca–Sümeg–Ukk-vasútvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalagyömörő nevét 1423-ban említette először oklevél Vggyemerew (Ukkgyömörő) néven.

1424-ben Gemere, 1480-ban Gyemerew néven írták.

A török hódoltság alatt sem néptelenedett el, ekkor kisnemesek lakták.

1720-ban is nemesi kiváltságokat élvezett egészen a 1848-ig, a jobbágyfelszabadításig.

1910-ben 1053 lakosából 1052 magyar volt. Ebből 1034 római katolikus, 19 izraelita volt.

A 20. század elején Zala vármegye Sümegi járásához tartozott.

Az 1950-es megyerendezés óta tartozik Veszprém megyéhez.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templom. Épült 1788-ban.
  • Gondolat tó (2005-ben újították fel)
  • Óvoda

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zalagyömörő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]