Vilonya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilonya
Vilonya légifotó.jpg
Az Árpád-kori eredetű, ma református erődtemplom légi fotója
Vilonya címere
Vilonya címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Kistérség Veszprémi
Jogállás község
Polgármester Fésüs Sándor[1]
Irányítószám 8194
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 630 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 45,11 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,50 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vilonya  (Magyarország)
Vilonya
Vilonya
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 06′ 38″, k. h. 18° 03′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 38″, k. h. 18° 03′ 51″
Vilonya  (Veszprém megye)
Vilonya
Vilonya
Pozíció Veszprém megye térképén
Vilonya weboldala

Vilonya község Veszprém megyében, a Veszprémi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község a Dunántúli-középhegységhez tartozó Bakony-vidék Balaton-felvidékének kistájcsoportjába tartozik. Veszprémtől keletre a Séd pataknál található. Tengerszint feletti magassága 180–200 m. Vilonya a Balatontól 8 km-re, a Mezőföld nyugati határánál, a Veszprém–VárpalotaBalatonfűzfő háromszögben, vagyis tájak, régiók találkozásánál terül el, s ennek megfelelően a környezete kis területen is igen változatos. Dolomitkopárok, karsztbokorerdők, telepített fenyvesek és hullámos felszínű szántók egyaránt jellemzik. Két fő tájképi nevezetessége a falun átkanyargó Séd patak és a Sukori-hegy, melynek kettős csúcsa a falu fölé magasodik. A település igazgatási rangja község, mely térségileg a Közép-dunántúli régió veszprémi kistérségéhez tartozik.

Demográfiai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település lélekszáma 637 fő. Vallás:

  • római katolikus 49,8%;
  • református 32,8%;
  • evangélikus 2,9%;
  • nem tartozik egyházhoz/felekezethez 5,4%;
  • ismeretlen/nem válaszolt 8,6%.

Nemzetiségi kötődés:

  • magyar 96,5%;
  • román 0,5%;

ismeretlen/nem válaszolt 3,5%.

Kisebbségi önkormányzat: - . (Forrás: A Magyar Köztársaság Helységnévtára, KSH, Budapest; 2003.)

Vilonya története, ökológiai jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vilonya helységnév első említése 1481-re tehető Wynyola néven, elsődleges névváltozata talán a Vanyola névvel kapcsolható össze. A részletek még tisztázatlanok. A Vilonya elnevezéssel csak a 16-17. század környékén találkozhatunk.

A Sukorói-hegy[3] dolomitszikláira épült falu, erdős, köves, karsztos területen fekszik, határán átfolyik a Séd patak. 1908-ban, I. Ferenc József magyar király innen nézte végig a Hajmáskéren zajló hadgyakorlatot. Azóta a hegyet Királylátónak is mondják. A Séd vizén két malom működött, amelyek közül az egyik jobbágyi kézen volt. Határában két szőlőhegy áll, a Berty és a Kishegy. A község szőlőtermesztése már a 16. században jelentős, ugyanis a település fekvésének geomorfológiai adottságai változatos termőhely típusokat eredményeztek. A terület juhtenyésztésre alkalmas. A lakosság paraszti foglalkozású, terményeiket a közeli Veszprémben értékesítik. A falu a fehérvári préposté volt, a 16. század közepén Palota végvárához csatolták. 1559-ben Thury György arra kérte a királyt hogy íródeákjának, Alistáli Mártonnak adományozza Papkeszi és Vinyola falvakat.[4] 1650-től a Zichy család birtokolja. A palotai officiálisok az urbáriumon felül ingyen szedték a jobbágyok javait, nem fizettek nagy mennyiségű rekvirált a takarmányért sem. A kolonusok mind kevésbé gondozták szőlőiket, ezért az 1700-as évek közepétől fokozatosan kipusztultak. A szántóföldek szintén megmunkálatlanok maradtak, egyre kevesebb az igásállat a településen. Ilyen viszonyok között Vilonya telkeinek fele lakatlan ebben az időszakban.

A lakosság röghöz kötött, örökös jobbágy. Jogszolgálati fóruma 1540-től mindvégig a palotai úriszék. A 18. században lakossága túlnyomórészt református vallású, a kevés számú római katolikus lakos fíliaként, Öskühöz tartozik. A községben ősrégi alapítású római katolikus iskolakápolna működik a mai napig. A 19. században a falu sorsa a környékbéli községekhez hasonlóan alakult. Peremarton, Berhida iparosodása a községre is hatással volt. Amíg azonban a szomszéd településeken az iparosodás alapvető változást hozott, addig Vilonyán 1941-ben a lakosság kb. 50%-a próbált megélni az iparból. Ennek oka a viszonylag erős kis,- és középparaszti réget. Ők alapították meg az 1945. utáni években a helyi termelőszövetkezetet, amely az 1960-70-es években egyesült a papkeszi, majd a kenesei szövetkezettel. Fő ágazatként a juhászatra specializálódtak, ennek megfelelően alakult ki a helyi ipar is, 1923-ban bőrgyár alakult. A nagyüzemi mezőgazdaság és a helyi ipar felgyorsította a település fejlődését. Kultúrház, orvosi rendelő épült, villamosították a községet, majd 1970-ben a vízvezeték-hálózat is elkészült. Új lakótelep épült Újtelep néven. Papkeszi, Királyszentistván és Vilonya községek a tanácsrendszer idején közös községi tanácsot hozott létre, melynek igazgatási feladatait Papkeszi látta el. 1990-ben tartott önkormányzati választásoktól 8 tagú képviselő-testület látja el a falu képviseletét és irányítását. A település életében az 1990-es évektől kezdve fejlődés figyelhető meg a vezetékesgáz-rendszer, illetve a telefonhálózat bővítése kapcsán. Ez a fejlődés az 1996-2002-ig terjedő időszakban stagnálni látszik. Vilonya 2003. január 1-jével Berhida Várossal alapított körjegyzőséget. Ez a váltás ismét új változásokat hozott maga után: a még 1996-ban tervbe vett szennyvízcsatorna beruházás megvalósulásával új útburkolathoz jutott a község. Ugyanakkor a réges-rég eltervezett telekkialakítás, mely a falu elöregedését hivatott megakadályozni, állandó akadályokba ütközik. Napjainkban település csinosítása, az élhetőbb környezet kialakítása, kulturális rendezvényeken az összetartozás erősítése jelenti a fő feladatot.

Vilonya nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település legrégebbi épített emléke, az Árpád-kori református erődtemplom, mely a 12-13. században épült gótikus stílusban. A törökdúlás idején végbemenő nagy pusztítás okozta károkat csak az 1720-as években tudták helyrehozni. Szentélye egyenes záródású, melyet kőből készült dongás boltozattal fedtek be. A templom hajójának eredetileg is lapos mennyezete lehetett, tornya valószínűleg nem volt, a mostanit 1796-ban építették. A templom alatt feltáratlan építmények vannak.

A Séd patak partján, több helyen malmok és azok maradványai emlékeztetnek a XVII-XIX. században, itt virágzott mezőgazdaságra és iparra. A községben egy vízimalom tekinthető meg eredeti berendezésével. Vilonya földrajzi helyzetéből adódóan könnyen elérhető a természetet kedvelőknek a Balaton, Balatonfelvidék és a Bakony, míg az egyéb, kulturális és gazdasági kapcsolatokat keresőknek Veszprém közelsége lehet szimpatikus. Vilonya ideális hely a pihenni vágyóknak, s mindazoknak, akik a Balaton északkeleti régióját szeretnék megismerni, felderíteni.

Vilonya község intézményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önkormányzat

Az önkormányzati használatban lévő két tantermes általános iskola, mely oly sok generációt szolgált ki visszakerült az egyház tulajdonába, így 2000-ben a község által finanszírozott nagy beruházás kapcsán új iskolaépület került átadásra. Jelenleg ez az új épület ad helyet az általános iskolának és óvodának is. A biztonságos működés érdekében Berhida és Vilonya települések intézményfenntartó társulást hoztak létre. Az iskolás gyermekek 1-4 osztályig a vilonyai tagiskolában, a felső tagozatosok a peremartongyártelepi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, mint anyaintézményben folytathatják tanulmányaikat. Az óvodás korú gyermekek nevelése az vilonyai óvodában biztosított.

A község egészségügyi ellátása is Berhidával közös. Védőnői, háziorvosi és gyermekorvosi ellátás biztosított. Művelődési ház, ahol a községi könyvtár és az állami támogatással megvalósult eMagyarország Pont is megtalálható. A könyvtár az Eötvös Károly Megyei Könyvtárral együttműködésben létezik.

Vilonya híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Február: Farsang – óvodások és iskolások jelmezes felvonulása, zenés est.
Március: Nőnapi műsor és bál
Április: Férfinapi bál
Május: 1-jén, majális az erdőben – labdarúgótorna, gyerekeknek sorverseny
Utolsó vasárnap: gyereknap. Bohóc Kupa és sportnap
Június: A harmadik hétvégéjén falunap – „Séd party”
Augusztus: Utolsó vasárnapján búcsú – mise, kirakodóvásár
Szeptember: Bohóc Kupa és sportnap
Október: Szüreti bál
December: Falukarácsony – óvodások, iskolások, nyugdíjasok, civil szervezetek műsora

Civil szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezvények szervezésében és lebonyolításában aktívan részt vállalnak önszerveződő csoportok, akik a lakossághoz viszonyított létszámarányukat tekintve kimagaslanak a régióban. Férfi dalkör, Iskolai Szülői Munkaközösség, Nyugdíjas Klub, Óvodai Szülői Munkaközösség, Vilonyai Népdalkör, Vilonyáért Egyesület, Vilonyai kispályás labdarúgócsapat,

Vilonya testvértelepülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vilonya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A Vilonyai-hegyek tájképi értékei
  4. Takáts Sándor: A török hódoltság korából I. 338-339.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4569-1
  • Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár III. (N–Zs). Főszerk. Ruzsiczky Éva, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6748-2
  • A Magyar Köztársaság Helységnévtára, KSH, Budapest; 2003.