Vilonya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilonya
Vilonya címere
Vilonya címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Kistérség Veszprémi
Jogállás község
Polgármester Fésüs Sándor[1]
Irányítószám 8194
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 637 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 45,11 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,50 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vilonya  (Magyarország)
Vilonya
Vilonya
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 06′ 38″, k. h. 18° 03′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 38″, k. h. 18° 03′ 51″
Vilonya  (Veszprém megye)
Vilonya
Vilonya
Pozíció Veszprém megye térképén
Vilonya weboldala

Vilonya község Veszprém megyében, a Veszprémi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Árpád-kori eredetű, ma református erődtemplom

A község a Dunántúli-középhegységhez tartozó Bakony-vidék Balaton-felvidékének kistájcsoportjába tartozik. Veszprémtől keletre a Séd pataknál található. Tengerszint feletti magassága 180–200 m. Vilonya a Balatontól 8 km-re, a Mezőföld nyugati határánál, a Veszprém-Várpalota-Balatonfűzfő háromszögben, vagyis tájak, régiók találkozásánál terül el, s ennek megfelelően a környezete kis területen is igen változatos. Dolomitkopárok, karsztbokorerdők, telepített fenyvesek és hullámos felszínű szántók egyaránt jellemzik. Két fő tájképi nevezetessége a falun átkanyargó Séd patak és a Sukori-hegy, melynek kettős csúcsa a falu fölé magasodik. A település igazgatási rangja község, mely térségileg a Közép-dunántúli régió veszprémi kistérségéhez tartozik.

Demográfiai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település lélekszáma 656 fő. Vallás: római katolikus 49,8%; református 32,8%; evangélikus 2,9%; nem tartozik egyházhoz/felekezethez 5,4%; ismeretlen/nem válaszolt 8,6%. Nemzetiségi kötődés: magyar 96,5%; román 0,5%; ismeretlen/nem válaszolt 3,5%. Kisebbségi önkormányzat: - . (Forrás: A Magyar Köztársaság Helységnévtára, KSH, Budapest; 2003.)

Vilonya története, ökológiai jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vilonya helységnév első említése 1481-re tehető Wynyola néven, elsődleges névváltozata talán a Vanyola névvel kapcsolható össze. A részletek még tisztázatlanok. A Vilonya elnevezéssel csak a 16-17. század környékén találkozhatunk.

A Sukorói-hegy dolomitszikláira épült falu, erdős, köves, karsztos területen fekszik, határán átfolyik a Séd patak. 1908-ban, I. Ferenc József magyar király innen nézte végig a Hajmáskéren zajló hadgyakorlatot. Azóta a hegyet Királylátónak is mondják. A Séd vizén két malom működött, amelyek közül az egyik jobbágyi kézen volt. Határában két szőlőhegy áll, a Berty és a Kishegy. A község szőlőtermesztése már a 16. században jelentős, ugyanis a település fekvésének geomorfológiai adottságai változatos termőhely típusokat eredményeztek. A terület juhtenyésztésre alkalmas. A lakosság paraszti foglalkozású, terményeiket a közeli Veszprémben értékesítik. A falu a fehérvári préposté volt, a 16. század közepén Palota végvárához csatolták. 1559-ben Thúry György arra kérte a királyt hogy íródeákjának Alistáli Mártonnak adományozza Papkeszi és Vinyola falvakat.[3] 1650-től a Zichy család birtokolja. A palotai officiálisok az urbáriumon felül ingyen szedték a jobbágyok javait, nem fizettek nagy mennyiségű rekvirált a takarmányért sem. A kolonusok mind kevésbé gondozták szőlőiket, ezért az 1700-as évek közepétől fokozatosan kipusztultak. A szántóföldek szintén megmunkálatlanok maradtak, egyre kevesebb az igásállat a településen. Ilyen viszonyok között Vilonya telkeinek fele lakatlan ebben az időszakban.

A lakosság röghöz kötött, örökös jobbágy. Jogszolgálati fóruma 1540-től mindvégig a palotai úriszék. A 18. században lakossága túlnyomórészt református vallású, a kevés számú római katolikus lakos fíliaként, Öskühöz tartozik. A községben ősrégi alapítású római katolikus iskolakápolna működik a mai napig. A 19. században a falu sorsa a környékbéli községekhez hasonlóan alakult. Peremarton, Berhida iparosodása a községre is hatással volt. Amíg azonban a szomszéd településeken az iparosodás alapvető változást hozott, addig Vilonyán 1941-ben a lakosság kb. 50%-a próbált megélni az iparból. Ennek oka a viszonylag erős kis,- és középparaszti réget. Ők alapították meg az 1945. utáni években a helyi termelőszövetkezetet, amely az 1960-70-es években egyesült a papkeszi, majd a kenesei szövetkezettel. Fő ágazatként a juhászatra specializálódtak, ennek megfelelően alakult ki a helyi ipar is, 1923-ban bőrgyár alakult. A nagyüzemi mezőgazdaság és a helyi ipar felgyorsította a település fejlődését. Kultúrház, orvosi rendelő épült, villamosították a községet, majd 1970-ben a vízvezeték-hálózat is elkészült. Új lakótelep épült Újtelep néven. Papkeszi, Királyszentistván és Vilonya községek a tanácsrendszer idején közös községi tanácsot hozott létre, melynek igazgatási feladatait Papkeszi látta el. 1990-ben tartott önkormányzati választásoktól 8 tagú képviselő-testület látja el a falu képviseletét és irányítását. A település életében az 1990-es évektől kezdve fejlődés figyelhető meg a vezetékesgáz-rendszer, illetve a telefonhálózat bővítése kapcsán. Ez a fejlődés az 1996-2002-ig terjedő időszakban stagnálni látszik. Vilonya 2003. január 1-jével Berhida Várossal alapított körjegyzőséget. Ez a váltás ismét új változásokat hozott maga után: a még 1996-ban tervbe vett szennyvízcsatorna beruházás megvalósulásával új útburkolathoz jutott a község. Ugyanakkor a réges-rég eltervezett telekkialakítás, mely a falu elöregedését hivatott megakadályozni, állandó akadályokba ütközik. Napjainkban település csinosítása, az élhetőbb környezet kialakítása, kulturális rendezvényeken az összetartozás erősítése jelenti a fő feladatot.

Vilonya nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település legrégebbi épített emléke, az Árpád-kori református erődtemplom, mely a 12-13. században épült gótikus stílusban. A törökdúlás idején végbemenő nagy pusztítás okozta károkat csak az 1720-as években tudták helyrehozni. Szentélye egyenes záródású, melyet kőből készült dongás boltozattal fedtek be. A templom hajójának eredetileg is lapos mennyezete lehetett, tornya valószínűleg nem volt, a mostanit 1796-ban építették. A templom alatt feltáratlan építmények vannak.

A Séd patak partján, több helyen malmok és azok maradványai emlékeztetnek a XVII-XIX. században, itt virágzott mezőgazdaságra és iparra. A községben egy vízimalom tekinthető meg eredeti berendezésével. Vilonya földrajzi helyzetéből adódóan könnyen elérhető a természetet kedvelőknek a Balaton, Balatonfelvidék és a Bakony, míg az egyéb, kulturális és gazdasági kapcsolatokat keresőknek Veszprém közelsége lehet szimpatikus. Vilonya ideális hely a pihenni vágyóknak, s mindazoknak, akik a Balaton északkeleti régióját szeretnék megismerni, felderíteni.

Vilonya község intézményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önkormányzat

Az önkormányzati használatban lévő két tantermes általános iskola, mely oly sok generációt szolgált ki visszakerült az egyház tulajdonába, így 2000-ben a község által finanszírozott nagy beruházás kapcsán új iskolaépület került átadásra. Jelenleg ez az új épület ad helyet az általános iskolának és óvodának is. A biztonságos működés érdekében Berhida és Vilonya települések intézményfenntartó társulást hoztak létre. Az iskolás gyermekek 1-4 osztályig a vilonyai tagiskolában, a felső tagozatosok a peremartongyártelepi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, mint anyaintézményben folytathatják tanulmányaikat. Az óvodás korú gyermekek nevelése az vilonyai óvodában biztosított.

A község egészségügyi ellátása is Berhidával közös. Védőnői, háziorvosi és gyermekorvosi ellátás biztosított.

Művelődési ház, ahol a községi könyvtár és az állami támogatással megvalósult eMagyarország Pont is megtalálható. A könyvtár az Eötvös Károly Megyei Könyvtárral együttműködésben létezik.

Vilonya híres szülöttje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pap Gábor református püspök életrajza 180 éve, 1827. szeptember 10-én, Vilonyán született. Az elemi iskola alsó öt évfolyamát Vámoson – ma Nemesvámos – atyja irányítása mellett végezte. Utána Pápára került. Hamar beilleszkedett a kollégiumi életbe, s rövidesen az ifjúság kézzel írott újságát a Koszorút, majd a Vándort szerkesztette. E munkában olyan elődök helyét vette át, mint Petőfi és Jókai. Tanulmányai befejeztével, 1847. őszén Bécsbe került, ahol Huszár József báró fia mellett magánnevelőként dolgozott. Mindeközben az Életképek című lapban jelennek meg tudósításai. A bécsi forradalomról, majd az áprilisban érkező, Kossuth vezette magyar küldöttség fogadtatásáról lelkesen számol be. Októberben ismét részese az újabb bécsi forradalomnak, s az ott folytatott tevékenysége nyomán a keresettek listájára is felkerül, ezért álruhában kénytelen menekülni. Hazatér, de maradása nincsen. Rövidesen önkéntesnek jelentkezik a szabadságért küzdő hazája oldalán, s végigharcolja azt. Novemberben közhonvéd, majd egyre fontosabb megbízatásokat kap és rangban is emelkedik. A Lugos környéki védőharcokban fedezi az emigrációba igyekvők kimenekülését az országból. Elfogják Erdélyben, majd szabadulása után hazatér, de Vámoson ismét lefogják. Kiszabadulása után folyamatos, zaklatással terhes megfigyelés áldozata egészen lelkésszé való felszenteléséig. Lelkészi állomásai Arács, Balatonudvari, Litér, Vörösberény, Vilonya, Ószőny és Rév-Komárom. Mindegyik helyen szeretet és tisztelet övezte, s mindegyikre meghívás útján nyert pozíciót. Fiatalkori írásait feledve, rövidebb ideig felhagyott az irodalommal, de 1853-tól újult erővel látott ismét munkához. Az ország szinte mindegyik ismert folyóiratával kapcsolatban állt. Szépirodalmi, bölcseleti és gazdasági írásai egyaránt ismertek. Az egyház védelmében kezdett politizálni. Az egyházi engedetlenségi mozgalom egyik helyi vezetője, egyéb társadalmi önszerveződések támogatója, a veszprémi közgyűlés tagja. 1868-ban vilonyai lelkészként választják meg az egyházmegye esperesévé. Fő tevékenysége a népnevelési törvény betartásának figyelembevételével a köznevelés színvonalának, az eklézsiák anyagi helyzetének, s a tanítók felkészültségének javítása. Püspökké 1874-ben választják. Superintendensként, az esperesként megkezdett ügyeket magasabb szinten tudta képviselni. Iskolát alapít, a nők oktatásának emeléséért küzd, ápolja a 48/49-es hagyományokat. Működése alatt pontos statisztikák mutatják egyházkerületének állapotát, a bekövetkező változásokat, s azok magyarázatát. Jó kapcsolatokat ápolt más felekezetekkel, s minden vitás kérdésben a kompromisszum lehetőségét kereste. Nagy lelkesedéssel választják meg Enying körzetének képviselőjévé. A képviselőházban Tisza Kálmán, s a szabadelvű fúziós párt híve. Szinte a végsőkig támogatta az ország pénzügyi helyzetét rendbe hozni kívánó törekvéseket, miközben a felekezeti autonómia kérdésében kormányával szembehelyezkedett. A főrendiház munkájában, szavazásaival aktívan részt vett. Emlékezetes felszólalásában a különböző vélemények tiszteletben tartását hangoztatva, kiállt az 1868-as vallásügyi törvény mellett. Halála (1895. november 2. Komárom) mélyen érintette az egész magyar protestáns világot Temetésekor a protestánsokon kívül más egyházak képviselői is igen nagy számban búcsúztak tőle. Szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket. Nagy becsben tartott 40 ezer forintot érő könyvtára volt. 3000 darabos éremgyűjteményét még halála előtt szeretett iskolájára, a Pápai Református Kollégiumra hagyta.

Események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Február: Farsang – óvodások és iskolások jelmezes felvonulása, zenés est.
Március: Nőnapi műsor és bál
Április: Férfinapi bál
Május: 1-jén, majális az erdőben – labdarúgótorna, gyerekeknek sorverseny
Utolsó vasárnap: gyereknap. Bohóc Kupa és sportnap
Június: A harmadik hétvégéjén falunap – „Séd party”
Augusztus: Utolsó vasárnapján búcsú – mise, kirakodóvásár
Szeptember: Bohóc Kupa és sportnap
Október: Szüreti bál
December: Falukarácsony – óvodások, iskolások, nyugdíjasok, civil szervezetek műsora

Civil szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezvények szervezésében és lebonyolításában aktívan részt vállalnak önszerveződő csoportok, akik a lakossághoz viszonyított létszámarányukat tekintve kimagaslanak a régióban. Férfi dalkör, Iskolai Szülői Munkaközösség, Nyugdíjas Klub, Óvodai Szülői Munkaközösség, Vilonyai Népdalkör, Vilonyáért Egyesület, Vilonyai kispályás labdarúgócsapat,

Vilonya testvértelepülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vilonya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Takáts Sándor: A török hódoltság korából I. 338-339.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4569-1
  • Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár III. (N–Zs). Főszerk. Ruzsiczky Éva, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6748-2
  • A Magyar Köztársaság Helységnévtára, KSH, Budapest; 2003.