Zalahaláp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalahaláp
Zalahaláp címere
Zalahaláp címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Tapolcai
Kistérség Tapolcai
Jogállás község
Polgármester Bedő Lajos Sándor[1]
Irányítószám 8308
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 1221 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 52,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 24,13 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalahaláp  (Magyarország)
Zalahaláp
Zalahaláp
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 54″, k. h. 17° 27′ 29″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 54″, k. h. 17° 27′ 29″
Zalahaláp  (Veszprém megye)
Zalahaláp
Zalahaláp
Pozíció Veszprém megye térképén
Zalahaláp weboldala

Zalahaláp község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a Dunántúl egyik legszebb táján, a Tapolcai-medencét körülvevő tanúhegyek északi részén, a Haláp-hegy déli tövében, és a Tapolca-devecseri út mentén helyezkedik el.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét egyik korábbi tulajdonosáról, a Halápi családról kapta.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést a Dunántúl egyik legszebb táján, a Tapolcai-medencét körülvevő tanúhegyek északi részén, a Haláp-hegy lábánál találjuk. A Tapolcától 5 km-re fekvő község létezéséről már egy 1243-ban kelt írásos feljegyzés is tanúskodik. Nevét egyik korábbi tulajdonosáról, a Halápi családról kapta, akik 3 kastélyt építettek. Egyiket a faluban, a másik kettőt Ódörögdön és Újdörögdön. Ódörögdön fürdésre alkalmas tó is található.

A település barokk stílusú római katolikus temploma 1770-ben épült. Oltárfreskóját a neves osztrák festő, Franz Anton Maulbertsch festette. A falu utcái mentén és a hegyben is gyönyörű kőkereszteket talál az idelátogató, a központban fekvő egyhektáros természetvédelmi parkban pedig egy 200 éves mamutfenyőt csodálhat meg.

A Halápi Hímzés szép hagyománya mellett a szőlőtermesztésnek is nagy múltja van a környező lankákon. Az Európai Uniós Parkban a csatlakozás alkalmából minden év május elsején EU-s napi rendezvényt tart az Önkormányzat Képviselőtestülete. A minden évben megrendezett Hegyi búcsút június hó második hétvégéjén, a falunapot augusztus második szombatján, a búcsút – szeptemberben – Máté névnap utáni első vasárnap tartják.

Zalahaláp évről évre új létesítményekkel gazdagodik, melyek közül kiemelkedik az Ipari Park, valamint a Teleház. A helyi iskola nyaranta szállást biztosít diákcsoportok számára.

Iskola[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalahalápon 1853 óta működik iskola. 1946-tól ide járnak a vonzáskörzethez tartozó kistelepülések általános iskolásai is. Az új iskola 1961-ben készült el, melynek felújítására 2000-ben került sor. Az épület elegáns külsőt s új tetőszerkezetet kapott, felújították a vízvezeték-rendszert, korszerűsítették az elektromos berendezéseket, új tantermeket rendeztek be. Ma az épületben 9 helyiségben folyik a kabinet-rendszerű oktatás. Korszerűsítették a nagyméretű udvaron lévő szabadtéri sportpályát. A Települési Önkormányzat 2004-ben felújíttatta a Művelődési Házat is, ahol a téli időszakban megfelelő körülmények között folyhat a sport-oktatás. Itt kapnak helyet az iskola rendszeres képzőművészeti tárlatai, az egyéb kulturális programok, valamint a különböző iskolai és falusi szintű rendezvények. Itt működik a kosárfonó szakkör is, amely nagy népszerűségnek örvend.

Az iskola a képzőművészet terén immár sok-sok éve aratja az országos és nemzetközi babérokat, számtalan díjjal öregbítve határokon túlnyúló hírnevünket. Ezért is döntött úgy az önkormányzat és az iskolavezetés, hogy 1996-ban egy olyan kiemelkedő festő-óriás nevét vesszük fel, mint Csontváry Kosztka Tivadar.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zalahaláp települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]