Kamond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kamond
Kamond címere
Kamond címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Kistérség Devecseri
Jogállás község
Polgármester Asbóth Szabolcs Zoltán[1]
Irányítószám 8469
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 430 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 19,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 20,50 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kamond  (Magyarország)
Kamond
Kamond
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 09′ 05″, k. h. 17° 12′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 09′ 05″, k. h. 17° 12′ 13″
Kamond  (Veszprém megye)
Kamond
Kamond
Pozíció Veszprém megye térképén

Kamond község Veszprém megyében, az Devecseri kistérségben található.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kamond Veszprém megye nyugati peremén, a Marcal folyó árterének szegélyére települt, abból néhány méternyire kiemelkedő település.

Kamond légifotó.jpg

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészek számos őskori edénytöredéket, római kori kőépítkezés maradványokat és Árpád-kori temetkezési helyet tártak fel. A régen mocsárral körülvett Nagyváralján (Várhely-dombon) földvár állt. Kamond szláv eredetű szó, jelentése , szirt. A szláv jelentésű szóból következtethető, hogy a falu a honfoglaláskor is állt már és lakott volt. A Dunától délre, a Dunántúl déli részétől a Répce, Marcal, Bakony, Sárvíz és a Duna árterülete által alkotott területen helyezkedett el a szlávok alapította Pribina-hercegség. A szlávok uralmát ezen a területen a magyar honfoglalás semmisítette meg, Kamond is ekkor kerülhetett magyar fennhatóság alá. Oklevélben Kamondot először 1062-ben említik. A tatárjárás 1241-42-ben teljesen elpusztította a falut. A újratelepülés lassan zajlott. A XV. században már különálló a két község.

Kiskamond[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiskamond a század elején a Pannonhalmi Apátság tulajdonában volt, de a század közepén már Choron Mártoné. 1457-ben Barócs Mihályé, 1465-ben pedig a Dégieké. 1488-ban a neve Felsew Kamond. Az adólajstrom szerint Kinizsi Pálnak is volt itt birtoka. 1550-ben a települést I. Ferdinánd a Kamondi-családnak adományozta, kisebb birtokrészekkel azonban a nemesek is rendelkezhettek már. A neve 1603-ban Kis Kamond. E falu is beleesett Batthyány Ádám dunántúli főkapitány hadiövezetébe, ezért a török elleni harcot vállaló parasztok szabadságot élveztek. 1657-ben és 1660-ban erre a szabadságra hivatkoztak, amikor megtagadták a tized fizetését a győri püspöknek. E „hadirend” közül többen megszerezték eredeti paraszttelkeiket és a nemesség soraiba kerültek. A neve 1715-ben Nemes Kamond, 1788-ban pedig Felső seu Kis Kamond. 1779-től tartozik a Veszprémi püspökségbe (Mária Terézia rendelete). 1785-ben és 1828-ban a nemességé a vezető szerep a társadalmában. Főként föld- és szőlőműveléssel foglalkoztak.

Kamond a napóleoni háborúkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1809. június 9-8. az Andrássy-dandár Jánosháza, Karakó, Kamond és Dabróka-puszta térségében utóvéd-harcokat folytat a francia Itáliai Hadsereg V. MacDonald-hadtestének előretolt csapatai ellen. A cél az, hogy az Itáliából harcolva visszavonuló osztrák-magyar csapatok IX. hadtestének három hadosztályát fedezze visszavonulás közben, amíg azok TüskevárrólPápán át – Győrig érnek. Június 11-én a francia támadás egészen Borsosgyőrig vetette vissza az Andrássy-dandárt. A lakosság létszáma 1828-ban 296, 1851-ben pedig 350 fő volt.

A kis-kamondiak az 1848–49-es szabadságharcban adományokat gyűjtöttek a szabadságharc részére. Kis-kamondi nemzetőrök harcoltak a Dráva-vonal védelmében. 1910-ben a lakosság fele, 1941-ben pedig 25%-a nincstelen. Az 1945. március 26-i szovjet bevonulás előtt egy 200 holdon felüli birtok volt a községben.

Nagykamond[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykamond neve 1531-ben Alsókamond, 1544-ben pedig Nagy-Kamond volt. 1730-ban gróf Erdődy György és László földesurakkal megkötik szerződésüket a török pusztítás után a nagykamondi pusztára települt úrbéresek. A szerződésből ítélve szervezett telepítésről lehet szó, valószínűleg Nagy-Kamond sokáig lakatlan volt. A falu később is az Erdődy-család birtokában maradt. Az Erdődy-család római katolikus – feltehetőleg svábhospesekkel telepítette be, azzal a kikötéssel, hogy a faluba csak római katolikus pap mehet be. Népesedése lassú, a megélhetési források rendkívül szegények. Az iskola rektora 1771-ben Dömötör János volt, akinek egyetlen tanulóját sem tudták összeírni, mert a szülők nem küldték iskolába a gyerekeiket. 1779-től – Kiskamondhoz hasonlóan Mária Terézia rendeletére – tartozik a Veszprémi püspökségbe. 1788-ban Alsó seu Nagykamond néven említik a falut.

Lakossága 1828-ban 320, 1851-ben pedig 345 fő. Mint agrárfalu, a paraszti jobbágyok terheit viselte, tizedet a győri püspöknek szolgáltatott. A Marcal folyóban halásztak, amiért bért fizettek. A község urai – egészen a felszabadulásig – az Erdődyek voltak. A 2663 holdas határ több mint fele, 1521 hold volt az övéké 1935-ben. Az előnytelen birtokmegosztás miatt nagyszámú agrárproletár réteg alakult ki. 1910-ben a mezőgazdaságból élők a lakosság 54,7%-át tették ki. 1927-ben 532 magyar ajkú lakója volt. Ekkor – 50 kisiparos és 21 egyéb foglalkozású kivételével – mindannyian a mezőgazdaságból éltek.

Egyesülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1954. november elsején jött létre Kamond. Nagykamond jobbágy-község, Kiskamond nemesi község volt. A vagyoni és vallási különbségek miatt – csak ezek megszűnése – a felszabadulás után egyesülhettek 1969-ben Kamondot 823 lelkes községként tartották számon az ajkai járásban.

A lakosság nagyobb része a termelőszövetkezetben dolgozott, amely az 1959. március elején alakult kiskamondi Kinizsi és a nagykamondi Marcalvölgye termelőszövetkezetek egyesítéséből keletkezett 1962. január 1-jén. A termelőszövetkezet 2056 holdon, 148 taggal gazdálkodott. Egy kavicsbányát is üzemeltettek. A falun kívül mintegy 40 fő dolgozott, főleg Kertán és Ajkán. 1974-ben egyesülés a kertai Jóbarátság Tsz-szel. Dr. Magyar Károly egykori kastélyában szociális otthont létesített az állam 1958. december 1-jén (1980-ban 142 gondozott élt itt). Az otthon kevés állattal, földdel és kertészettel rendelkezett, ma már pszichiátriai otthonként üzemel. 1958-60 között művelődési házat építettek, amelyet Gárdonyi Gézáról neveztek el. Akkor még ez az épület adott helyet a községi tanácsnak, az orvosi rendelőnek és a könyvtárnak. Az áramot 1937-38-ban vezették be. 1978-ban társadalmi munkában sportpályát építettek. A gyermekek a kertai és a bobai általános iskolában tanulnak.

Természetvédelmi terület is található a településen.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Magyar Károly egykori kastélya
  • Nagykamondi Római Katolikus templom
  • Kiskamondi Evangélikus templom (1967)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kamond települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]