Bazsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bazsi
Bazsi címere
Bazsi címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Sümegi
Kistérség Sümegi
Jogállás község
Polgármester Szentes László[1]
Irányítószám 8352
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 396 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 42,75 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 9,10 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bazsi (Magyarország)
Bazsi
Bazsi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 55′ 40″, k. h. 17° 14′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 55′ 40″, k. h. 17° 14′ 45″
Bazsi (Veszprém megye)
Bazsi
Bazsi
Pozíció Veszprém megye térképén
Bazsi weboldala

Bazsi község Veszprém megyében, a Sümegi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település Zala és Veszprém megye határán található,Hévíztől 20 km-re, a Balatontól 23 km-re. Nyugaton Sümegcsehi, délen Zalaszántó, keleten Sümegprága, északkeleten Sümeg a határos település.

Bazsi község területe természetföldrajzilag a Bakony délnyugati részéhez tartozik, melybe észak-északkelet felől a Marcal-medence lapálya nyúlik be. Délről, délnyugatról 200–250 m tengerszint feletti magasságú dombok, a Keszthelyi-hegység bazalthegyeinek erdős nyúlványai koszorúzzák (Kovácsi-hegy, Tátika-hegyvonulat). Kis hozamú folyóvizei (Berek-kút, Delelő-kút, Nagy-erdő patak) a Marcal vízgyűjtő területéhez tartozik. Földjén öntéstalaj, lösz, agyagos és homokos talajok, valamint bazalt található. A szubmediterrán éghajlatú település határánál húzódik a Balaton-felvidéki Nemzeti Park.

Bazsi térképe 1780–85 körül

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kedvező földrajzi fekvésből és néhány régészeti leletből arra következtethetünk, hogy a táj már az őskorban és az ókorban is lakott hely lehetett, véglegesen azonban minden valószínűség szerint a honfoglalás korában népesedett be.

A helység neve személynévből származik. A névadás módja korai, legkésőbb 12. századi és jellegzetesen magyar helynévadásra utal. Az oklevelekben először valószínűleg 1249-ben jelent meg a neve (Bosoy), de biztos forrás csak 1409-ből való (Base). A középkori falu nem a mai helyén, hanem feltehetőleg a Szentberekben volt. A szájhagyományt – miszerint ott valaha templom is állott – régészeti leletek (épületmaradványok) bizonyítják. A hagyomány hitelességét támasztja alá az is, hogy a jeles múlt századi földrajzi névgyűjtő Pesty Frigyes 1864-es adatai szerint a korabeli adatközlők azt tartották a név jelentéséről, hogy hajdan ingoványos hely lehetett, „aminek nyoma most is látszik”, és mellette egy „kápolnaféle épületnek nyomai láthatók”.

A török kor megpróbáltatásaiban Bazsi népének is osztoznia kellett sok ezer, addig virágzó magyar falu és az egész ország sorsával. Ma még kevés, amit erről a válságos korszakról tudunk. Bizonyára nem egyszer kellett a falunak az ellenség elől menekülnie. Javait, vagy legelőbb puszta életét mentenie – néha azt is sikertelenül. 1548-ban például – talán török támadás következtében – a telkek zömét tűz pusztította. A falu adófizető (vagyis adóképes) telkeinek száma 1590-re a fél évszázaddal korábbi érték 1/10-ére esett vissza, ugyanakkor a telkeknek a 2/3-a pusztán állt.

A lakosság újratelepítésére már a 16. század közepéről rendelkezünk történeti adatokkal. Ez a telepítés azonban nem bizonyult eredményesnek. A török hódítók végleges kiűzéséig eltelt nehéz másfél évszázad alatt a termőföld, az eszközök és az emberi erő annyira meggyöngült, megfogyatkozott, hogy a falu újból való betelepítése vált szükségessé. A községnek ez a „második honfoglalása”. Azoknak a német-ajkú (sváb, vagy szász), római katolikus vallású lakosoknak a nevéhez fűződik, akiket a falu földesura, a veszprémi püspök telepített le a 17. század legvégén. A község újjáépítőiről, eredetükről, életükről sajnos nem sokat tud a történelem. A történelem tanúsága szerint a község utcaszerkezete, régibb részeinek arculata, az újjáépítés eredményeképpen alakult ki.

A Szentbereki dűlőt elhagyva egy kis magaslaton települt meg a falu. Közepén áll az 1787-ben épült templom. A barokk stílusú templomot Bajzáth József veszprémi püspök építette. Műemlék jellegű. Helyén már 1731-ben emeltek templomot, de annak tornya és sekrestyéje még nem volt, később pedig állapota is annyira megromlott, hogy új templomot kellett helyette építeni. A szőlőhegyen található "Hálaadó" kápolnát az 1850-es években építették az ottani birtokosok Teréz asszony támogatásával egy nagy jégverés után.

Bazsit évszázadokon át jobbágyi függés kötötte földesurához, a Veszprémi püspökhöz, illetve a püspökség veszprémi uradalmához. Így a település csaknem kizárólag (99%-ban) római katolikus, és ma is vallásos.

A falu múltja sok közös vonást mutat a szomszédos Csehi és Prága történetével, mely falvak lakói szintén a püspökség jobbágyai voltak. A városias Sümeg piacával, úri székével, búcsújáróhelyével, később a közigazgatás szálával fűzte magához a falvakat. A Sümegről kisugárzó barokk építészeti hatást a bazsi házak némelyike máig mutatja, oszlopos-árkádos tornácával, nemes egyszerűséggel díszített homlokzatával.

Festetics György jóvoltából 1791-től postajárat működött Sümeg és Keszthely között, mely bekapcsolta a falut a napi vérkeringésbe. 1828-ban 604 lelket (105 háznép) számláltak, akik zömmel 3 nyomásos paraszt gazdaságot tartottak fenn a hozzátartozó igavonó és más haszonállatokkal. Ekkor meghatározó település volt a környéken, azóta viszont a szomszédos települések lélekszámban túlnőtték. A szántóföldi növénytermesztés mellett jelentős volt a gyümölcs- és szőlőtermesztés – ez utóbbira ma is 110 ha I. osztályú szőlőterület kataszterbe sorolt vulkanikus (bazalt) eredetű terület áll rendelkezésre – de az évszázad második felében az ültetvények zöme lepusztult.

A település az 1950-es megyerendezésig Zala megyéhez tartozott. Szorgalmas, földművelésből és erdőgazdálkodásból élő népét 1959-ben terelték be a Termelő Szövetkezetbe. Ettől kezdve rohamosan hanyatlott az ősi birtok és ősi foglalkozás szeretete és megbecsülése, amely a mostani változások után sem került az azt megillető helyre.

A falu szülötte Simon István költő, akit halála után is tisztel a Szülőföld – ennek jegyében minden évben az ő emlékezetére gyermekversmondó versenyt rendeznek. A sümegi út szélén egy emléktábla hívja fel a figyelmet arra, hogy a nagy költő, Berzsenyi Dániel e helyről tekintett vissza szülőföldjére, mikor Niklára költözött, s itt írta a Búcsúzás Kemenesaljától című költeményét. A településről hiányzik az iskola, a pedagógus – de legfőképpen az összetartás a régi értelemben vett faluközösség. Az önkormányzat tagja a "Sümeg Térségi önkormányzatok Területfejlesztési Társulásnak". A település jellegzetes növénye az őshonos szelíd (étkezési) gesztenye (Castanea sativa), amelynek kupacsos termése szimbólum lett. Bazsi jelképeinek megalkotásában – az elbizonytalanodott jelen átugrásával – címere a település szellemiségét és a gesztenyefa szívós megújuló képességét fejezi ki. A táj, az élővilág a klíma és az épített örökség együttesen adja a Pannon jelleget. Bazsi a Balaton közelségénél, fekvésénél, erdősültségénél, jó levegőjénél és fajgazdag régi jellegű gyümölcstermesztésénél fogva predesztinált lehetne az ökotermesztésre és ökoturizmusra, – lehet, hogy ez lenne a jövője.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagyboldogasszony római katolikus templom (1731/1787)
  • Szőlőhegyi, ún. "Hálaadó" kápolna (1850)
  • Temetői harangláb (2006)
  • A községben született Simon István költő (1926–1975)
  • Simon István Emlékház
Simon István síremléke
  • Simon István síremléke
Berzsenyi Dániel emléktábla

Berzsenyi Dániel: „Búcsúzás Kemenesaljától”

Messze setétedik már a Ság teteje, ezentúl elrejti a Bakony erdeje, szülőföldem, képedet.

Megállok még egyszer s reád visszanézek, ti kékellő halmok! Gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet.

  • Berzsenyi Dániel-emléktábla
  • Bányató
  • Tátika Felső és Alsó Vára
  • Tátikai Ősbükkös Erdőrezervátum
  • Kovácsi-hegycsoport területén található Herman-tó
  • Kovácsi-hegycsoport területén található "Bazaltutca" és "Vadleány barlang"

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bazsi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]