Simon István (költő)

Simon István
Síremléke Bazsin
Született	Bazsi, 1926. szeptember 16.
Elhunyt	Budapest, 1975. július 7. (48 évesen)
Foglalkozása	Költő, műfordító, esszéíró, szerkesztő, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő

Simon István (Bazsi, 1926. szeptember 16. – Budapest, 1975. július 7.) magyar költő, műfordító, esszéíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár.

Élete

Ifjúkora

Szegényparaszti családban született a Zala megyei Bazsin. Édesapja Simon István, édesanyja Mosner Gizella volt.

Elemi iskolába szülőfalujában járt, a gimnáziumot Sümegen végezte. 1947-ben befejezte félbehagyott középiskolai tanulmányait és leérettségizett. 1948-tól Népi-, majd Eötvös-kollégistaként a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán tanult, ahol 1952-ben kapott magyar–német szakos tanári oklevelet.

Pályafutása

1944 decemberében behívták katonának, majd szovjet hadifogságba esett. 1947-ben tért haza. 1948-tól a Csillag és az Új Hang közölt tőle verseket. 1952-1955 között a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa volt. 1955-1956-ban az Új Hang főszerkesztője volt. 1957-től a Kortárs egyik alapítója és rovatvezetője, 1964-1971 között főszerkesztője volt. 1963-tól országgyűlési képviselő volt. 1971-től haláláig (1975) a Színház- és Filmművészeti Főiskola magyar irodalom tanára, ugyanettől az évtől a Magyar Írók Szövetségének titkára, 1974-től főtitkárhelyettese volt.

Bazsin helyezték örök nyugalomra. Bronzból készült síremléke és domborműve (1981) Laczkó Ibolya (1942-1995) szobrászművész és kiváló művész munkája.

Költészete

A fényes szelek nemzedékével érkezett az irodalmi életbe. Pályakezdő versei a falusi élet idilli képei. A forradalom utáni időszak lírai önelszámolásra késztette. Az 1960-as, 1970-es években az életképszerű jelenetezést gondolati igényesség váltotta fel, az elmúlástudat problémái foglalkoztatták.

Művei

Egyre magasabban (vers, 1944) Tanú vagyok (vers, 1950) Hajnali lakodalmasok (vers, 1952) Érlelő napok (vers, 1953) Nem elég (vers, 1955) Himnusz az értelemhez (vers, 1956) Felhő árnyéka (vers, 1956) Pacsirtaszó (válogatott versek, 1958) A Jangce vitorlái (vers, 1959) Februári szivárvány (vers, 1959) Almafák (vers, 1962) Gyümölcsoltó (válogatott versek, 1964) A virágfa árnyékában (esszék, 1964)

Szőlő és gesztenye (vers, 1966) Verőfény (válogatott versek, 1968) Forró égöv alatt (útirajzok, 1969) Gyalogútról a világba (vers, 1970) Örök közben (vers, 1973) A magyar irodalom (esszé, 1973) Bakony (Reismann Jánossal közösen, 1973) Rapszódia az időről (vers, 1975) Gyönyörű terhem (válogatott versek, 1976) Írószobák (interjúk, 1976) A sümegi vadgesztenyék (1979) S.I. válogatott versei (válogatott versek, 1980) Szemek emléke (vers, 1986)

Díjai

• József Attila-díj (1952, 1954, 1967)
• Kossuth-díj (1955)
• Batsányi-díj (1967)
• SZOT-díj (1971)
• Graves-díj (1976)

Galéria

• 

  Emléktáblája Budapesten

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6

Külső hivatkozások

• Magyar életrajzi lexikon
• A magyar irodalom arcképcsarnoka
• A magyar irodalom története 1945-1975
• Kortárs magyar írók