Zalaigrice

Zalaigrice
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Zala
Kistérség 2012-ig	Pacsai
Jogállás	község
Polgármester	Bóbics József^[1]
Irányítószám	8761
Körzethívószám	92
Népesség
Teljes népesség	125 fő (2010. jan 1.)^[2] +/-
Népsűrűség	16,17 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	7,73 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalaigrice Pozíció Magyarország térképén Koordináták: é. sz. 46° 44′ 48,73″, k. h. 17° 0′ 32,58″46.7468694444, 17.00905
Zalaigrice Pozíció Zala megye térképén
é. sz. 46° 44′ 48,73″, k. h. 17° 0′ 32,58″46.7468694444, 17.00905
Zalaigrice weboldala

Zalaigrice község Zala megyében, a Pacsai kistérségben.

Fekvése [szerkesztés]

Története [szerkesztés]

Hivatalosan először 1251-ben említik a települést, a pacsai nemesek birtokaiként, a többi az igricieké. Akkoriban királyi mulattatók lakták a települést.^[3]
A kettő szétválasztása történt meg az 1252-es határjáráson, amelyen királyi megbízott is részt vett, ezért is maradt fent feljegyzés. Az régi falu határos volt Pacsával, Lengyellel és Rokolyánnal is. Lengyel és Rokolyán mára már nem létező települések, de Szentpéterúr határában 1-1 dűlő őrzi nevüket.^[3]
A mai zalaigricei temetőben terült el az Árpád-kori templom és valószínűsíthetően annak környékén terült el a középkori Zalaigrice, amit bizonyít a temető környékén fellelt cserépdarabok. A falu határának birtoklásáért sokáig viták folytak, különböző földesurak szerették volna magukénak tudni.^[3]
A település környéke a török hódoltság idején elnéptelenedett, s 1574-ben hódoltság alá kerül. Az 1600-as évek végén kápolnáját felégették.
1750-ben Zalaigrice közigazgatásilag Szentpéterúrhoz. Ekkoriban a település lakosságát 80 hold szántó, 20 hold tölgyerdő és néhány hold rét tartotta el, a falu többi birtokát járhatatlan mocsár borította.^[3]
1785-ben 196-an lakták a települést és 27 ház volt a faluban. 1910-re a lakosság lélekszáma megduplázódott és az 1960-as években már az ötszázat is elérte.^[3]