Galambok
| Galambok | |||
| A helyi tájház | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Zala | ||
| Kistérség 2012-ig | Zalakarosi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Kiss-Tóth László Árpád[1] | ||
| Irányítószám | 8754 | ||
| Körzethívószám | 93 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1288 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 49,71 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 25,91 km² | ||
| Földrajzi kistáj | Zalaapáti-hát[3] | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 46,52180°, k. h. 17,12543° | |||
| é. sz. 46,52180°, k. h. 17,12543° | |||
Galambok község Zala megyében, a Zalakarosi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Galambok Nagykanizsától 12 km-re északkeletre található, a 7-es főút közelében. Környező települések: Zalakaros, Nagyrécse, Zalasárszeg, Zalakomár.
Története [szerkesztés]
A település első említése 1231-ből származik Golombuk néven. 1238-ban még Somogy megyéhez, majd 1331-ben már Zala megyéhez tartozott. A község fontos hadiút mellett feküdt, ezt egy 1420-ból származó oklevél említi. Az 1536-os adólajstrom szerint a település ismét Somogy megyéhez tartozott.
Az 1550-es években - miként a környező településeket is - Galambokot is feldúlta a török. A megszállás ideje alatt a falu sokat szenvedett, nem csak a török, hanem császári seregek miatt is. A falu lakossága erősen megfogyatkozott, több, mint 100 ház üresen állt. A lakosság ekkor jórészt állattenyésztésből élt. Az 1660-as években is tovább folytatódtak a megpróbáltatások. A törökök újra pusztítottak, de nem kímélték a falut a zalavári vitézek, sőt még a szentgróti kereskedők sem.
A XVII. század végén javult a falu sorsa. Új tulajdonosai között a nagyszombati vörös barátok 51 házhelyet alakítottak ki szántó, rét és gyümölcsös területtel. Egy pár év múlva már nem volt puszta telek. A XVIII. század elején pestis pusztított a településen, de hamarosan rendbejött a falu. 1770-ben a lakosság száma 456 fő volt, 106 családban. A malom patakja ebben az időben gyakran kiáradt, és a katonai átvonulások, összevonások is sok kárt okoztak.
A XIII. század végén és a XIX. század elején gyorsan fejlődött a település. 1805-ben a lakosok száma már 880 fő volt, 1848-ra ez a szám már 1400 főre nőtt. A század elején kocsmaház és mészárszék is épült. A kiegyezés után is növekedett a népesség. A lakosok java része továbbra is állattenyésztéssel, főleg szarvasmarha- és lótenyésztéssel foglalkozott. A szegényebbek a környező uradalmakba jártak dolgozni.
1925-ben a katolikusoknak és a reformátusoknak is volt a településen iskolájuk. Fűrésztelep és téglagyár is működött ekkor.
1949-ben 1705 ember élt itt, majd a lélekszám csökkenni kezdett. 1998-ban 1310-en laktak a településen.
1948-ban vezették be az áramot. Galamboknak 1952-től van művelődési otthona, 1953-tól mozija. 1962-ben óvoda is létesült. Az 1960-as években öntevékeny művészeti csoportok szerepeltek itt. Az utcákat az 1950-es évek végétől kezdték kikövezni. 1969-től törpe vízmű működik a településen, 1991-től a kábeltévé. 1993-tól van vezetékes gázellátás. Ma Zalakaros közelségének (kb 3 km-re fekszik egymástól a két település) köszönhetően egyre jobban fejlődik.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Római katolikus templom (1801-1808, felszentelve 1809) Stefan Dorfmeister képeivel (restaurálva 1980-81). A templom titulusa (címe): Urunk mennybemenetele; búcsúnapja (a megújult liturgikus rend szerint) Húsvét 7. vasárnapja.
- Kőkereszt a római katolikus templom mellett (későklasszicista, 1847)
- Római katolikus plébániaépület. A templomtól északra található (19. század eleje), azzal egy kertben. A korábbi Jáger-ház felújítva és megnagyobbítva.
- Református templom (1864)
- Tájház (épült 1840-ben, felújítva 1997-ben)
- Castrum kemping és termálfürdő
Források [szerkesztés]
- Zala megye kézikönyve. CEBA Kiadó, Hatvan, 1998.
- Magyarország műemlékjegyzéke. Budapest : Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, 2006
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Galambok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Légifotók Galambokról
- Galambok oldala a Nagykanizsai Kistérségi Adatkezelő Rendszer honlapcsaládjában
|
|||||||

