Kallósd

Kallósd címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Nyugat-Dunántúl

Megye

Zala

Kistérség 2012-ig

Zalaszentgróti

Jogállás

község

Polgármester

Farkas Andrásné^[1]

Irányítószám

8785

Körzethívószám

83

Népesség

Teljes népesség

79 fő (2010. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

14,60 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

5,41 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Kallósd

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 46,87141°, k. h. 17,06336°

Kallósd

Pozíció Zala megye térképén

é. sz. 46,87141°, k. h. 17,06336°

Kallósd weboldala

Kallósd község Zala megyében, a Zalaszentgróti kistérségben.

Fekvése [szerkesztés]

Kallósd a Zalai-dombság keleti vonulatán, a Zala folyótól kissé nyugatra helyezkedik el. Közúton a Zalaszentgrót–Zalacsány–Galambok útra vivő bekötőúton érhető el. Almásházával és Bezeréddel földutak kötik össze. A településre Zalaszentgrótról jár pár busz, melyek közül kettő Keszthely irányába továbbközlekedik.

Története [szerkesztés]

Kallósd első említése 1217-ből való a zalai vár földjeként. Temploma is ebben az időszakban készült. A 14. századtól a kapornaki apátság birtokához tartozott. A 17. században a törökök pusztítása miatt elpusztult. Betelepülése a kapornaki apát 1711-es ajánlatát követően, amelyben alacsony adókat kér, gyorsan ment végbe magyarok mellett horvát nyelvű lakosokkal is. A temploma 1740-ben épült újjá, és bár lakosságszáma nagyban gyarapodott, a kapornaki apátság nagy befolyással bírt a falu közéletében. Iskolája 1814-ben készült el. Végül egy 1863-ban létrejött szerződés alapján született meg a falu önrendelkezési joga.

Az 1950-es évektől erős elvándorlási kedv jellemezte, sokan Zalaszentgrótra költöztek. 1961-ben indult el az első busz a településre.

Az 1990-es évektől kezdve a település szőlőhegyére egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott mind magyarok, mind osztrákok részéről.

Nevezetességei [szerkesztés]

Kallósdi Szent Anna kerektemplom

Légifotó a Szent Anna templomról

Fő nevezetessége a román stílusú Szt. Anna körtemplom (rotunda), amely a 13. században épült. Mivel a település Magyarország hagyományos nyugati határvidékén, a gyepűkhoz közel épült, a vidéket a háborúk elkerülték, így a templom jól mutatja eredeti állapotát. A kő alapzaton téglafalak állnak, és azokat harang alakú lemeztető fedi. A keleti oldalon a körtemplomhoz alacsonyabb, félkör alakú apszis csatlakozik. A templom külsejét sűrűn falsávok tagolják. Hasonló kerek templom áll az országhatár szlovéniai oldalán, Nagytótlakon és romos állapotban Bagodon (Vitenyédszentpál) is. A Kisalföldön Pápoc temploma hasonló. Az ilyen típusú templomokat az írott források gyakran „Rotunda ecclesia”-nak, azaz kerek templomnak nevezik. Ez a megnevezés több település (például Kerekszenttamás) nevében előfordul, és ebből arra következtethetünk, hogy azokban egykoron kerek templom állott.

Páduai Szent Antal kápolnája a falu központjától mintegy háromnegyed kilométerre, egy dombon áll. Ez a kápolna is búcsújáróhely, a misére sokan összegyűlnek. A mindössze 10 ülőhelyes épületben ritkán esküvőket is tartanak. Búcsú minden évben a június 13. utáni vasárnapon.

Lásd még [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

Gerő, L. (1984): Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.) Budapest
Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
Sena Sekulić-Gvozdanović (1994): Templom erődítések Horvátországban. Tankönyvkiadó, Zágráb.
Bakay Kornél (1997, 1998, 2005): Őstörténetünk régészeti forrásai. I. II. III. Miskolci Bölcsész Egyesület, Miskolc
Guzsik Tamás (2001): Beszélő kövek.
Dékány Tibor: Négykaréjos kápolnák nyomában.
Valter Ilona (2005): Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest
Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest
Szent Anna körtemplom

Jegyzetek [szerkesztés]

↑ Kallósd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)