Búcsú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zarándokok tömege a pünkösdi Csíksomlyói búcsún

A búcsú (latinul: indulgentia) egy katolikus bűnbánati vallásgyakorlat, amely a bűnbánat szentségében már föloldozást nyert bűnért járó, ideigtartó büntetés elengedése. A búcsút a keleti ortodox egyházak nem ismerik el, a protestáns egyházak pedig kifejezetten tagadják.

A katolikus tanítás szerint a bűnbánat, illetve a gyónás visszavezet a kegyelem állapotába, az isteni életbe, viszont a bűn "nyomai", pl. a kialakult rossz szokások megmaradnak bennünk (lelkünkben, pszichénkben, reflexeinkben); ezért, valamint a bűnnel együttjáró károkozás miatt szükségünk van vezeklésre, illetve ezért jutnak emberek az "ideigtartó" büntetésre, a "tisztítótűzbe" is. A teljes búcsú az "ideigtartó" büntetéstől, vagyis (ha most meghalnánk) a tisztítótűztől szabadít meg minket, illetve a tisztítótűzben szenvedőket a mennybe juttatja.
A búcsú eredeti neve "elengedés" (latinul: indulgentia) volt. Ez azt fejezte ki, hogy Isten az Egyház által elengedi az ideigtartó büntetést. A magyar "búcsú" kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől, Jézusnak az Egyház révén közvetített kegyelme által.
A búcsújáró hely olyan kegyhely, ahol szentek ereklyéi, illetve tiszteletükhöz kapcsolódó kegyképek, szobrok stb. meglátogatása révén búcsú nyerhető el (pl. Mária-kegyhelyek).
A búcsú kapcsolódhat a templomok védőszentjének évente megtartott emlékünnepéhez is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolikus egyház tanítása a búcsúkról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"A búcsú Isten színe előtt, a már megbocsátott bűnökért járó ideigtartó büntetések elengedése, amelyet a katolikus hívő, aki megfelelően felkészült, és teljesítette a kiszabott feltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója, Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli, és abban részesítheti tagjait" (A Katolikus Egyház Katekizmusa, n. 1471).
A búcsúk tana lényegében három hitigazságon alapul:

  • tartozás (a szentségi gyónás után is fennmaradhat a bűnökért járó ideigtartó büntetés, amelyet vagy itt a földön vagy a tisztítóhelyen kell levezekelni);
  • kincstár (amelyet Krisztus kínszenvedése és érdemei alkotnak, a boldogságos Szűz és a szentek imáival és jótetteivel együtt és amelyet az egyház hivatalosan kezel),
  • alkalmazhatóság (a szentek közösségében vagy Krisztus misztikus testének természetfölötti szolidaritásában).

A búcsúk elnyerésének hasznosságát - melyet ünnepélyesen a trentói zsinat fogalmazott meg (Dekrétum a búcsúkról, 25. ülésszak, 1563. december 4.) - VI. Pál pápa is megerősítette az Indulgentiarium doctrina kezdetű apostoli konstitúcióban (1967. január 1.): a lelkek üdvössége rendjében a búcsú javára válik nemcsak az egyes lelkeknek, hanem az egész keresztény társadalom életének, mert figyelmeztet a bűn gonoszságára; továbbá a szeretet gyakorlására serkent, amikor az elhunyt hívek javára ajánljuk; ugyanígy felébreszti az Istennel való teljes kiengesztelődés reményét.

A búcsú elnyerésének követelményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapfeltétel a búcsú elnyerésének vágya.

A "teljes felkészültség"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kegyelem állapota nélkül nem lehet búcsút nyerni.

A három "feltétel"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "feltételeket" húsz napos időtartam során lehet teljesíteni annak a "jó cselekedetnek" a végrehajtása előtt vagy után, amely a búcsú elnyeréséhez szükséges az előírás szerint (a halálos bűn állapotában lévő hívőnek azonban "jó cselekedet" végrehajtása előtt kell meggyónnia). A húsz napon belül egyetlen szentgyónás is elegendő több búcsú elnyeréséhez (ha a hívő a kegyelem állapotában marad), miközben a másik két "feltételt" minden újabb búcsú elnyeréséhez teljesíteni kell.

A jó cselekedet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jó cselekedet lehet vallásos, irgalmassági, vagy bűnbánati.

  • Vallásos cselekedet: egy templomban vagy más megadott helyen végezzünk vallásos zarándoklatot liturgikus szertartással vagy ájtatossági gyakorlattal egybekötve, vagy végezzünk egy vallásos látogatást.
  • Irgalmassági cselekedet lehetséges típusai:
    • látogassuk meg szükséget szenvedő vagy nehézséggel küzdő testvéreinket és megkülönböztetett figyelemmel forduljunk hozzájuk, "mintegy zarándoklatot végezve a bennük jelen lévő Krisztushoz".
    • jelentős hozzájárulással támogassunk vallási vagy szociális jellegű művet;
    • szabad időnk jelentős részét szenteljük közérdekű tevékenységnek,
    • válasszuk a személyes áldozathozatal hasonló formáit.
  • Bűnbánati cselekedet: legalább egy napon tartózkodjunk a felesleges fogyasztástól, vagy böjtöljünk, vagy tartózkodjunk a húsételtől (vagy más élelemtől az egyes püspöki karok utasítása szerint), arányos összeget fordítva a szegények javára.

(Szükség van egy különleges teljesítményt jelentő "jó cselekedetre": pl. a "bűnbánati cselekedethez", nem elegendő, ha pusztán arra korlátozzuk tettünket, amit a böjtölés vagy az önmegtartóztatás törvénye ír elő. Nem nyerhető el búcsú, ha a "jó cselekedetet" nem a rendelkezések által meghatározott módon végezzük el -- kivéve azokat az eseteket, amelyek a rendelkezésekben felsorolt törvényes akadályoztatások közé tartoznak, illetve amelyekben a gyóntató változtatja meg a feltételeket. Akit betegség, vagy más súlyos indok akadályoz abban, hogy zarándoklaton, vagy közösségében (családban, plébánián, stb.) ájtatossági gyakorlatokon vegyen részt, a búcsú elnyerése érdekében lélekben kapcsolódhat a résztvevőkhöz, felajánlva Istennek imáit és szenvedéseit.)

Teljes és részleges búcsú[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A búcsú lehet teljes vagy részleges: Amennyiben nem áll fenn a "teljes felkészültség" vagy nem teljesül a három "feltétel", a "cselekedet" végrehajtása után az elnyert búcsú nem lehet teljes, csak részleges. (Kivételt képeznek a törvényes akadályoztatottság esetei, amelyeket a rendelkezések felsorolnak, illetve azok az esetek, amikor a gyóntató megváltoztatja a búcsúnyeréshez előírt cselekményeket vagy feltételeket.) A teljes búcsúkhoz szükséges továbbá a szív megtérése: vagyis hogy Isten első helyre kerüljön életünkben, s mentesek legyünk még a bocsánatos bűnökhöz (bármilyen hibához) való szándékos ragaszkodástól is.
A teljes búcsú naponta csak egyszer nyerhető el, saját magunk és elhunyt szeretteink számára. A tisztítótűzben szenvedő lelkek magukon már nem tudnak segíteni, de a kegyelem állapotában vannak. Ezért számukra teljes búcsú nyerhető el. Földön élő embertársainkért imádkozhatunk, de búcsút nem nyerhetünk számukra. Aki szeretne búcsúban részesülni, annak - amíg a földön él - magának is van módja búcsú nyerésére.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]