Muravid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Muravid (Donji Vidovec)
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Muraköz
Község Muravid
Jogállás falu
Alapítás éve 1334
Polgármester Josip Grivec
Irányítószám 40327
Körzethívószám (+385) 040
Népesség
Teljes népesség 1595 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület 13,64 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Muravid (Horvátország)
Muravid
Muravid
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 20′ 00″, k. h. 16° 47′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 00″, k. h. 16° 47′ 00″
A Muravid weboldala

Muravid (horvátul Donji Vidovec) falu és község Horvátországban Muraköz megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csáktornyától 28 km-re, Perlaktól 13 km-re keletre a Dráva bal partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már tízezer éve élnek emberek. A falunak Mura és a Dráva közötti mocsaras ingoványból kiemelkedő területe mindig védelmet nyújtott az ellenséggel szemben.

A települést 1334-ben a zágrábi püspökség oklevelében a Mura és a Dráva közötti plébániák felsorolásában említik először, hogy Alsódomboru, Muraszentmária falvakkal, valamint Kotor és Légrád várakkal együtt a Szent Vid plébániához tartozik. I. Lajos király 1350-ben Muraközzel együtt Lackfi István erdélyi vajdának adományozta, aki 1351-től a horvát-szlavón-dalmát báni címet viselte. Miután a Lackfiak kegyvesztettek lettek az uradalmat 1397-ben a Kanizsaiak kapták meg, akik Zsigmond király hívei voltak, de már 1405-ben elvették tőlük.

1437 után a Cilleieké, majd a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. 1477-ben Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1478-ban a települést Csáktornya tartozékai között "Zenthwyd" néven [2] említik 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, 1546-ban a későbbi szigetvári hős Zrínyi Miklósé lett.

A A Zrínyiek 1691-ig voltak a település urai. Ezután a kincstáré lett. 1719-ben a király szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

A falu lakói ősidők óta foglalkoztak aranymosással. 1776-ban Mária Teréziától jogot kaptak arra, hogy a Dráván, a Murán és a Száván három méter szélességig aranyat mossanak. A mesterség hagyományai évszázadokig éltek a faluban, még 1939-ben is 240 regisztrált aranymosó működött itt 129 vizijárművel.

Vályi András szerint „Alsó, Felső Vidovecz. Két horvát faluk Szala Várm. földes Urok Gr. Álthán Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek Csáktornyához nem meszsze; határbéli földgyeik középszerűek, réttyek, legelőjök, ’s vagyonnyaik is meglehetősek.” [3]

1910-ben 2301, túlnyomórészt horvát lakosa volt. 1920-ig Zala vármegye Perlaki járásának része. Ezt követően a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, majd 1929-től Jugoszláviához tartozott. 1941 és 1944 között visszakerült Magyarországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1990-től a független Horvátországhoz tartozik. 2001-ben 1595 lakosának 99 %-a horvát volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falu közepén áll a Szent Vid tiszteletére szentelt barokk plébániatemplom, mely egy épületkomplexumot képez a plébánia épületével. A templom középkori eredetű, pontos építési ideje nem ismert, de 1334-ben már állt. Mai formáját a 18. század végén nyerte el, amikor barokk stílusban építették át. Legértékesebb műtárgyai a Segítő Szűzanya képe, mely a máriazelli kegykép másolata, a Szent Vid és Szentháromság oltárkápek, valamint két kehely a 17. és a 18. századból. A máriazelli kegykép azért is a legértékesebb tárgya a templomnak, mert azon Nagy Lajos királynak a címere látható.
  • A plébániát 1765-ben J. Hunyadi építette.
  • Szent Flórián szobra 1792-ben készült.
  • A Szentháromság-szobor 1794-ben készült, klasszicista vaskerítés övezi.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.)
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.