Dobronak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dobronak, Lendvavásárhely (Dobrovnik)
Szent Jakab templom
Szent Jakab templom
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségDobronak
Rang községközpont
Polgármester Marjan Kardinar
Irányítószám 9223
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség948 fő (2020. jan. 1.)[1]
Népsűrűség44 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság174 m
Terület31,1 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 39′ 06″, k. h. 16° 20′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 39′ 06″, k. h. 16° 20′ 53″
Dobronak község elhelyezkedése
Dobronak község elhelyezkedése
Dobronak, Lendvavásárhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dobronak, Lendvavásárhely témájú médiaállományokat.

Dobronak vagy Lendvavásárhely (szlovénül Dobrovnik) többségében magyarok által lakott falu a Muravidék középső részén, Szlovéniában. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye lendvai járásának része, ma az azonos nevű község (járás) központja.

Fekvése[szerkesztés]

Lendvától 13 km-re, Muraszombattól 20 km-re van. A falutól 3 km-re északnyugatra található a Bakónaki-patak (Bukovniški potok) felduzzasztásával létrehozott Bakónaki-tó (Bukovniško jezero). A falu egy síkságon, a Ravenskón terül el.

A község (járás) települései[szerkesztés]

A községhez tartoznak még Dobronak mellett Őrszentvid (Strehovci) és Zsitkóc (Žitkovci) falvak.

Története[szerkesztés]

Dobronakról az első írásos említés 1322-ből származik. Már 1334-ben temploma volt. Ezt követően az oklevelekben a helység Dobronok, Dobrolnok, Dobrunak alakban bukkan fel. 1389-től mezővárosként emlegetik, vagyis a környező falvaknál nagyobb, jelentősebb település volt.

1469-ben Hunyadi Mátyás Dobronakot a Bánffyaknak adta. Az 1524-es adat szerint Dobronakon 59 család élt (31 jobbágy és 28 zsellér) ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban nagyobb volt Alsólendvánál.

Szigetvár 1566-os, de még inkább Kanizsa (Nagykanizsa) 1600-as török kézre kerülése után Dobronakot is veszélyeztették a török portyázó csapatok.

A Bánffyak 1644-es kihalását követően a település egy rövid időre a Nádasdy család birtokába került, majd a 17. század végétől az Esterházy család lesznek a földesurak és egyben a plébánia kegyurai. Az egyházközséghez tartozott Bödeháza, Gáborjánháza, Jósec, Göntérháza, Kámaháza, Radamos, Szijártóháza, Szombatfa és Zsitkóc.

A 18. századból több összeírás is megemlíti a településen működő iparágakat, amelyek közül legjelentősebb a fazekasság volt. Amíg 1703-ban 6 iparos élt Dobronakon, addig 1750-ben már 44 (41 fazekas) tevékenykedett a településen. 1773-ban az összeírt 82 iparosból 72 működött agyagiparosként. Mezővárosi jogállásából és földrajzi elhelyezkedéséből adódóan évente két vásárt rendeztek a településen, az egyik az Úr-nap utáni hétfőre esett, a másik július 25-re, azaz Szent Jakab-napjára. 1864-es adatok alapján Dobronakon 3 vegyeskereskedés működött, valamint 38 fazekas, 3 kovács, 2 asztalos, 1 kádár, 1 mészáros, 1 molnár, 1 szűrszabó és 1 cipész dolgozott.

1848-49-ben 20 dobronaki fiatal lett besorozva a magyar honvédségbe. Az 1867-es kiegyezést követő közigazgatási átrendezés során Dobronak az Alsólendvai járáshoz került. 1887-ben körjegyzőségi székhely lett, Bödeháza, Gáborjánháza, Göntérháza, Jósec, Kámaháza, Kebele, Radamos és Zsitkóc települések tartoztak a dobronaki jegyző alá. A dualizmus évtizedei alatt önálló csendőrőrsöt, postai és körorvosi hivatalt kapott, 1892-ben pedig megalapították a tűzoltóegyletet. 1912-ben a településen 3 vegyeskereskedő, 1 vasárubolt, több cipész, asztalos, kerékgyártó és fazekas, valamint egy borbély tevékenykedett. Téglagyára 1911-ben kezdte meg működését. Az I. világháborúban 27 dobronaki fiatal halt hősi halált. Trianon után a jugoszláv államhoz került Dobronak közigazgatási, egyházi és gazdasági szerepe csökkent, mivel a vonzáskörzetébe tartozó helységek egy része a határ túloldalára került. 1919-ben a területet birtokba vette néhány napra a Vendvidéki Köztársaság fegyveres ereje.

A viszonylagos túlnépesedés, a világgazdasági válság és a diszkriminatív jugoszláv földreform (mely a település magyar lakosságát kizárta a földosztásból) nagyarányú kivándorlást idéztek elő a két világháború közötti időszakban.

1922-ben Dobronakon fűrésztelep létesült, 1930-ban a posta telefont kapott, a gazdasági világválságot követően, 1935-ben pedig egy kisebb gőzmalmot helyeztek üzembe.

A II. világháború alatt, 1941 és 1945 áprilisa között Dobronak újra magyar fennhatóság alá került. A falu lakossága sokat szenvedett a háború alatt, 22 fő vesztette életét. A titói Jugoszláviában bevezették a termény-, valamint az állat-beszolgáltatást és a jegyrendszert. A kilátástalanság miatt sok fiatal az illegális kivándorlásban keresett menedéket. Később a hazai és a külföldi munkalehetőségek, valamint a mezőgazdaság helyzetének javulása jelentős mértékben növelték az életszínvonalat.

A háború utáni hatvan év építkezései következtében Dobronak új arculatot kapott. Kiépült a villany-, a víz- és a telefonhálózat, 1962-ben átadták az új iskola épületét, 3 lakótömb is épült. Az 1970-es években kaptak a település utcái aszfaltburkolatot, 1983-ban adták át a kultúrotthont, szabályozták a patak medrét. Ezzel szemben a II. világháború után államosított gazdasági kisüzemek sorra zárták be kapuikat.

A település lakosainak száma csökkenőben van. Fő foglalkozásuk a mezőgazdaság.

Kétnyelvű általános iskola van a faluban.

Népessége[szerkesztés]

Amíg a 20. század elején, 1910-ben a településen 1478 személyt írtak össze, addig közel száz évvel később, 2002-ben már csak 948 főnyi népesség élt a településen.

Híres személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Az "Energiapark"
A Bakónaki-tó

Egy 1334-ben keletkezett összeírás említi először Dobronakon a Szent Jakab templomot. Az 1669-ből származó canonica visitatio szerint a dobronaki plébániatemplom falazott, boltozott szentéllyel és sekrestyével, hajója gerendázott mennyezetű. A templomban három oltár volt. A fából épült templomtorony külön állt.

Az 1747-ben a plébániatemplom leégett. A ma álló templomépületet a templom és a plébánia kegyura, Esterházy (II) Miklós herceg az egyház és a hívők segítségével építette 1794 és 1796 között. Az 1500 férőhelyes új épületnek boltozott mennyezete és ugyanolyan magas tornya volt, mint a tetőzete. Az első világháború kitörése előtt, 1914-ben kezdte el a templombelsőt kifesteni és freskókkal díszíteni Pandúr Lajcsi lendvai festőművész. Sajnos az 1980-as évek elején a freskókat átfestették. A II. világháborút követően, 1963-ban a templom tornyát megemelték, és a templom elnyerte ma is látható formáját.

A Dobronaki házban helytörténeti és néprajzi gyűjtemény tekinthető meg.

Az orchideafarm és trópusi kertje. Felnőtt jegy 2019-ben 5 euró.[2]

A környéken[szerkesztés]

  • Bakónaki-tó és az "Energiapark"

A park egy erdős terület, túrautakkal, egy kis tóval, erdei kápolnával és gyógyforrással.[3] A településtől 3 km-re ÉNy-ra fekszik.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]