Esterházy Miklós (1765–1833)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Esterházy Miklós herceg
Esterházy Miklós birodalmi herceg

Esterházy Miklós birodalmi herceg (Bécs, 1765. december 12.Como, 1833. november 25.) az Esterházy család tagja, táborszernagy és műgyűjtő, Esterházy Antal tábornok (1738–1794) fia, a „pompakedvelő” Esterházy Miklós (1714–1790) unokája. Maria Josefa Hermenegilde von Liechtenstein hercegnőt vette feleségül.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Esterházy birtokok hitbizományát rendkívül fiatalon, 29 évesen elnyerte (1794-1833). Pályafutását katonaként kezdte II. József idején a birodalom hadseregében. 1791-ben a nemesi testőrség kapitánya lett. 1792-ben II. Ferenc császár koronázóküldöttségének tagjaként szerepelt. 1794-ben ezredessé, 1796-ban pedig tábornokká nevezték ki a császári hadseregben. A napóleoni háborúk idején végig a császári hadseregben szolgált. 1797-ben saját költségén szerelt fel egy önkéntes ezredet. 1804-ben megszerezte az edelstetteni (birodalmi hercegi rangú) grófságot Bajorországban, és ezzel elnyerte a birodalmi herceg címet is. 1809-ben Napóleon őt akarta Magyarország királyává koronáztatni, ezt azonban a Habsburgokhoz lojális herceg nem fogadta el. 1817-ben a császári hadsereg táborszernagya lett. Az Aranygyapjas rend lovagja és a Szent István-rend nagykeresztese.

Mecénás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendkívül művelt főúr volt, mielőtt katonai szolgálatba lépett volna, körbeutazta Európát, járt Angliában, Franciaországban és Itáliában. Kismartoni zenekara élén 1795-ben Joseph Haydn, majd J. N. Hummel állt. A kismartoni kastélyon is gyökeres felújítást hajtott végre: ő építtette meg a Haydn-termet. Charles Moreau tervezte a kismartoni kastély klasszikus stílusú átépítését, valamint egy operaházzal és galériával történő kibővítését is. A barokk kertet angol tájkertté építették át. Részt vett építési tervekben Bécsben is (Várszínház, Bécsi Színház). Gazdag képtárat hagyott hátra, amit 1871-ben vásárolt meg a Magyar Tudományos Akadémia, ez lett az alapja a későbbi Szépművészeti Múzeumnak.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]