Marokrét
| Marokrét (Markovci) | |
 |
|
| A Sarlós Boldogaszony-templom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Tartomány | Prekmurje |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Sal |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1403 |
| Polgármester | Iztok Fartek |
| Irányítószám | 9204 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 294 fő (2002)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 310 m |
| Terület | 8,17 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Marokrét
Pozíció Szlovénia térképén
|
|
| é. sz. 46° 50′ 39″, k. h. 16° 14′ 5″ | |
Marokrét avagy Márokrét (korábban Márkócz, szlovénül Markovci) falu a Muravidéken, Szlovéniában. Közigazgatásilag Salhoz tartozik.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Muraszombattól 30 km-re északra, a Vendvidéki-dombság (Goričko) területén, a szlovén-magyar határ közelében, a Kerka partján fekszik.
Története [szerkesztés]
1403 "Marchouch" néven említik először. 1414-ben "Markolch" 1462-ben és 1466-ban "Markowcz", 1457-ben "Markolcz", 1504-ben "Markowlcz" alakban szerepel a korabeli forrásokban.[2] 1403-ban a hűtlen Nádasdi Tamás, nádasdi Darabos András és János birtokait, köztük Markolcot a Széchyek kapták Zsigmond királytól. 1414-ben Nádasdi (Előjárói) Gált és testvéreit Nádasd, Maczfalva, Németfalu, Almasd és Halogy, valamint Csipencz, Markolcz, Kiczevölgye, Ivanolcz, Endreicz, Alsó-, Közép- és Felső-Petenicz helységek birtokába iktatták, de részeit 1419-ben Nádasdi Gáspár nádasdi Darabos Jánosnak engedte át. Ezután egészen mások mellett a Nádasdiaké, majd a Batthyányaké.[3] Temploma már a 15. században állt, de 1664-ben leégett, a szentgotthárdi csatában a törökök itt álltak, s csak a harangtorony maradt meg. Plébániáját 1669-ben említik először.
Vályi András szerint "MARKÓCZ. Tót falu Vas Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik T. Keresztúrhoz 1 mértföldnyire, javai vagynak, de földgye sovány." [4]
Fényes Elek szerint " Markócz, vindus falu, Vas vmegyében: 424 kath. lak. F. u. gr. Batthyáni." [5]
Vas vármegye monográfiája szerint "Marokrét, házainak száma 120, lélekszám 583. Lakosai vendek, vallásuk r. kath. Postája Felső-Szölnök, távírója Szt.-Gotthárd. Földesura a gróf Batthány-család volt."[3]
1910-ben 586, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A 19. században még a Tótsági járás része volt, majd a trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. 1919-ben rövid ideig a Vendvidéki Köztársaság része volt, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, mely 1929-ben a Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben újra visszakerült Magyarországhoz, majd 1945 után véglegesen Jugoszlávia része lett. 1991-ben, Szlovénia függetlenségének kikiáltása óta Szlovénia része. 2002-ben a településnek 294 lakója volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma mai formájában 1884-ben épült. Tornya 15. századi, de 1939-ben 4 méterrel megmagasították. A szakrális objektum minősítése a századok során többször változott, volt amikor templomnak, volt amikor kápolnának nevezték. Rengeteg forrásban található említés a csöpinci (kerkafői) templomról, valójában az a marokréti templom. Valójában a kegyhely közvetlenül a két település határán van, tőle alig néhány méterre Kerkafő kezdődik. A községek kiterjedése és határai szintén változtak. A templom a reformáció idején protestáns lett, s források szerint külön lelkipásztora volt. Utóbb a települések katolizáltak és a templom is újra katolikus lett. A 18. században elvesztette egyházközségi jellegét a település és Felsőszölnök filiája lett (csöpinci templom néven természetesen), de már a középkor óta egyházilag Felsőszölnökhöz tartozott Markóc és Csöpinc.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. február 4.)
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ^ a b Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||
