Hegyszoros
| Hegyszoros (Sotina) | |
 | |
| Hegyszoros látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Szarvaslak |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1387 |
| Polgármester | Edvard Mihalič |
| Irányítószám | 9262 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 320 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 258 m |
| Terület | 4,36 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 49′ 43″, k. h. 16° 02′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 43″, k. h. 16° 02′ 37″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyszoros témájú médiaállományokat. | |
Hegyszoros (szlovénül: Sotina) falu a Muravidéken, Szlovéniában. Közigazgatásilag Szarvaslakhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Muraszombattól 32 km-re, Felsőlendvától 5 km-re északnyugatra a Vendvidéki-dombság a Goričko területén az osztrák határ mellett a Lendva partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu a középkorban Dobrafölde része volt, amit a 13. század elejéig a szentgotthárdi ciszterek birtokoltak. A dobrai uradalom tartozéka volt. 1387-ben Luxemburgi Zsigmond méltányolva Széchy Miklós közel 45 évi közszolgálata alatt szerzett érdemeit, Dobra várát és uradalmát neki adományozta. A falvak felsorolásában Hegyszoros ekkor még "Ztoykwlge" azaz Sztojkvölgye néven szerepel. Később a felsőlendvai uradalomhoz csatolták. A Széchy család fiágának kihalása után 1685-ban Felsőlendva új birtokosa Nádasdy Ferenc, Széchy Katalin férje lett. Ezután az uradalommal együtt egészen a 19. század második feléig a Nádasdyaké.
A térképeken Szotina, ill. Szottina néven szerepelt, s névmagyarosítás útján adták a Hegyszoros nevet neki, mivel a terület a stájer határt jelentő tótsági hegyvidék (ún. Vandál Hegyek) területén feküdt, természetesen ezek a hegyek nem emelkednek 300-400 m fölé.
Vályi András szerint " SZOTINA. Tót falu Vas Várm. földes Ura Gr. Nádasdy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Györgyhöz közel, és annak filiája; határja sovány."[2]
Fényes Elek szerint " Szotina, vindus falu, Vas vármegyében, a lendvai uradalomban, 212 kath., 134 evang. lak. Ut. p. Radkersburg."[3]
Vas vármegye monográfiája szerint " Hegyszoros. Házszám 106, lélekszám 593. A lakosok vendek és németek. Vallásuk r. kath. és ág. ev. Postája Szarvaslak, távírója Muraszombat. Határában vezetik el a tervezett gyanafalva-muraszombati vasútat. Házai szétszórtan fekszenek."[4]
Fényes Elek 1836. évi adatai szerint a falunak 258 katolikus és 135 evangélikus lakója van. A falu lakosai ma is ehhez a két felekezethez tartoznak.
1910-ben 620, többségben szlovén lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott.
1919-ben a környéken állomásozó katonai egységek átálltak a Vendvidéki Köztársaság Munkás-, Földmíves- és Katonatanács mellé, így a falu is a nemzetközi elismerés nélkül létező állam része lett. A köztársaság bukása után rövidesen horvát és szerb egységek vették birtokba, s a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (1929-től Jugoszlávia) került a trianoni békeszerződés értelmében.
1941-ben német és magyar csapatok közösen vették birtokba. 1945-ben szovjet csapatok és jugoszláv titoista partizánok kiszorították a magyar és német erőket, így a falu újból Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság települései.
1991-ben, Szlovénia függetlenségének kimondása óta Szlovénia része. Az Északnyugat-Muravidék egyik népes településének számít, 2002-ben 394-en lakták, bár a mostani időben csökkenő tendencia jellemzi a népességet. Az 1991-es adatok szerint 478 lakója volt a falunak.
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt kápolnája.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- III. A' TÓTSÁGI JÁRÁS
- Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 337. o. ISBN 963-9257-00-1
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye