Nagytótlak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagytótlak (Selo)
Rotunda, Selo.jpg
A Szt. Miklós rotunda, Nagytótlak
Közigazgatás
Ország  Szlovénia
Tartomány Muravidék
Statisztikai régió Pomurska
Község Alsómarác
Rang falu
Polgármester Franc Cipot
Irányítószám 9207
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség 300 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 290 m
Terület 9,23 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Nagytótlak (Szlovénia)
Nagytótlak
Nagytótlak
Pozíció Szlovénia térképén
Koordináták: é. sz. 46° 43′ 45″, k. h. 16° 17′ 20″
é. sz. 46° 43′ 45″, k. h. 16° 17′ 20″

Nagytótlak (korábban Lak, Lakszentmiklós szlovénül Selo, régi vend neve Selanci) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Alsómaráchoz tartozik.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

A szinte érintetlen természeti környezetben lévő kis település Muraszombattól 14 km-re északkeletre szlovéniai Goričko tájegységben, a Muravidék északi részén, a magyar határ közelében, a Kebele patak völgyében fekszik.

Története [szerkesztés]

A települést 1365-ben említik először, amikor Széchy Péter fia Miklós dalmát-horvát bán és testvére Domonkos erdélyi püspök királyi adományul illetve cserében kapták a Borsod vármegyei Éleskőért, Miskolcért és tartozékaikért Felsőlendvát és tartozékait, mint a magban szakadt Omodéfi János birtokát. A település a későbbi századokon át is birtokában maradt a családnak. Az 1366-os beiktatás alkalmával részletesebben kerületenként is felsorolják az ide tartozó birtokokat, melyek között a falu "Laak in districtu seu valle Lak Sancti Nicolai" alakban szerepel.[2] A felsőlendvai uradalom egyik kerületének központja volt. Az oklevél is megerősíti, hogy már ekkor állt Szent Miklós tiszteletére szentelt körtemploma. 1685-ben a Széchyek fiági kihalásával a Szapáry és Batthyány családok birtoka lett.

Vályi András szerint " LAK. Tót Lak. Elegyes falu Vas Várm. földes Urai G. Szapáry, és G. Batthyáni Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Kancsóthoz nem meszsze, ’s ennek filiája, határja közép termékenységű réttye, legelője meg lehetős. " [3]

Fényes Elek szerint " Tót-Lak, vindus falu, Vas vmegyében, a muraszombati uradalomban 124 kath., 326 evang. lak. Ut. posta Radkerskurg." [4]

Vas vármegye monográfiája szerint " Tótlak (Tót-Lak), a Hebernak hegy lejtőjén fekvő község, 159 házzal és 742 r. kath. ág. ev. és ev. ref. lakossal, akik nagyobbára magyarok. Postája Nagyfalva, távírója Gyanafalva. Határában fogják elvezetni a tervezett gyanafalva-muraszombati vasútvonalat. Templomában Aquila János, hires középkori festő freskó-maradványai vannak." [5]

1910-ben 757, többségben szlovén lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Lakói régebben is szlovének voltak, amint azt magyar neve is jelzi (a magyar tót szó egykor minden szláv népet jelentett és ez a terület is a Tótság nevet viselte). A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott, 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. Lakosainak száma 300 fő (2002).

Részlet a freskókból

Nevezetességei [szerkesztés]

Fő nevezetessége a román stílusú Szt. Miklós körtemplom (kerekegyház, vagy rotunda), amely a a 13. század közepén épült. Első írásos említése 1365-ból származik. Egy 1698-es egyházi vizitációról készült feljegyzés megemlíti, hogy a templomosok építtették.

A táj és ezzel együtt a helység fekvése építésekor és utána is meglehetősen periférikus volt, Magyarország hagyományos határvidékén, a gyepükhöz közel terült el. A vidéket a háborúk szerencsére elkerülték és így a templom jól ma is jól mutatja eredeti állapotát. Az 1778-as egyházi vizitáció jó állapotban találta.

1490 körül egy későgótikus szárnyas oltárt helyeztek el benne, amit azonban 1864-ben Pestre szállítottak.

Jugoszláviához kerülése után két műemléki restaurációt is végeztek az épületen. 1956-ban feltárták az eredeti szentély alapjait, 1978/79-ben pedig az 1845/46-as átépítés során eltorzított épületnek (akkor a szentély helyére tornyot építettek) visszaadták a középkori alakját.

A kő alapzaton téglából épült falak állnak, amelyeket kúp alakú zsindelytető fed. A keleti oldalon a körtemplomhoz egy alacsonyabb, félkör alakú oltárhelyiség csatlakozik. A templom külsejét sűrűn elhelyezett függőleges sávok, un. lizénák tagolják, amelyek a tető alatti, farkasfog díszítésű koszorút hordják. A déli oldalon lévõ bejárat mellett három félköríves ablakocska van a falba vágva. A templom belsejében, a falat tíz különböző nagyságú, félköríves fülke tagolja, amelyek egykor ülőhelyként is szolgálhattak. A hajó kerek kupolával, az oltár apszisa pedig félkupolával boltozott. A templomnak korábban agyagpadlója volt. A kerek alaprajz, a külső lizénák, a koszorúpárkány, a félkör alakú apszis, a kupola és a földszinti falfülkék, román kori épületről tanúskodnak és a XIII. század közepére utalnak.

A nagytótlaki körtemplom Szlovéniában a jelentősebb román stílusú építészeti emlékek egyike, a maga nemében egyedülálló. Társai az országhatár magyar oldalán találhatók (Kallósd, Vitnyédszentpál stb.) a Nyugat-Dunántúlon, amelyet a tatárjárás 1241/42-ben nem pusztított annyira, mint a Magyar Királyság egyéb területeit. E templomtípust a források gyakran „Rotunda ecclesia”-nak, azaz kerek templomnak nevezik, amelyről több település (Kerekegyház) a nevét is kapta.

A templombelső falképei is jelentős értéket képviselnek. A nagytótlaki freskók a középkori magyar szépségideálnak megfelelõ keleti típusú arcokat, korabeli öltözeteket, középkori magyar embereket mutatnak be.

A templom a felépítése után néhány évtizedig valószínűleg meszelten maradt. Csak a 14. század közepén festették ki, a freskó-technika elterjedése előtt, közvetlenül a nedves meszelésre, késő gótikus ábrázolási stílusban. Erre a határozott kontúrok és festett belső mezők jellemzőek. A személyeket síkszerű foltokkal, minden térbeli elhelyezés nélkül ábrázolják.

A rotundát a 15. század elején újból kifestették. Erre az időre Magyarországon is elterjedt a frissen vakolt falra való festés szokása, a freskótechnika, amely sokkal maradandóbb az előzőnél, ezért az új képek több mint 550 év után is frissnek hatnak. Megváltozott a művészi stílus is, az újabb freskók már a gótikus plasztikus stílushoz tartoznak.

A kupola festményei maradtak fenn a legjobban. Csúcspontjában hatalmas mandorlát találunk, amelyben Krisztus egy szivárványon áll. Rajta kívül a hold és a nap, valamint a négy evangélista jelképe látható. A kupola ívének mezőin Krisztus szenvedése van lefestve, kezdve a Jeruzsálembe való bevonulástól, a Passió-ciklus pedig a henger alakú falon folytatódik. Itt a Háromkirályok hódolatából már csak néhány szerény maradvány látszik, amelyet a gótikus festőművész (a régebbi rétegre ráfestve) az északi oldalon helyezett el. A falfülkékben szentek sora látható.

A nagytótlaki evangélikus templom

A falu evangélikus temploma a 19. és 20. század fordulóján épült neoromán stílusban. Átépítését 1939-ban kezdték el, de az építést a második világháború hátráltatta. A háború után a pénzhiány hátráltatta az építést. Végül külföldi támogatással is csak 1966-ra készült el a mai templom.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Lásd még [szerkesztés]

Irodalom [szerkesztés]

  • Valter Ilona (2005): Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest
  • Gervers-Molnár Vera (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
  • Szilágyi A. (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest
  • Bakay Kornél (1997, 1998, 2005): Őstörténetünk régészeti forrásai. I. II. III. Miskolci Bölcsész Egyesület, Miskolc
  • Pomurje - turistični vodnik, Pomurska založba 1969

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
  2. ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
  5. ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagytótlak&oldid=13191733”