Telefonhálózat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bronz légvezeték kötése porcelán szigetelőn
Alumínium légvezeték kötése porcelán szigetelőn
Pupinfazék

A telefonhálózat feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a telefonkészülékek között. Kezdetben ez egyvezetékes légvezetékes összeköttetés volt hasonlóan a távíróhoz. A visszavezetést földeléssel oldották meg. Ilyen volt az első budapesti telefonhálózat is. Az akkoriban a városokban elterjedő villamosok szikrázása nagyon lerontotta a beszédminőséget, ezért a kétvezetékes összeköttetéseket kellett alkalmazni. Puskás Tivadar és társai révén elterjedő telefonközpontok lehetővé tették a koncentrált vonalvezetést, azaz egy irányban sok vezeték mehetett, amelyet kábellel oldottak meg. Kezdetben szimultán összeköttetések is voltak, azaz egyidőben távíró és telefon összeköttetés, de ez is csak a beszédminőség rovására ment. A rohamosan jelentkező igények kielégítésére különböző megoldásokat alkalmaztak. A fantomizálás indukciós tekercsek segítségével két vonalpáron három beszélgetést tett lehetővé.

A másik probléma a nagy távolságú összeköttetés volt. Krarup dán mérnök olyan kábelt fejlesztett ki, ahol a rézvezetékre nagyon sűrű menettel acéldrótot tekert. Mihajlo Pupin Amerikában élő szerb mérnök elméleti számításai alapján pupincsévéket, más néven pupinfazekakat alkalmaztak még a tengeralatti kábelekben is. Az indukciós tekercsek induktív ellenállása kiegyenlítette a párhuzamosan futó kábelerek között jelentkező kapacitív ellenállást.

A csatornák kialakítása megsokszorozta a kábelek teljesítőképességét. A beszéd átviteli útját 300 Hz–3,4 kHz között határozták meg. Így 4 kHz-ként egymástól független beszélgetések történhettek egy érpáron. A kábelek földalatti összeköttetést jelentenek. Vannak azonban légkábelek is, melyek póznákon függnek. Kezdetben a kábelt acélsodronyhoz rögzítették, később az egészet a külső műanyag köpenyszigetelővel lefedték.

A mobiltelefon rádióhullámok útján tartja az összeköttetést egy meghatározott frekvenciasávban.

A digitális technika a fényvezetésű összeköttetéseket tette lehetővé. Üveg- vagy műanyagszálas kábelekben fényimpulzusok továbbítják a jeleket.

A telefon története Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország első távolsági telefonbeszélgetése Sopron és Pinnye között jött létre 1877-ben. Megvalósítója Salamin Leó, a soproni állami főreáliskola akkori igazgatója és természettan tanára volt. Ennek emlékét ma tábla őrzi az iskola falán.[1]

1878-tól magánhasználatú telefonvonalak működtek Brennberg bányatelepen. Magyarországon az első, magánbefektetők által finanszírozott telefonhálózat 1881. május elsején nyílt meg Budapesten a Fürdő utca 10 szám alatt (mai nevén József Attila utcában). Vezetője Puskás Tivadar bátyja, Ferenc volt. Az előfizetők számáról ellentmondásos adatok vannak, a források hol 25, hol 50, hol 54, sőt 60 előfizetőt említenek. Az első nyilvános telefonállomásokat Budapesten és Újpesten 1884-ben állították fel.

A fővárosi telefonhálózathoz a legkorábban (még 1881 februárjában) csatlakozó előfizetők:

  • Képviselőház (Kovách László), Főherceg Sándor u. 8. sz.
  • Visontai Kovách László, háznagy, Zöldfa u. 28. sz.
  • Gr. Lónyai Béla, Zöldfa u. 26. sz.
  • Mocsonyi Sándor, Gizela tér 2. sz.
  • Pester Lloyd (Falk Miksa), Dorottya u. 14. sz.
  • Pesti Hírlap (Csukássy József), Nádor u. 7. sz.
  • Egyetértés (Csávolszky Lajos), Hímző u. 1. sz.
  • Könyvnyomda (Csávolszky Lajos), Rostély u. Károly laktanya
  • Csukássy József, Kalap u. 16. sz.
  • Angol Királynő szálloda, (Schalek Lipót), Deák-Ferencz u. 1. sz.
  • Vadászkürt szálloda (Kammer Ernő), Kis-Híd u. 5. sz.
  • Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank (Holl Jenő), Dorottya u. 8. sz.
  • Weisshut Alajos, bankár, Fer. József rakpart, 39. sz.
  • Első Hazai Takarékpénztár (Hajós József), Calvin tér
  • Első Hazai Takarékpénztár Váci körút 64. sz.
  • Kálnoki & Simon, terménykeresk., Mária Valéria u. 19. sz.
  • Weissmann Mór, gabonakeresk., Mária Valéria u. 14. sz.
  • M. k. Ipar- és Keresk. Ministerium, elnöki iroda, Ferencz-József tér.
  • Puskás Tivadar, Vas u. 6. sz.
  • Neulander Kálmán. férfi szabó, Dorottya u. 14. sz.
  • Lovrich Gusztáv, ügyvéd, Koronaherczeg u.. 17. sz.
  • Schenker & Comp. szállítók, Károly körút 9. sz.
  • Kozmata Ferenc, fényképész, Kristóf tér 3. sz.

A Budapesti Hírlap 1881. évi június 8-i számában a „Telefon és a háziúr” című cikk a következőkről ír: „Puskás Ferenc, ki Budapesten a telefonhálózat vezetésére és berendezésére kizárólagos jogot kapott, a város külső részén most tűzi ki a vonalakat. Ez életrevaló vállalat létesítése elé a háziurak közül sokan akadályokat gördítenek azzal, hogy megtagadják a sodronyvezetéket tartó vaskapcsoknak házukra való megerősítését. Az egyik úr fél, hogy a villám beüt majd a wertheimjébe, a másik házának a homlokzatát hiszi elcsúfítottnak, egy harmadik akkor összeget követel, mit lehetetlen megadni. Ha azt akarjuk, hogy Budapest más városok mintájára a tudományos vívmányok előnyében részesüljön, kár annak efféle szűkkeblű eljárással útját állni.”

1881-ben az állam megállapította a köz- és magánhasználatú telefonhálózatok létesítésének feltételeit. Az 1888: XXXI. törvénycikk értelmében a telefonhálózatokat az állam saját költségén építi meg és tartja üzemben. 1897-ben a telefonügyek intézésére felállították a Budapesti M. kir. Távbeszélő Hálózat Igazgatóságot. Vezetője Balla Pál főmérnök volt.

1887-re a magyar királyság területén közhasználatú telefonhálózat hét városban (Budapest, Szeged, Arad, Temesvár, Pozsony, Pécs és Zágráb) működött. 1888-ban újabb két városban (Debrecen és Nagyvárad) kezdődött el a telefonszolgáltatás. 1893-tól működött telefon Brassóban, Marosvásárhelyen, Baján, Zomborban, Esztergomban és Szombathelyen.

A magánhasználatú telefonokat az engedélyes (leggyakrabban vállalatok, vasúttársaságok) kizárólag a saját céljaira használhatta. 1887-ben 149, 1888-ban már 205 ilyen volt engedélyezve.

1893-ban létrejött az első interurbán összeköttetés, Pozsony, Győr, Szeged, Arad, Temesvár és Budapest között. December 3-án a kereskedelmi miniszter Budapesten elmondott szavait mind az öt vidéki városban egyszerre hallották. „Konstatáltatott ez alkalommal, hogy az új távbeszélőn a beszéd kitűnően hallatszik. Még az egymástól legtávolabb fekvő Arad és Pozsony közt is, közel 600 km távolságra, a beszélők egymás hangját nemcsak megismerték, de beszédet oly tisztán és érthetően hallották, mintha az ugyanazon helyiségben folynék.”

1900 végén Budapesten a telefon-előfizetők száma 5800, Szegeden 412, Debrecenben 243, Pécsett 142, Miskolcon 138, Győrben 296, Sopronban 266, Szombathelyen 183, Nyíregyházán 77, Székesfehérvárott 100, Kecskeméten 130, Nagykanizsán 92 fő.

1961-ben 671 ezer, 1970-ben 723 ezer, az 1970-es évek közepén 1 millió telefon-előfizető volt Magyarországon. 1971-ben 14 ezer, 1976-ban 6 ezer, 1977-ben 5 ezer, 1978-ban 10 ezer, 1979-ben 27 ezer, 1980-ban 30 ezer új állomást helyeztek üzembe. 1978. január 1-től bevezetésre került a szerelési hozzájárulási díj a magán-előfizetőknél, s az intézmények, illetve az állami vállalatok is magasabb tarifát fizettek innentől.

1980-ban Budapesten 1,7 millió érkilométernyi kábel volt lefektetve, ennek 40%-a 30–40 évnél idősebb. Az utcákon a föld alatt közel 50 000 ún. kábelszekrény és majdnem 5000 szoba nagyságú kábelakna kapott helyet. Az 1980-as években vezették be a vezetékes és a mikrohullámú PCM-rendszert. Mikrohullámú adót helyeztek el a Szabadság-hegyen, amely a József-, a Ferenc-, a Krisztina-, a Lipót- és a Belváros közötti összeköttetések egy részének lebonyolítását végezte. A helyi beszélgetések száma 1980-ban már 1 milliárdnál is többre rúgott. Egy magánállomáson havonta átlagosan 100, míg egy alközponti főáromkörön 1800-2000 beszélgetést kezdeményeztek. A teljes telefonforgalom 53%-át az össze állomás körülbelül 11%-ával bonyolították le. 1975-ben 117 helység, 1980-ban 240 helység között illetve 27 országgal volt távhívó kapcsolat. Az utcai nyilvános telefonállomások száma 1980-ban több mint 14 ezret tett ki.

A telefon jelentősége az előfizetők számában nem tükröződik. A 19. századi írástudók a telefonhasználat civilizatórikus hatásait hol túlbecsülték, hol pedig alábecsülték. 1882-ben Vajda János már azt írta: „A gőzmozdony, a villanydrót, a telefon átfúródik mindenen, behatol az érintetlen rengetegbe, kifüstöli Dodona berkéből a miszticizmust”. Ady Endre keserűbben fogalmazott: „Ez vagyunk: mi. Postánk, vasútunk, telefonunk, parlamenti palotánk, orfeumunk, nyomorúságunk, betegségünk, mindenünk, mindenünk, ami külsőség: veszettül kimívelt. De a lelkünk! Az visszamaradt!”

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az emléktábla fényképe: http://mek.niif.hu/06500/06525/06525.pdf 20. oldal (az eredeti nyomtatott dokumentum 18. oldala).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kapcsoltak / Kapcsoltunk / Kapcsolunk (A Magyar Posta szóróanyaga 1980/81-ből)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Telefonhálózat témájú médiaállományokat.