Brennbergbánya

Brennbergbánya
Közigazgatás
Település	Sopron
Népesség
Teljes népesség	604 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Távolság a központtól	6 km
Elhelyezkedése
Brennbergbánya Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47,65485°, k. h. 16,49016°47.65485, 16.49016
Brennbergbánya weboldala

Brennbergbánya, (németül: Brennberg) Sopron településrésze Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron-Fertődi kistérségben, mindössze 1 km-re Ausztriaától.

Fekvése

A Soproni-hegységben, Soprontól 12 kilométer távolságban fekvő, alpesi jellegű falu.

A szétszórt szerkezetű település egy központi részből és több, kisebb-nagyobb távolságra álló épületcsoportból (telepből) áll. A telepek tulajdonképpen az egykori szénbánya aknái közelében épült bányászlakások.

A település részei:

• Brennberg (Soproni utca, Vasút sor, Hermesi út, Nyírfa utca, Rönkfa utca)
• Óbrennberg (Óbrennbergi út, Harang utca, Régi iskola sor, Sárgaház sor, Márta sor, Felső sor)
• Kuruckereszt-telep
• Borbála-telep
• Óhermes-telep
• Újhermes-telep

Megközelítése

Sopronból és Ágfalváról erdei turistautakon gyalogosan vagy a hegyek között kiépített műúton gépkocsin, kerékpárral, valamint a 3, 3Y jelű helyi járatú autóbusszal juthatunk el Brennbergbányára. Az út Soprontól 200 métert emelkedik.

Mióta Magyarország csatlakozott a schengeni övezethez, Ausztria felől is elérhető kiépített műúton, Ritzing/Helenenschacht (Récény/Ilona akna) községen keresztül.

Nevének eredete

Az anyakönyvekben a 18. század második feléig „a soproni erdőben” (in silvis Soproniensis) megjelöléssel szerepelt a terület. A település neve 1793-ban lett hivatalosan Brennbergbánya. Azt mondja a bányászhagyomány, hogy Sopron környékén a kovácsok szénégetéssel állították elő műhelyük számára a faszenet. A szénégetők közül egy Rieger nevű kovács boksája sehogy sem akart elaludni, mert a boksát valószínűleg egy olyan elfedett kőszénkibúvás fölé telepíthette, amely az égést tovább táplálta, sőt emiatt a hegy is égni kezdett. Az égő hegy németül brennender Berg-et jelent, ebből születhetett népnyelvi csonkítással Brennberg, majd később magyar hozzáadással a Brennbergbánya. 1770 körüli időből datálódik ez a hír, onnan kezdve Sopron nyugati erdeiben a felszínhez közeli szénkibúvások fejtése indult el Brennbergen, a későbbi Brennbergbányán

Története

1753-ban fedezték föl az erdőségekben rejtőzködő, jó minőségű szenet. A szájhagyomány szerint Rimbacher Pál birkapásztor figyelt fel – tűzrakása következményeként – a „nagy fekete, izzó kődarabokra”. Jelentése nyomán a soproni polgármester bizottsággal vizsgáltatta meg a jelenséget.

Hat év múlva – 1759-ben – az akkor Fenyvesvölgyként ismert területen nyitották meg Magyarország első szénbányáját. Ennek hírére zömében osztrák és német nemzetiségű családok telepedtek le a szép völgyben, és kötöttek munkaszerződést a szénvagyon tulajdonosával, Sopron Szabad Királyi Várossal. A bányát kiszolgáló épületek mellett hamarosan felépültek a szegényes bányászlakások is.

A bánya működésének közel két évszázada alatt mindig a város birtoka volt. Az egymást követő bérlők fejlesztései a 19. század utolsó évtizedeire az ország egyik legjelentősebb, legkorszerűbb bányájává tették.

1944 végén a Vörös Hadsereg elől menekülő nyilas vezetőség ideiglenesen Brennbergbányára tette át székhelyét Farkasgyepűről, majd innen Kőszegre mentek tovább. Brennbegben a hegyoldalban kialakított bányatárószerű óvóhelyeket biztonságosnak tartották Szálasi számára. A nemzetvezető menyasszonyát Lutz Gizellát, a bánya vezető tisztviselője és neves ornithológus Breuer György szolgálati lakásában szállásolták el.

Az utolsó bányamunkások 1953 januárjában költöztek el. Ők a megelőző év őszétől a leszerelést végezték. 1956 novemberében öt napon át ismét folyt a termelés, de aztán végleges döntés született. Becher Nándor érzelemgazdag helytörténeti könyvében az alábbiakat írja a megszüntetés hatásairól: „Sajnos, 1959 decemberében véglegesen és örökre leállítják a brennbergi bányát. Amit kétszáz év alatt az itt dolgozók építettek, azt 1952-ben és 1959-ben lelkiismeretfurdalás nélkül szétrombolták. Így szűnt meg egy kétszázéves bányakultúra. Az élet szűnt meg Brennbergbányán, a sportkör, a híres dalárda, a 35 tagú bányász fúvószenekarral együtt. Egyik család a másik után költözött el. Igaz, nyugdíjazásuk után egyesek visszatértek az elcsendesedett településre, ahol most nagyon sok fejlesztenivaló lenne…”

Látnivalók

A kocsmatemplom

• Bányásztemplom
• Evangélikus harangláb
• Szent Borbála szobor
• Bányászati Emlékmúzeum (9408 Óbrennbergi u. 14.)
• Bányász temető

Külső hivatkozások

Soproni Hegység Natúrpark honlapja, brennbergi bányászok

Források

• Becher Nándor helytörténeti könyve
• KSH
• A Központi Bányászati Múzeum honlapja