Zalaszentiván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalaszentiván
Zalaszentiván címere
Zalaszentiván címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Zalaegerszegi
Kistérség Zalaegerszegi
Jogállás község
Polgármester Dormán Miklós Alfonz[1]
Irányítószám 8921
Körzethívószám 92
Népesség
Teljes népesség 1016 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 80,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,10 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalaszentiván (Magyarország)
Zalaszentiván
Zalaszentiván
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 53′ 32″, k. h. 16° 53′ 58″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 32″, k. h. 16° 53′ 58″
Zalaszentiván (Zala megye)
Zalaszentiván
Zalaszentiván
Pozíció Zala megye térképén
Zalaszentiván weboldala

Zalaszentiván község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalaegerszegtől 7,5 kilométerre északkeletre, Zala megye északi részén található, a Zala folyó és a Sárvíz bal partján. A település északról Zalaszentlőrinccel, északnyugatról Egervárral, délről Pethőhenyével, délnyugatról Zalaegerszeg-Pózvával, keletről Kemendollárral, délkeletről Alibánfával határos.
Erdők, dombok veszik körül, a Zala völgyében fekszik.

Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll a megyeszékhellyel, a településen vezet végig a Zalaegerszegtől Sümegig vezető főút.

A falu rendelkezik vasútállomással, itt találkozik a Szombathely–Nagykanizsa- és Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét Keresztelő Szent Jánosról, a falu templomának védőszentjéről kapta. Az Iván feltehetőleg a János név délszláv változata, vagy a latin Johannes név hangtani változásokkal létrejött változata.

Első írásos említése 1335-ből való, azonban egy 1292-es oklevél Ollárról és a Keresztelő Szent János egyházához vezető nagy útról tesz említést. Tehát a falu már jóval korábban létezett. Egy időben a szentgotthárdi apátság birtoka volt.

Átfutva a Zalaegerszegtől északkeltre 7 km-re elterülő Zalaszentiván történetét felölelő több ezer év tárgyi és 715 év írásos emlékeit, érdekes momentumok tárulnak a szemünk elé.

Meghatározó a kedvező természetföldrajzi elhelyezkedés – a Zala és a Sárvíz összefolyása, két dombvonulat találkozása –, ami az ember letelepedésének egyik legfontosabb feltétele volt. A környék egykori stratégiai jelentőségére a bronzkori földvár utal, aminek nyomai ma is láthatók a Kisfaludi-hegyen és amit rövid időre a honfoglaló magyarság is birtokba vett.

Már egy 1292-ből származó oklevélben találunk utalást a település templomára, így ezt joggal tarthatjuk az első írásos emléknek. Magát a „Zenthywan” helységnevet, bizonyosan a mai Zalaszentivánra vonatkozóan, egy 1410-es forrásban olvashatjuk először. Akkoriban minden valószínűség szerint egyházi birtok, a szentgotthárdi apátság birtoka volt. A középkorban, kora újkorban a község mai területén még két másik falu is létezett: Kisfalud és Nagyfalud. Utóbbit az Egervári-család Fancsika nevű birtokával, pontosabban annak egy később leválasztott részével azonosíthatjuk. A későbbi századokban itt épült ki a szűkebb környéken élők életében fontos szerepet betöltő majorság. A két települést 1882-ben csatolták Szentivánhoz.

A 16-17. században a környéket a török és a mindenkori magyar földesúr is sanyargatta, hiszen az a kettős adóztatás sávjában feküdt. Szentiván üzleti manipulációk, zálogügyletek tárgya, majd az 1700-as évek elején végleg magánföldesúri tulajdonba került. A Batthyányiak, a Széchényiek, a Festeticsek váltogatták egymást, míg az 1770-es évek közepén véglegesen az utóbbiaké lett.

A 18. század elején csökkenő adóterhek segítették a károk kiheverését, a falu újranépesítését. A század közepén aztán már láthatjuk a növekvő terhek eredményeként megszaporodó panaszokat, majd a nyílt lázadást, amikor a falu lakossága 1766-ban az észak-zalai Festetics-birtokokon elégedetlenkedő és mozgolódó parasztok közé állt. Megnyugtató eredményt az úrbérrendezés sem hozott. A 19. század közepén végrehajtott jobbágyfelszabadítás, tagosítás az itt élők többségének kisméretű földeket juttatott. Az egyetlen nagyobb birtoktest – a Festeticsek nagyfaludi allodiális földjei és a majorság – hamarosan gazdát cserélt. Először a Szűcs család bérelte, majd a 19. század elején Radó Lajos és Kálmán vásárolta meg. Ezt a második világháború után államosították és megszervezték rajta a termelőszövetkezetet.

A 19. század nagy újdonsága a vasút volt. A Déli Vasút 1865-ben nyitotta meg Sopron-Nagykanizsa vonalát, ami Szentivánon is áthaladt. Elkészült az első állomás, ami elsősorban a Zalaegerszeg felé lebonyolított forgalmának köszönhette jelentőségét. 1890-ben megépült az Ukk-Csáktornya helyiérdekű vasútvonal, ami szintén itt haladt át. Ennek állomása és rövid ideig működő fűtőháza Kisfaludpusztán üzemelt. A két állomást egy deltavágány kötötte össze. A forgalomra a trianoni döntés mért csapást. A vasútvonalak állami kezelésbe vétele után várható volt a zalaszentiváni elágazás racionalizálása. Így épült meg a mai vasútállomás és alakultak át a vonalak a ma látható módon.

Szintén a 19. században kapott először közigazgatási funkciót a falu, amikor jegyzőség székhelye lett. Ez a szerep a múlt század folyamán erősödött – körjegyzőség, közös tanács, stb. – és mind a mai napig megmaradt.

A lélekszám az 1960-as évek közepe táján elérte az 1000 főt, ami ekörül mozog azóta is. Korábban a csökkenéseket háborúk, kisebb járványok, valamint az egzisztencia elvesztésének félelme miatti elköltözések idéztek elő, de ezek a 20. század második felére már nem voltak jellemzők. Az emberveszteségen kívül súlyos anyagi károkat is hozott a második világháború, hiszen Zalaszentivánon harcok folytak az orosz csapatok érkezésekor.

A szörnyűségeket újjáépítés követte, majd a kommunista hatalomátvétel és a Rákosi diktatúra, aminek a közigazgatási-, gazdasági-, társadalmi- és kulturális életet átalakító lépései Zalaszentivánon is mind nyomon követhetők. Az 1950-es, 1960-as években vált jellemzővé, hogy a faluból mind többen jártak be a zalaegerszegi gyárakba, üzemekbe dolgozni. A falu jellege átalakult. Megjelentek a szabvány „kockaházak”, az infrastruktúra fejlődését az aszfaltos utak, a kiépített vezetékes ivóvízhálózat mutatta, de volt már körzeti orvos, óvoda is a faluban. A lélekszám növekedésével nőtt a belterület. Előbb a „Malompástján”, majd az „Újtelepen” jelentek meg újabb és újabb épületek.

Fontos szerepet játszott és játszik ma is a falu életében a vallás. A Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templomot már a legelső Szentivánra vonatkozó írott forrásban megemlítették. A település neve is innen ered. Néhány plébánosának nevét a középkorból, kora újkorból is ismerjük. A templomot a török időkben elpusztították, s csak a 18. század közepe táján hozták rendbe. A 20. század elején az épület kicsinek, állapota pedig aggasztónak bizonyult, így 1921-ben lebontották. Helyén építették fel a ma is látható épületet, amit az utóbbi időben újítottak fel. Környéke folyamatosan szépül.

1761-ben újraalapították a szentiváni plébániát. Ekkortól maradtak fenn az anyakönyvek, amiket gondosan vezettek. Az újraszentelés utáni plébánosok neveit, tevékenységét jól ismerjük. Róluk – ahogy a 16. századi plébánosról is – elmondhatjuk, hogy általában tanult, művelt emberek voltak, akik olyan nehéz időkben is, mint például az 1950-es, 1960-as évek, tenni, az embereket összefogni, építeni, jobbítani akartak. Ennek köszönhető, hogy a szentivániak nagy tisztelettel viseltettek, viseltetnek irántuk.

A plébánosoknak fontos szerepe volt a helyi iskola irányításában, hiszen az egyházi keretek között működött a 18. század közepétől. A szentiváni intézménybe eleinte több község gyerekei jártak, ami miatt időről időre túlzsúfolttá vált. Ezt előbb a pethőhenyei, utóbb a pózvai iskola megnyitása mérsékelt. Szentivánon 1935-ben új épületbe költözhettek a gyerekek és a nevelők, de azt a háborús időkben megrongálták. Az államosítás után körzetesítéssel ismét túltelítettek lettek az osztálytermek. 1964-ben nyílt meg a felső „Új”-iskola, amivel kulturáltabb körülmények között végezhette már a munkáját a gyerekszám növekedésével párhuzamosan bővülő tanári kar.

A rendszerváltozás óta gyorsabb ütemben fejlődik a falu. A Községi Önkormányzat élén 1990-től Bödör József polgármester állt, akit 2006-ban Dormán Miklós Alfonz váltott a székben. Napjainkban Zalaszentiván mellett Alibánfa, Pethőhenye és Zalaszentlőrinc tartozik a körjegyzőség alá. Kiépült a falu gáz-, szennyvíz- és kábeltévé-hálózata. Több szép szoborral gazdagodtak a közterek. A járdák, utak állapota javult. Az utóbbi pár évben megfigyelhető, hogy egyre több megyeszékhelyi család is szívesen választja lakóhelyének a Zala-folyó és a Sárvíz-patak találkozásánál, a dombok ölelésében elterülő falut, Zalaszentivánt.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templom
  • Németh János: Piéta - köztéri szobor
  • Farkas Ferenc: Hazavárunk - köztéri szobor
  • Vasútörténeti emlékek (átalakított épületek, a régi vasútvonalak nyomvonalai, töltései)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zalaszentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 13.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Tóth Norbert: Zalaszentiván. ZIKE, Zalaszentiván, 2007.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]