Szentjakabfa
| Szentjakabfa | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Veszprém | ||
| Kistérség 2012-ig | Balatonfüredi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Steixner László[1] | ||
| Irányítószám | 8272 | ||
| Körzethívószám | 87 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 108 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 18,75 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 5,76 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Szentjakabfa
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Szentjakabfa
Pozíció Veszprém megye térképén
|
|||
| é. sz. 46,93462°, k. h. 17,67574° | |||
| Szentjakabfa weboldala | |||
Szentjakabfa (németül Jakobsdorf am Plattensee) község Veszprém megyében, a Balatonfüredi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szentjakabfa egy Nivegy-völgyben fekvő zsákfalu Balatoncsicsó és Óbudavár között.
Története [szerkesztés]
Szentjakabfa nevét 1306-ban említette először oklevél, mint a Nivegy-völgyben fekvő települést. Ottó király ekkor adta a megkoronáztatásában őt támogató Benedek püspöknek a három udvarnokfalut: Nevegyszentjakabot, Herendet és Tagyon falut udvarnokaival együtt a szolgálatai jutalmául. Később e adományokat Károly Róbert királyvisszavette. 1318-ban aztán István püspök szerezte meg a királytól szentendrei birtokaiért cserébe.
Az 1330-as években már egyháza is szerepelt a pápai tizedjegyzékben.
1548-ban a falu a törökök martaléka lett, akik a falut felégették. Ettől kezdve a falu török uralom alatt volt még a 17. században is.
1553-tól a falu a lakatlan települések között szerepelt az 1600-as évek közepéig, majd a 18. század elejétől ismét pusztává vált és csak 1753-tól kezdett újranépesedni, 1720-ban is csupán 5 család lakott itt.
1819-ben végzett nem nemesi összeírás 192 nem nemes lakosát írta össze. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt 270 lakosát említették az egyházi összeírásban.
A 19. század közepén más községtől béreltek szőlőterületet, 1895-ben már 24 hold szőlőt jegyeztek fel a községben. A lakosság fő megélhetési forrása a szőlőtermesztés volt.
1910-ben 260 lakosából 16 magyar, 244 német volt. Ebből 258 római katolikus volt.
A 20. századelején Zala vármegye Balatonfüredi járásához tartozott.
A község neves szülöttei [szerkesztés]
- Solymár István plébános (1905-1970)
Nevezetességei [szerkesztés]
-
-
Szentjakabfa légifotója
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Szentjakabfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||
