Magyarpolány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarpolány
Magyarpolány Kálvária.jpg
Magyarpolány – Kálvária
Magyarpolány címere
Magyarpolány címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Ajkai
Kistérség Ajkai
Jogállás község
Polgármester Polt Rita[1]
Irányítószám 8449
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 1170 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 42,49 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 26,97 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Magyarpolány  (Magyarország)
Magyarpolány
Magyarpolány
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 10′ 00″, k. h. 17° 32′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 00″, k. h. 17° 32′ 32″
Magyarpolány  (Veszprém megye)
Magyarpolány
Magyarpolány
Pozíció Veszprém megye térképén
Magyarpolány weboldala

Magyarpolány község Veszprém megyében, az Ajkai járásban.

Bemutatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balatontól 35 km-re, a Bakony DNY-i lejtőin elterülő, erdőkkel övezett 1270 főt számláló sváb település, ami a Polányi Hosszúhegy és a Kálvária-hegy közti völgyben, és ezek lejtőin helyezkedik el. Festői fekvését ezek a hegyek, valamint a síkság találkozása adja. Éghajlata, levegője különösen az asztmatikus betegségben szenvedőknek kedvez. A környék szép tájai gyalogosan vagy kerékpárral, kiépített túraútvonalakon bejárhatók. A faluban élénk kulturális élet folyik. Éves szinten kiemelkedő eseménynek számít a Passió. A kálvária-hegy adja a természetes színterét a nemzetközi hírű Polányi Passiónak, amelyet 1993 óta minden évben bemutatnak a településen, az országban egyedüliként. A régióban ilyen jellegű rendezvény nem ismert, ezért kuriozitásával kiegészíti mind Veszprém megye, mind a balatoni régió (40 km) turisztikai kínálatát. Az utóbbi években megnövekedett a külföldi látogatók száma is.

A másik fő rendezvény a falu életében a Nemzetiségi Napok, Zenekari Fesztivál és Búcsú, tartalmas, színes programkínálattal. Hozzájárulnak a falu kulturális kínálatához a helyi művészek kiállításai, tárlatai is.

A családbarát turizmus jegyében, egész évben tartalmas, szervezett programokkal várjuk az ide látogatókat.

Az egyházi és népi művészet emlékei, szép természeti környezet, régi hangulatú parasztházak és vendégszerető házigazdák várják a sváb településre érkező vendégeket.

Természeti viszonyok:

Magyarpolány környékének legjellemzőbb kőzete az eocén korban keletkezett nummuliteszes mészkő. Lapos, pénzalakra emlékeztető mészvázas egysejtűek geológiai üledékéből épült fel ez a jellegzetes kőzet. A belőle egyenként is jól leváló részeket a magyar nyelvterület több helyén „Szent László pénzének” is nevezték. A község területének északkeleti felét nagy kiterjedésű erdők borítják. Fellelhetők itt a jellegzetes bakonyi gyertyánelegyes bükkösök a patakvölgyekben égerligetekkel. A szárazabb, sekély talajú részeken kocsánytalan tölgyelegyes csereseket találunk, de a zirci apátság 150-200 évre visszanyúló erdőgazdálkodásának következményeképpen többféle mesterségesen ültetett tölgyesek, erdei- és feketefenyvesek is fellelhetők. A Polányi-hegy és a Magyaló tömbjén lévő legelők is hajdan erdők voltak, hasonlóan a Borsod-puszták környékéhez. A legjobb mezőgazdasági területek a község határának déli részében vannak. Az Öreg-hegy meleg mikroklímájú déli-délkeleti-délnyugati hegyoldalain jó zamatú borokat adó szőlők is megteremnek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarpolány környékéről már az i. e. IV. évezredből találtak leleteket. Csiszolt kőszerszámok, késő bronzkori eszközök és cserepek bizonyítják az ember ittlétét. Első írásos feljegyzés 1171-ben említi Polányt, mint a bakonybéli bencés apátság birtokát. Középkori bencés templomáról 1256-ban emlékeznek meg.

1336-ban Polyan néven szerepel. A szláv eredetű név jelentése „mezeiek”, azaz azok, akik a mezőségben laknak. 1402-ban Polyand néven említik. 1752-től Magyar és Németpolány, majd 1899-től Magyarpolány. 1543-ban 10 adófizető portája (háza) van itt a bakonybéli apátságnak. 1545-ben Podmaniczky Rafael foglalta el, majd 1557-ben Palota (Várpalota) várához csatolják. 1564-ben Thury György birtoka 2 új épület 4 zsellér 10 adófizető portával. 1588-ban a török elől elmenekülnek, és csak 1603-ban fizetnek újra adót. Ekkor 5 háza van. 1572-ben puszta. A felszaabadító háborúk ideején is lakatlan, s csak 1696-ban térnek vissza lakói.

1696-ban a zirci ciszterciták birtoka. Lakóival a zirci apátság szerződést köt. A falut új helyen akarják megépíteni, de az apátság nem engedi, így maradt a mai helyén. A község lakói a reformáció során evangélikussá lettek, templomukat a ciszterci uraság beleegyezésével 1661-ben építették. A templom a falu közepén, a mai plébánia előtti kifolyókút közelében lehetett.

1725-től református prédikátora és rektora (iskola-igazgatója) volt a községnek. A reformátusok az ellenreformációs időszakban a mind gyakoribbá és keményebbé váló zaklatások, üldöztetések miatt a községből elmenekülni kényszerültek. Többségük Szentantalfán telepedett le, míg utolsó prédikátoruk 1760-ban Tapolcafőre költözött.

A reformátussá lett lakosság ellensúlyozására és az elüldözöttek helyére telepítette be a zirci apátság Sziléziából és Felső-Ausztriából a németeket 1752-ben. Az anyakönyvek tanúsága szerint felvidéki szlovákok és délről horvátok is érkeztek közéjük, akik az idők folyamán elnémetesedtek. A katolikusok számára 1751-től az uraság házában egy szobát kápolnává rendeztek be. Ez a kápolna valószínűleg a mai plébániaház ebédlője volt.

A régi Szent Mór tiszteletére épült katolikus templomnak ekkor már csak a romjai voltak láthatók a községen kívül, a mostani Kálvária domb tetején. Valószínűleg ebből a templomból maradt meg az a két faragott kő kapubéllet, ami a plébánia legutóbbi tatarozásakor 1985-ben került elő. Mindkettő lépcsőként szolgált a plébánia bejáratánál. Most az udvaron láthatók.

Az új falu, Németpolány, eredetileg Polyán egy utcáját képezte, s a most már Magyarpolánynak nevezett régi falutól egy kocsiút választotta el. A beköltözött 26 család „bükk”-ben telepedett le. Kezdetben irtásföldeket műveltek, később főleg szőlővel foglalkoztak.

Németpolány népessége 1768-ban 36 házas és két házatlan zsellér. 1785-ben Magyarpolány lakossága 528 fő, Németpolányé 154 fő. 1869-ben Magyarpolány 1058 fő, Németpolány 210 fő. 1910-ben Magyarpolány 1711 fő, Németpolány 223 fő. 1941-ben Magyar- és Németpolány együttes népessége 1856 fő.

1948-ban 150 családot, akik német anyanyelvűnek vallották magukat, kitelepítették Németországba, az akkori NDK területére. Több családot pedig Kislődre, Városlődre, Herendre, Márkóra, Bándra, Fenyőfőre és Romándra telepítettek át. Ezek később visszatértek. A kitelepített családok helyére 121 családot telepítettek be Gömörpanyitból, Pádárból, Perényből, Cibakházáról, Lókútról, Városlődről.

A plébániai anyakönyvekben található gyakoribb szláv nevek: Dubics, Gergovics, Leskovics, Mátics, Mics, Nákovics, Peternics, Paulics, Polt, Prosztovics, Szabadics, Veilandics, Vlasics stb. Német nevek: Eisenagel, Hauser, Koch, Kleinhans, Majer, Meinczinger, Mácz, Pfeifer, Reiner, Stenger, Weisz stb. Magyar nevek: Ékes, Fodor, Farkas, Fábián, György, Horváth, Kopácsi, Kozma, Kovács, Németh, Rosta, Sas, Vas stb.

Egy 1980-as felmérés szerint a leggyakoribb nevek a következők voltak: Polt (30 család), Weisz (21 család), György (17 család), Majer (13 család), Korbély (12 család), Meinczinger és Pfeifer (10-10 család).

A község sorsát egészen 1945-ig a zirci apátság irányította. A jobbágyfelszabadítás idején – 1848 után a kataszter egy nagybirtokosát és 282 kisbirtokosát tartja számon. Területe 5600 hold, felerészben erdő. Az erdő jórészét a század folyamán kiirtották, helyén szántóföldi és legelőgazdálkodás indult meg. Ezzel együtt fejlődött az állattenyésztés. Különösen jelentős volt a 2320 holdra terjedő ciszterci birtok állatállománya (1935). A község gazdasági jellegét még 1941-ben is a mezőgazdasági termelés jellemezte, 833 keresőjéből mindössze 48 foglalkozott iparral. Az őstermelők között nagy számban szerepeltek a nincstelenek, akik helybeli megélhetési lehetőség hiányában Kanadába vándoroltak.

A község helyzete a II. világháború után alapvetően megváltozott. Magyarpolány fokozatosan az iparosodó Ajka vonzásába került. A korábban kizárólag mezőgazdasági jellegű településében az ipari foglalkoztatottság vált elsődlegessé. Az összes keresőkön belül 1960-ban az iparban foglalkoztatottak még csupán 35,3%-ot tettek, ki, a mezőgazdaság 50,7%-os részesedésével szemben. 1970-re ez az arány szinte megfordult: a keresők több, mint fele (53,7%) az iparban dolgozott, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya pedig már csak29, 8% volt.

Napjainkban a település szinte Ajka egyik „munkáskerülete”, tipikus lakófalu. Az összes keresőkön belül az iparban foglalkoztatottak aránya kétharmad (68%), a mezőgazdaságiak részaránya 7% alá zuhant.

Ajkán az ipari foglalkoztatottak aránya alacsonyabb, csupán 60,8% nyilvánvalóan a középszintű ellátási funkció munkaerőigénye miatt. A nők foglalkoztatottsága a hatvanas években még csak lassan növekedett, 1970-re 21,5%-ról 28%-ra nőtt. A hetvenes években az ajkai munkahelyek kiépülésével egyre több nő lépett munkába (1980-ban az arány 40,8%). A női foglalkoztatottság gyors emelkedése megnövelte az aktív keresők össznépességéhez viszonyított arányát. A magyarpolányi lakosoknak 1980-ban már több, mint a fele aktív kereső (51,2%). A hatvanas években ez az arány csupán 42% körül ingadozott. A népességszám alakulása kevésbé tükrözi ezt a folyamatot. 1960 és 1970 között a lakónépesség csak kismértékben növekedett. A hetvenes években a népességszámnál határozott csökkenés figyelhető meg. 1361 főről az évtized végére 1282 főre csökkent. A csökkenést elsősorban az Ajkára való beköltözés okozta. A népesség korcsoportok szerinti megoszlásának vizsgálata alapján megállapítható, hogy községünkben „elöregedési folyamat” indult meg. 1960-tól 1980-ig a gyermekek (0-14 évesek) aránya csökkent (33,2%-ról, 21,1%-ra), és az idős, nyugdíjkorhatár felettiek hányada nőtt (9,5%-ról 14,7%-ra), ez az arány – az országos átlaghoz képest még viszonylag elfogadható. Napjainkban a gyermekek aránya 21,6% (gyengén emelkedő tendencia), az idősek aránya pedig 20,1% (növekedett az elmúlt évtizedben). 1989-nem az összlakosság 1285 fő, ebből 477 a 14 éven felüli férfi, 493 a 14 éven felüli nő, és 265 a 0-14 évesek száma. A nyugdíjkorhatár fölött van 97 férfi és 189 nő. A falu lakossága 1980 – 1989-ig 57 fővel csökkent.

Az iskolázottság adatai jelentősen javultak. Míg 1960-ban a 15 éves és annál idősebb népesség alig több, mint egyötöde (20,8%) végezte el az általános iskola nyolc osztályát, ez az adat 1980-ban megközelítette a 60%-ot, s már el is hagyja. Kedvezőtlen jelenség ugyanakkor, hogy az érettségizett és egyetemi – főiskolai végzettségűek száma elenyésző. Akik felsőbb iskolát végeztek, legtöbben elköltöztek a községből érthetően a munkahelyükhöz közelre. A családok alakulásánál az országos tendenciák érvényesülnek. Rendkívüli mértékben megnőtt a két személyből álló családok aránya (1960-ban 22,9%, 1980-ban 39,8%). Ugyanilyen határozott volt nagycsaládosok arányának csökkenése, az 5 és annál több főből álló családok 1960-ban 26,1%, 1980-ban már csak 8,2%.

Figyelemre méltó, hogy 1970 és 1980 között megnőtt a több (kettő vagy annál több), családból álló háztartások száma, 9,7%-ról 15,3%-ra. Ez arra utal, hogy a lakásviszonyok a lakóházak átépítésével javultak.

Magyarpolányban az elmúlt évszázadból fennmaradt lakások aránya egyáltalán nem elhanyagolható, több, mint 10%. 1945 után, 1970-ig épült meg az épületek döntő többsége, (63%-a). Különösen nagyarányú és időben egyenletes ütemű volt az építési tevékenység a 60-as évektől kezdődően. Az 1960 óta épült épületek teszik ki a lakásállomány közel kétharmad részét. A építési – jórészt átépítési – tevékenység hatására a lakások mérete és minősége alapvetően javult. Az egyszobás lakások aránya 1980-ra 41,7%-ról 14,2%-ra csökkent, a három és többszobásoké pedig 4,6%-ról 33,5% ra nőtt. 1980 – 89-ig 69 új lakóház épült.

A városba való ingázás következtében a község teljes lakóhely funkciójú községgé változott. Az alapellátást a lakóhely biztosítja, bármely középszintű ellátás (még busszal is) 15 percen belül elérhető Ajkán. Az Ajkára való beáramlással szemben megindult a visszaáramlás is, az 1990-ben 16 házhelyet értékesített a a települési önkormányzat. Magyarpolány védett épületállományának hasznosításában jelentős arányt képvisel a második-lakás funkció. Ez egyúttal ezen épületek megújításával és a faalusi turizmus fejlődésével párosul.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Műemléki védelem alatt álló lakóépületek: A faluba érve vonzza a tekintetet a régi faluszerkezetet felidéző Petőfi utca. Az itt található 43 országos védettségű tornácos bakonyi parasztházon kívül további 40 helyi védelmet élvez. A műemlék utcát a bakonyi népi építkezésre jellemző boltozatos tornácú, mellvédes, oszlopos hosszú kőházak alkotják, amelyek általában két házzal készültek a régi családi viszonyoknak megfelelően. Egy ilyen házban alakították ki 1990-től a Tájházat, amely ma helyi múzeumként és alkotóházként működik. Magyarpolányt majd száz védett épületével a Nemzeti Örökség részeként tartják számon. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a közösséget Europa Nostra-díjjal jutalmazták 1993-ban.

A késő barokk kálvária 1780 körül épült, majd 1855-ben megújították. Minden évben itt rendezik meg a nemzetközi hírű Polányi Passiót. Az öt, sátortetős stációban életnagyságú, festett faszobrok állnak. Ezek a fájdalmas rózsafüzér öt titkát jelenítik meg. A Kálváriára 153 lépcső vezet fel. A feljárónál áll a Fájdalmas Szűz 1901-ben emelt kőszobra, ugyanitt láthatjuk azt a keresztet, amelyet az Amerikába induló 107 polányi adományából állítottak, s ezért "amerikai keresztnek" is nevezik. Ha felkapaszkodtunk a Kálvária-dombra, akkor itt megtekinthetjük a Fájdalmas Szűz kápolnáját, melyet 1910-ben épített Weber zirci kőműves neogót stílusban. De még ennél is szebb az a látvány, mely elénk tárul a dombról: Láthatjuk a falut, a környező hegyeket, a bakonyi tájat. Szabadon látogatható.

Forrás és szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ila Bálint-Kovacsics J.: Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona (p.251-253) - Akadémiai K. Bp. 1964. - Akadémiai Nyomda: 63.57994.
  • Gulden István: A magyar-, német-polányi plébániák története - Magyar Sion, Esztergom 1866. (p. 667-676) -

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyarpolány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]