Somlóvásárhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somlóvásárhely
Somlóvásárhely címere
Somlóvásárhely címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Kistérség Devecseri
Jogállás község
Polgármester Marton László (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 8481
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 1153 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 47,39 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 23,21 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Somlóvásárhely  (Magyarország)
Somlóvásárhely
Somlóvásárhely
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 07′ 12″, k. h. 17° 22′ 42″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 12″, k. h. 17° 22′ 42″
Somlóvásárhely  (Veszprém megye)
Somlóvásárhely
Somlóvásárhely
Pozíció Veszprém megye térképén
Somlóvásárhely weboldala

Somlóvásárhely község Veszprém megyében, a Devecseri kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonattal elérhető a Székesfehérvár–Veszprém–Celldömölk–Szombathely-vasútvonalon.

Nevének eredete és korai említése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti neve „Somló” volt, ami a környékére jellemző som szó származéka. Mivel a Szent Lampértról nevezett premontrei apácakolostor állott itt, azért kapta ’’Apácasomlya’’ nevét.

  • 1270: Appachasomlya (Csánki lIl. 215);
  • 1363: Wassarhel (uo.);
  • 1367: Apachavasarhel, civitas Wasarushel (uo.);
  • 1548: oppiduni Vasarhel (L 77. 26/4);
  • 1678: Vásárhel város (L 12. 73/3. sz.)
  • 1687: Székes Vásárhely (L 129. 4. 1687. nr. 42);
  • 1734: Vásárhell mező város (L 81. 1734. júl. 28. 13-as boríték);
  • 1775. aug. 9.: Nagy Vásárhely (L 69).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vásárhely Veszprém megye délnyugati részének jelentős történelmi hagyományokkal rendelkező települése, a középkorban oppidum (mezőváros) volt. Például 1488-ban Pápa után a legnagyobb összeggel, 104 forinttal járult hozzá az országos adóhoz. A település a Szent Lampértról nevezett premontrei apácakolostor alapításával létrejött jobbágyfaluként keletkezett. A kolostor 1325-ben Károly Róbert királytól heti vásár tartására és helypénz szedésére kapott engedélyt, innen 1363 óta adatolható a Vásárhely elnevezése.

A településen korábban folyt régészeti kutatások tanúsága szerint a térség már az őskortól kezdve, az ókorban (római kori nyomok) és népvándorlás-korban (tumulus) lakott volt.

A közép-és az újkorban hosszú ideig a megye székhelye. Ismeretes heti és országos vásárja, valamint vámja. Egyben a vásárhelyi monostor jószágának központja, innen igazgatják a Lovas, Csősz, Felsőiszkáz és Kisszőlős helységekben levő monostori birtokokat is. Itt székel a jószág világi felügyelője, az urasági ispán, akit az újkorban ispánnak vagy provizornak neveznek. A település és lakóinak státusa mezővárosi, ez lényegesen kedvezőbb az örökös jobbágyokénál. (Alapvető különbség abban mutatkozik meg, hogy terményeik után sem kilencedet, sem tizedet nem adnak, tehát földjeik nem paraszti jogú postfunduális földek.) Amint az más városok lakóinál is általános, kilencedet csupán a Somlón művelt szőlőik után szolgáltatnak. A valóságban csak házaik után adóznak, valamint nagy ünnepeken élelmet adnak, aratáskor, szénahordáskor és karácsonykor (tűzifa) szállításként robotolnak. Nincs hosszúfuvar. Kocsmáltatás félévig a polgároké, a másik félévben az úr borát mérik. A korai 16. század közepén kelt urbáriumuk (amely „valal”-nak, városnak nevezi a helyet) szerint ilyen az úrbéres helyzetük.

Küzdelmek a városi jogok védelmében. A vásárhelyi apácák, majd az 1600-tól birtokos óbudai klarisszák megpróbálkoztak a polgárok jobbágyi sorba szorításával. Először engedetlenséggel vádolták őket (hogy a megparancsolt robotot nem végzik el). Az apácák ellenük emelt panaszát 1613-ban nádori delegált bíróság tárgyalta és úgy határozott, hogy a vásárhelyieknek mindenféle robotot el kell végezniük, amit nekik parancsolnak. Az úrbéri harc ezzel kezdődött el igazán, mert az ítélet az ellenállást olyannyira fokozta, hogy 1677-ben a vásárhelyiek csaknem agyonverték az apácák ispánját, a magvaszakadt városiak jószágát pedig mind a maguk részére foglalták el. Az apácák pozsonyi úriszéke előtt meg sem jelennek, viszont a vásárhelyi polgárok az 1681. évi országgyűlésen megbízottjuk, Vásárhelyi Nagy Ferenc útján bepanaszolták az apácákat.

1694-ben újabb úriszéki ítélet kelt ellenük, mert nem teljesítik a megparancsolt munkát. 1744-ben az ügy a Helytartótanács elé került. Közben a polgárság 1743-ban teljes egyetértésben határozatot hozott, hogy a régi kontraktustól és annak egyetlen pontjától el nem térnek. A szívós ellenállásnak meg is lett az eredménye. 1745-ben, majd 1787-ben kelt szerződések szabályozták a kötelezettségeket és megmaradt a (mező)városi jogállás. 1788-ban népességének mintegy a fele nemesi rendű.

Egyidejűleg másik két ellenséggel is küzdeni kellett: az oligarcha Erdődy Péterrel és jogutódjával,Csoron Jánossal. A szomszédos Somló várbeli és más urak 1528-tól egy évszázadon át mindenfajta hatalmaskodásokat követtek el a város ellen. 1544-től a kegyúri jog alapján Erdődy és Csoron sajátjuknak tekintik és úgy adóztatják a lakosságot mint saját birtokaik jobbágyságát. Hiába Ferdinánd király különös védelme, Csoron 1571-ben egész hadsereggel szállja meg Vásárhelyt és tartozékait.

A város harmadik urának számító török kegyetlenségben a két helyi uraskodónál nem volt különb. Ez a várost 1546-ban teljesen felégette, 1559-ben pedig depopulálta (lakhatatlanná tette) és lakóit menekülésre kényszerítette. 1567-ben a töröknek behódoltak és évtizedeken keresztül fizették a hódoltsági adót.1697-ben lakói elmenekültek.

A településgazdaság helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 16. században a város gazdasági élete stagnált. A Somlóhegynek a városhoz tartozó déli részén, a legnagyobb hasznot hajtó szőlőművelés bizonytalanná vált (1570-ben még 69 vásárhelyi személy adott hegyvámot, de ez a szám a későbbi években lényegesen lecsökkent). 1629-ben tíz pontban megalkották a hegyszabályokat. 1696-ban (viszonylag békétlen időkbe) 861 kapás szőlő képezte a vásárhelyiek tulajdonát.

A földművelés általában kisebb jelentőségű megélhetési forrás, bár földje alkalmas gabonatermelésre is. Határa kétnyomású, eléggé termékeny talaj, azonban a Marcal és a Torna vize áradások esetén nagy károkat okoz.. A helyi egykerekű malom a kommunitás (közösség) birtoka. (Fényes Elek leírásában kiemeli, hogy a Torna vízén jövedelmező malmok működtek.) Legelő és rét kevés. Lovas prédiumban (pusztán) és más pusztákon szoktak bérelni.

1667-ben a város kommunitása megvásárolta a Zala megyei Nagy- és Kishany pusztákat (ma Csabrendek határában) Egyed Márton nemestől, örök áron, tehát megvolt az oppidum birtokszerző képessége. Pecsétje 1617-ből ismeretes, illetve annak köriratán ez az évszám olvasható, ami szintén igazolja, hogy a városi autonómia kezdetei a 17. század elejére nyúlnak vissza.

Polgárosodás.1828-ban két kereskedő van a városban és 28 kézműves. Közülük 13 egyedül dolgozik. Mesterségét csak öt folytatja egész éven át. Pénzkereseti lehetőségek mind kézi munkások, mind a fuvarozók számára bőven kínálkoznak a somlói szőlőkben.

A jobbágyfelszabadítás után, 1857-ben 1 nagybirtokos és 431 kisbirtokos között oszlott meg a helység határa. Négyezer holdnyi területén jelentős arányú a szőlő, szántója kevés, egy gazdálkodóra még három és fél hold sem jut. Nem is fejlődött Somlóvásárhely népessége egy évszázad alatt. A kialakult nagybirtok nyomása (főleg a Katolikus Vallásalap terjeszkedése, mely az apácarend eltörlése után a község földbirtokosa lett, valamint a szőlőterületet vásárló pannon¬halmi és zirci apátság) következtében indult meg a népesség proletarizálódása és fogyása.

1910-ben mezőgazdasági lakosságának egyharmada agrárproletár. Miután iparosodás a községben nem történt, munkaalkalmat nem találnak. A vándorlási veszteség 1921-1930 között 315 fő.

1945 után a volt egyházi birtokon állami szőlőgazdaság alakult, a lakosság vándorlása megállt. Az 1960-as népszámlálás idején a község népessége 1567 fő volt.

A polgári városigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városirányítást a bíróból és 12 esküdtből álló tanács látja el, egyben ez az elsőfokú jogszolgáltató hatóság is a polgárok egymás közti, nem kriminális ügyeiben. Illetékes volt a városban folyó adásvételi és más jogügyletek hitelesítésére és azokról bizonyságlevél kiadására. Ilyen ténykedése után részére a bejárandó igazságot meg kellett adni. 1627-ben a város székén kelt ítéletet az apácák úriszékéhez fellebbezték. Kriminális ügyek csak az utóbbi előtt voltak tárgyalhatók.

1773-ban népessége magyar és római katolikus hitű. Kezdettől fogva anyaegyház. Régi temploma 1785-ben rom. 1771-ben a katolikus iskoláját írják össze.

A közigazgatási terület alakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1785-ben hozzá tartozik „Apáca ház" nevű külterületi lakotthely is. Külterületi lakotthelyei:

  • Somlóhegy: 61 lakossal,
  • Lovaspuszta: 54 lakossal és
  • Rétimalom: 3 lakossal.

Természeti, történelmi értékei, látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Veszprém megye egyik legjobb bort termő tája a Somló, mely Somlóvásárhely, Somlószőlős, Doba és Somlójenő határába tartozik. A közép- és újkorban szőlőit helybeliek és vidékiek művelték, s utánuk hegyvámot, bordézsmát adtak; a szőlőket a nevezett helységek földesurai, a Zichy, Batthyány stb. családok, a somlóvásárhelyi apácák, a pálosok s mások bírták. 1773-ban pl. a Batthyány család része 5 989 négyszögöl szőlő, ami 341 kat. hold. A somlói borok mindmáig a legjobb hírnévnek örvendenek.
  • A somlói várrom a Bakony egyik legépebb ilyen nemű emléke. Kapuja a várat csaknem körülfutó sikátorhoz vezet. Van előudvara őrtoronnyal, belső udvara ciszternával. Csúcsíves jellegű, a 14-15. században épült. Napjainkban a vár felett, a Somló tetején turistaházat építettek.
  • A ma is látható Benedek-rendi apácakolostor, és az 1791-ben felszentelt plébániatemplom, melynek falába egy római katona síremlékét is beépítették.
  • A település intézményei színvonalas szolgáltatásokkal várják az itt élőket és a Somló Tájvédelmi Körzet látogatóit.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Somlóvásárhely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ila Bálint – Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest: Akadémiai. 1964. 174–176. o. = Magyarország Helytörténeti Lexikona.
  • Cseresnyés Sándor: A nagy Somló hegyről, váráról, Somló-Vásárhelyről, helyzeti, gazdasági s költészeti tekintetben (p. 66) – Veszprém, 1848.
  • Giay Károly: Somló várának 1498. évi leltári töredéke –Történelmi Tár..., Bp.
  • Lukcsics Pál: A vásárhelyi apácák története (Közlemények Veszprémvármegye múltjából 1.) – Veszprém, 1923.
  • Péter E.: Somlóvásárhely leírása (Államtudományi Intézet – kézirat)
  • Rhé Gyula: A somlóvásárhelyi halomsírok – Veszprémi Múzeumi Bizottság Jelentése – Veszprém, 1929. 3-10.
  • Szerk.: Magyarország útikönyv - 1971. Bp. Panoráma K. - P-75112-i-7273.