Örvényes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Örvényes
Örvényes címere
Örvényes címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Balatonfüredi
Kistérség Balatonfüredi
Jogállás község
Polgármester Huszár Zoltán[1]
Irányítószám 8242
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 158 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 36,77 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 4,46 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Örvényes  (Magyarország)
Örvényes
Örvényes
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 51″, k. h. 17° 48′ 60″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 51″, k. h. 17° 48′ 60″
Örvényes  (Veszprém megye)
Örvényes
Örvényes
Pozíció Veszprém megye térképén
Örvényes weboldala

Örvényes (németül Erewin) község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balaton északi partján, a Tihanyi-félsziget közelében fekszik. Megközelíthető a 71-es főúton vagy a Székesfehérvár–Balatonfüred–Tapolca-vasútvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település és környéke - az itt talált leletek alapján - ősidők óta lakott hely volt.

Örményes Árpád-kori település. Nevét már 1093-ban említették Ermenes néven, később írták Eurmenus, Ermenus, Ewrmenes, Wrmenes alakban; … Miért kapta az első nevét s mikor került abba a "m" helyett a "v" (ami az értelmét megváltoztatta) nem tudjuk. (Jankó 1.: 20.o.)

1211-ben a Tihanyi Bencés Apátság birtokaként említették.

A törökök alatt 1593-ban szinte teljesen elnéptelenedett.

1733-ban Grasso tihanyi apát Rheinland-Pfalz-ból származó német telepesekkel népesítette be. Ennek emlékére szerepel Örvényes címerében a tartományi címerrészlet.

Lakói elsősorban szőlészettel, borászattal és idegenforgalommal foglalkoznak.

Örvényes körül fekszik a Balaton-felvidéki Nemzeti Park,amelyben a Pécsely patak völgye, északra, a régi bánya feletti őstölgyes, vagy a három kilométerre lévő Zádor-vár romjai is találhatók.

A falut ölelő lankánkon őshonos balatoni szőlőfajtákat (olaszrizling, rizlingszilváni) termesztenek.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Templomrom a temetőben: (román stílusú, 13. század) – A falu keleti részén, a temetőben áll. Ez volt a középkori falu temploma, a XIII. században épült, román stílusban. Egyenesen záródású szentélyének magasan álló falai fölé tetőt emeltek, hogy a további pusztulástól megóvják.
  • Katolikus templom [1]
A vízimalom kereke
  • Vízimalom-múzeum - 1800 körül épült, a Pécsely-patak mozgatja ma is nagy vízkerekét. Az örvényesi vízimalmokról a XIII. századból maradt fenn az első feljegyzés. Ennek a ma is működőnek az elődjéről 1211-ben írtak először.[3]
  • Római villa romjai a Hosszúréteknél. – A falutól nyugatra, a Hosszú-réteknek nevezett részen találhatók. A villagazdaság a II. században keletkezett és a negyedik század elején élte fénykorát. A központi épület és a fürdő mellett egy keresztény bazilikává alakított épület is előkerült az ásatások folyamán.
  • Pécsely-patak hídja: kétnyílásos, késő barokk építmény, 1800 körül készült. Fülkéjében Nepomuki Szent János szobra áll.

Településszerkezet, telekelrendezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örvényes az utcás falvak tipikus példája. "Ez a faluforma a középkori frank földön alakult ki… és a frank települők folytán terjedt el kelet felé, a hatóságok beavatkozása eredményeképpen." PERÉNYI szerint a csűrös településsel együtt ez forma német eredetű.

Későbbiekben a főutcával - Szent Imre utcával – párhuzamosan itt egy újabb utcát nyitnak (Új utca). Ezt JANKÓ mint a zárt településű úti faluk továbbfejlődésnek egyik alapjaként említi. Örvényesen a párhuzamos utca 1946–1949-ben alakult ki.

"A soros falu, ebből következően a telek formája eleve megszabja az elrendezés leggazdaságosabb módját - a soros építést." .. írja BÁTKY. "A soros falu hasonmása, s egyben alkotó eleme a soros udvar." A csűrös település GYŐRFFY szerint már a honfoglaló magyarok bejövetele előtt ismert a Kárpát-medencében. …

Örvényesen a sorosudvaros-csűrös telekelrendezés az általános. (Kugler)

Megjelenése a helytörténetírásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyökerek a XVIII. századba vezetnek, amikor a modernizálódó Habsburg-monarchia és a kialakuló államtudomány számára fontossá kezdtek válni a települések, amelyek rendszeres adójukkal és az állandó birodalmi hadsereg fenntartásával biztosították az állam és társadalom jólétét és biztonságát.

Elsőként a pozsonyi evangélikus líceum tudós tanára, Bél Mátyás (1684-1749) vállalkozott a vidék feltérképezésére, az ország állapotának feltárására, ő azonban nem említi.

A XIX. század elejétől kezdve nyomtatásban megjelenő katolikus egyházmegyei évkönyvek (schematismusok) folyamatosan hírt adnak, a településekről, közlik a katolikusok és a más vallásúak lélekszámát… A Magyar Királyi Helytartótanács hivatalnoka, Nagy Lajos 1828-ban közzétett statisztikai műve szerint a faluban 34 házban 269 római katolikus lakik, vallásukat a maguk építette kápolnában gyakorolják.

A reformkorban a balatoni tudósítások a hírlapok, folyóiratok hasábjain is gyakran megjelentek. Az egyik kedvelt műfaj az útleírás volt, amelyből kötetre valót is össze lehetne gyűjteni. A beszámolók közül Hrabovszky Dávidét emeljük ki, aki az elsők között figyelt fel arra, hogy a Balaton mellékén a magyarok mellett németek is laknak, akik szorgalmasak és takarékosak, házaik csinosak. A német falvak között említi Örvényest is.

Az útleírók közül a papkeszi születésű Oláh János (1793–1867) református lelkész 1834-ben a Balaton-felvidéket, örökítette meg. A környék falvai között Örvényest is megemlíti. … Örvényes rövid leírásából megtudjuk, hogy a községet német katolikusok lakják, akik a szőlőművelésből élnek és tehetősek. A falu határa köves, de jól terem, balatoni nádasa is "igen jó". A helység egyutcás falu, amely néhány évvel korábban "csaknem egészen" leégett. A tűzvész után házai még szebben épültek újjá.

A magyar statisztika és leíró földrajz egyik megalapozója, Fényes Elek (1807-1876) 1836-ban kiadott művében rövid leírást adott Zala megyéről, …Örvényesről a következőket írta: "német falu a' Balaton mellett. 276 katholikus lakja. Házai egyenes sorban épültek, 's igen csinosak. Középen áll egy katholikus filialis templom. Lakossai sok szőllőt bírván, 's borral kereskedvén – nagyon tehetősek. - Nádassa sok és jó. Földje kevés. …„

Fényes 1851-ben megjelent geográfiai szótárában megközelítően pontos leírást adott Örvényesről. A kiadvány olvasója megtudhatta, hogy Örvényes "német falu, Zala vármegyében, a Balaton mellett, a tihanyi félsziget szélén: 260 katholikus lakja. Házai egyenes sorban épültek és igen csinosak, katholikus fiók templommal. Lakosai sok szőlőt bírván, s borral kereskedvén, igen tehetősek. Nádasa sok; szántóföldje kevés. Földesura a tihanyi apát. Utolsó posta Veszprém.”

Rómer Flóris (1815-1889) győri bencés gimnáziumi tanár, egyúttal az első jelentős Bakony-kutató az 1859, évi nyári szünidőt használta fel a régió tanulmányozására. Rómer a táj természeti, régészeti, néprajzi és történeti kincseit vette számba. ... Mivel a tudós elsősorban a Bakonyra volt kíváncsi, a Balatonfelvidék községeinek egy részét csak érintette. XXVII. levelében számolt be azon útjáról, amely során Mencshely, Csicsó, Antalfa, Alsódörgicse, Örvényes, Tihany és Balatonfüred látnivalóival ismerkedett.

A XIX. század második felében már megkezdődött a települések egyháztörténeti kutatása is. Jalsovics Alfréd (1833-1897), „fürdőintézeti lelkészt" a balatonfüredi lelkészi állomás megszervezésének 100 éves jubileuma ösztönözte a tihanyi apátság történetének megírására 1889-ben. ... A feldolgozásból megtudhatták az olvasók, hogy "Örvényes II. András király uralkodása idejétől (1205-1235) az apátság birtoka volt." "Eörvényes" szerepelt az 1266-ban és 1358-ban készült birtokösszeírásban is.

Pisky István tihanyi várkapitánya 1585-1589 közötti följegyzései…, melyek között 1588-ból két örvényesi szőlőbecsűt (kibecslést) is említ. Ez az első forrásközlés, amely Örvényes történetébe enged bepillantást.

Békefi Remig 1899 tavaszán kapott felkérést a Balaton környék egyházai és várai középkori (1540-ig terjedő) történetének feltárására. … A mű Hornig Károly veszprémi püspök anyagilag is támogatta. … Az igényes fotókkal és rajzokkal illusztrált kötetben Örményesről (Örvényesről), mint a tihanyi apátság birtokáról is említést tett.

A Balaton-környék néprajzi kutatásának alapvetése Jankó János (1868-1902) nevéhez fűződik. 1902-ben megjelent monográfiájában a Balaton-melléki lakosság népéletének bemutatása során számos adatot és megfigyelést közölt a német nemzetiségi falvakról, köztük Örvényesről is. Alapos feldolgozása napjainkban is hivatkozási alap.

Jalsovics … áttekintését minőségileg haladta meg Sörös Pongrác (1873-1919) kétkötetes monográfiája, amely a tihanyi apátság történetét szakszerűen, pozitivista alapossággal dolgozta fel. Az első kötetben az apátság közép- és újkori, a másodikban a legújabb kori (1701-1911 közötti) történetének részeként röviden az egyes birtokok (települések) történetét is fölvázolta. Sörös feldolgozása a pannonhalmi bencés rendtörténeti sorozat X-XI. köteteként jelent meg. Örvényes történetére nézve eligazítást ad az egyház, iskola, gazdálkodás (helyi ipar, hegyközség), községi és egyházközségi élet jellemző vonásairól. A tihanyi apátsági uradalom szervezetébe ágyazott faluról ez az első tudományos igényű történeti feldolgozás, melyet nem követett további…

Az apátság-történettel közel egy időben állította össze a veszprémi püspökség plébániáinak és filiáinak történeti bibliográfiáját Lukcsics József (1875-1937) egyháztörténész, könyvtáros, aki Örvényesre vonatkozólag 13 tételben hivatkozott a nyomtatásban megjelent forrásokra, melyekből főként a falu középkori történetére vonatkozó közleményekről adott eligazítást.

Első megbízható, levéltári forrásokon alapuló, rövid történeti összefoglalást az 1964-ben megjelenő Megyei Helytörténeti Lexikon adta. A lexikon második kötete 1988-ban, amely a korábbinál bővebb, több szempontot érvényesítő szócikket szentelt egy-egy Veszprém megyéhez csatolt községnek. Örvényes történetét a szerzők 1211-től tekintik át, megemlítve, hogy a török hódoltság alatt kétszer is elnéptelenedett, utoljára 1671-ben. Szerintük a faluhelyet 1733-ban telepítette újjá az apátság Pfalzból érkező katolikus németekkel. A megélhetés fő forrása XVIII-XIX. században a mezőgazdaság, főként az állattenyésztés, szőlőművelés és borkereskedés adta.

További feldolgozásokat is megtalálhatunk Hudi József 2010-ben megjelent könyvében (lásd a források között).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bátky Zsigmond: Magyarság Néprajzi I. kötet. Építkezés. é.n.
  • Dr. Jankó János: A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza, Bp., 1902.
  • Dr. Jankó János: A Balaton melléki lakosság néprajza. Bp. 1902.
  • Győrffy István: Magyar falu, magyar ház. Kaposvár, 1943.
  • Károlyi Antal - Perényi Imre - Tóth Kálmán - Vargha László: A magyar falu építészete. Bp. 1955.
  • Ház és ember : A Szabadtéri Néprajzi Múzeum közleményei, Szerk. Kecskés Péter, Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum ,1985. / Mendele Ferenc: Örvényes község építőanyag- és építőszerkezeti vizsgálata.
  • Dr. Kugler Gyula: Örvényes. Visszatekintés őseink lakóhelyére. Bp. 2002. (Diákköri dolgozat)
  • Hudi József: Örvényes község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene, Örvényes, 2010.
  • [2]
  • [3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Örvényes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Az örvényesi vízimalom honlapja, Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 580. o. ISBN 963-05-2443-0  Online elérés

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Örvényes témájú médiaállományokat.