Bezenye
| Bezenye | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Győr-Moson-Sopron | ||
| Kistérség | Mosonmagyaróvári | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Kammerhofer Róbert[1] | ||
| Irányítószám | 9223 | ||
| Körzethívószám | 96 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1436 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 47,82 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 30,03 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Bezenye weboldala | |||
Bezenye (horvátul Bizonja, németül Pallesdorf) község Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Bezenye Győr-Moson-Sopron megye észak-nyugati szegletében, a Mosoni-síkságon, az osztrák-szlovák-magyar hármashatárnál Mosonmagyaróvár és Rajka között, a 150-es út mentén található település. (A folyószabályozás előtt a Szigetközhöz tartozott.[3])
Vonattal megközelíthető a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonalon.
[szerkesztés] Története
A település a római kor óta lakott. Népvándorlás-kori germán sírokat tártak fel a közelben. A honfoglalás után a gyepű védelmére besenyőket telepítettek ide. A falu később teljesen magyarrá vált.
Első okleveles említése:1262-ből Bezene.[4] Első templomát 1400 előtt Kisboldogasszony tiszteletére szentelték. A törökök elpusztították és a Dalmáciából elűzött horvátok menekültek ide és telepedtek le, 1884-ig Albrecht főherceg hűbéres birtoka volt. A falu lakói még 1930-ban is zömmel horvátnak vallották magukat. Bizonyítékul szolgálnak erre a temető fejfáinak feliratai.A XVIII. században pedig német telepesek érkeztek. Így vált többnemzetiségű településsé.
1715-ben a település adófizetői[5]: Andreas Jaksics; Laurentius Szigeti; Johannes Kustrics; Johannes Benkovics; Johannes Rocza; Thomas Behon; Johannes Varga; Fabianus Vomics; Laurentius Ezel; Georgius Radicz; Georgius Vas; Georgius Czupics; Michael Bindis; Jacobus Kovács; Martinus Novics; Blazius Zlama; Georgius Ambrus; Paulus Jankovics; Johannes Hujber; Georgius Kopinics; Stephanus Petkovics; Johannes Fekete; Andreas Kajtar; Adamus Czimit; Nicolaus Glavanovics; Georgius Drobirith; Jacobus Tinczki; Martinus Treha; Mathias Kiraly; Vittus Choch; Georgius Vindis; Simon Jankovics; Gregorius Tomasics; Michael Milotics; Paulus Ivanics; Martinus Gubovics; Johannes Radics; Paulus Farkass; Adamus Lipcsics; Thomas Lipcsics; Adamus Dekics; Johan Faló; Petrus Sterkovics; Mathias Molnar; Petrus Molnar; Martin Behan; Johannes Gubovics; Mathias Ambrus; Jacobus Gyuri; Nicolaus Kovács; Laurentius Gyukeres; Johannes Gyukeres; Thomas Mramor; Gregorius Szurics; Martinus Klemensics; Joannes Behon; Georgius Behon; Mattheus Csuklics; Michael Chorvatt; Paulus Horgos; Georgius Benkovics; Vittus Fleiss; Andreas Rupics; Gregorius Benkovics; Andreas Kis; Paulus Brenesics; Georgius Novics; Paulus Simko; Mathias Nuszer; Andreas Szabo; Martin Komenda; Laurentius Lipar; Mathaeus Zariza; Elizabetha Molnar; Johannes Freha; Gregorius Greguly; Thomas Bucza; Bartholomeus Takacs; Jacobus Petrle; Laurentius Radovics; Paulus Majorics; Mattheus Pressen; Blasius Klemensics; Johannes Fekete
A Pallas nagy lexikona[6] szerint:kisközség Moson várm. rajkai j-ban, (1891) 1245 horvát, német és magyar lak., postahivatal és postatakarékpénztárral.
Napjainkban a település lakóinak kb. 2/3-a vallja magát horvát nemzetiségűnek. A faluban aktív egyesületi és kulturális élet folyik. Működik a horvát kisebbségi önkormányzat és szervezi a Bezenyei Horvát Napokat [1].
[szerkesztés] Nevezetességei
- Wurcz-ház - a település legrégebbi háza - horvát gyűjtemény (Ady Endre u. 11)
- XVIII. - század elején épített és a XIX. - században megnagyobbított templom. 1812: átépítették. Orgonáját (1/12 m/r) 1886: Mozsny Vince építette, 1940: az Angster gyár átépítette.
- Pestis-oszlopok
- Szent István szobor
- „Gyereház”[7]
- Jorgován énekkar és a Mali Bizonjci ifjúsági ének- és néptánc együttes
- Bezenyei kavicsbányatavak (horgászvizek)
- Bizonjski Tamburaši (tamburazenekar)
[szerkesztés] Itt született
- Laáb Gáspár (1747-1834) földmérő, vízépítő-mérnök.[8] 1770-től több mint ötven esztendőn át Moson vármegye mérnökeként dolgozott a Mosoni-Duna, a Lajta, a Fertő és a Hanság szabályozásán. A korai szakképesítésű magyar mérnöknemzedék egyik legkiemelkedőbb tagja volt.
- Ambrus Callistus (1783-1845) ferences rendi szerzetes

