Lajta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lajta
Leitha Pitten Schwarza.JPG
A Schwarza és Pitten folyók egyesülése Haderswörth mellett
Közigazgatás
Országok  Ausztria,
 Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz 182 km
Torkolat Mosoni-Duna (Mosonmagyaróvárnál)

A Lajta (németül Leitha) a Duna jobb oldali mellékfolyója.

A trianoni békeszerződés előtt némely szakaszán Magyarország nyugati határfolyója is volt. Ezért az Osztrák–Magyar Monarchia két felét Trans- és Cislajtania néven is emlegették. A folyót régen a magyarok Litahának, vagy Sárfolyónak is hívták. A folyó határszakasz jellege miatt közkeletű kifejezés volt a „Lajtán innen” és „Lajtán túl” is.

A Lajta határfolyó jellegéről 1043-ban Aba Sámuel és III. Henrik császár állapodott meg, melyet 1053-ban I. Endre és III. Henrik ismételten megerősített.

A Lajta teljes hossza 182 kilométer, eredetének és torkolatának távolsága légvonalban 102 kilométer. Teljes esése meghaladja az 1100 métert.[forrás?] Nincs jelentős mellékvize. Két folyónak, a Schwarzának és Pittennek Alsó-Ausztriában való egyesüléséből ered és Mosonmagyaróvárnál ömlik bele a Mosoni-Dunába. Mosonmagyaróvár belvárosában több ágra szakad, ez adja a víziváros jellegét.

A folyószabályozások idején, mint határfolyót az elsők között szabályozták. Már akkor is megfelelő térképek álltak róla rendelkezésre, az elsőt 1728-ban szerkesztette Mikoviny Sámuel.

Tartalomjegyzék

Települések a folyó mentén [szerkesztés]

A Lajta keletkezése

Mellékfolyók [szerkesztés]

Irodalom [szerkesztés]

  • Nagy Imre: A Lajta mint határfolyam. In: Századok, 1871.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajta témájú médiaállományokat.