Vadosfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vadosfa
Vadosfa címere
Vadosfa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Kapuvári
Kistérség Kapuvári
Jogállás község
Polgármester Szakács Lajos[1]
Irányítószám 9346
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 65 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 17,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 4,19 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vadosfa (Magyarország)
Vadosfa
Vadosfa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 30′ 00″, k. h. 17° 07′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 00″, k. h. 17° 07′ 60″
Vadosfa (Győr-Moson-Sopron megye)
Vadosfa
Vadosfa
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Templomok a falucska közepén
A hivatal

Vadosfa község Győr-Moson-Sopron megyében, a Kapuvári járásban található.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország északnyugati részén, Kapuvártól délre helyezkedik el. A Hegyeshalom–Csorna–Szombathely-vasútvonal mellett a megye déli részén található. Útelágazásban fekvő, két templomot körülvevő, zárt település, különleges települési formákkal.

Története és mai élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vadosfa falut az írott források 1227-ben említik először. A község a XVI. században a reformáció lutheri ágához csatlakozott. A régi templom kriptájában nyugodott Telekesi Török István kuruc ezredes. 1751-ben a helybéli evangélikusok véres csatározásban védték meg templomukat, melynek helyén újabb nagyobb templom épült. Az 1785. évi népszámlálás idején, mint közbirtokosságot írták össze 379 lakossal.

A község annak a négy nyugat dunántúli községnek egyike, amelyet az 1681-es soproni országgyűlés jelölt ki artikuláris helyként [[Thököly Imre sikerei után. Ez azt jelentette, hogy legalább 35 falu evangélikussága istentiszteletet tarthatott. I. Lipót „keg]]yelméből” az eddig névtelen község országos jelentőségűvé vált, ugyannyira, hogy püspöki székhely is lehetett. A korábban már evangélikussá vált község lakóinak fel kellett készülnie és tartósan berendezkednie, több ezer azonos hitsorsú hivő lelki igényeinek kielégítésére. Fel kellett venni a harcot a katolikus restaurációs törekvésekkel szemben. Megfelelő istentiszteleti helyiségről kellett gondoskodni. Ez a rendelkezés kerek száz évig állott fenn, melynek rendkívül mély hatása lehetett a részben nemesi származású falu lakóira. Valószínű, hogy ez bizonyos „előkelőség-tudatot„ kölcsönzött. 1734-ben 800 férőhelyes templomot építettek, amely nagyságával uralta a falut. Abban, hogy ezt a helységet jelölték ki az tendenciózus volt. Olyan településeket jelöltek ki amelyek nehezen megközelíthetők voltak, s jelentéktelenül húzódtak meg a Kisalföld sártengerében. A katolikus restauráció úgy válaszolt a lelki kihívásra, hogy a protestáns „büszkeség és öntudat” fékezésére figyelmeztető jelként építettek e helyekre katolikus intézményeket is. E módszer alapján erőltettek Vadosfára is egy kápolna építését 1751-ben. A katolikus és az evangélikus egyház történelem eltérően adja elő a kápolna felszentelésekor kirobbant konfliktus történetét. Tény, hogy valóságos kis háborúnak indult a dolog. A vadosfai protestánsok szekér gyűrűkkel vették körül magukat. Fegyverük, bot, dorong, ásó, kapa, kasza, volt. Rémhírek izgatták fel a kedélyeket. Míg a környék katolikussága szűzmáriás lobogók alatt „békésen” közeledett az István napi ünnepségekre. A vadosfai „felkelés” végül Bécsig megmozgatta a hierarchiát, de Mária Terézia udvarát is, amely súlyos ítélettel vetett véget a „vallásháborúnak”. Börtönök, állásvesztések, meghurcoltatások, botozások és roppant összegű pénzbírságok szerepeltek az ítéletben. A pénzbírság képezte az új katolikus templom építésének az alaptőkéjét, amely a perköltségek kifizetése után fennmaradt.

A tragikus eset után 5 évvel épült fel az új templom, melyet augusztus 20-án szenteltek fel. Ezzel magyarázatot kaptunk a Vadosfán lévő két aránytalanul nagy templom születésére. Az 1781-es tolerancia rendelet számos községet elszakított Vadosfától. Földrajzi fekvése sem volt vonzó az iparra, kereskedelemre. Így a XIX. századra visszazuhant arra a pontra amelyről elindult. A község jómódú 40-50 holdas gazdái kisparaszti módon éltek tovább. Lakossága az egyke és az iskolázott gyermekek elvándorlása miatt alig növekedett. Az 1930-as népszámláláskor is csak 315 főt számlált. A II. világháború befejezését követően pedig katasztrofálisan csökkent.

A régiek emlékezete szerint száz körül mozgott a házak száma, ma csak 30-40 áll közülük. A többi összedőlt vagy szétbontották. A falu lakossága csökken. A városok vonzzák a fiatalokat. A faluban az alap intézményrendszer sem épült ki. Nincs itt bölcsőde, óvoda, iskola, gyógyszertár. Az öregek emlékeznek arra, hogy a faluban két iskola is volt. Az evangélikus iskolába 40-50, a katolikusba 20-25 gyermek járt. Építési engedélyt a tanácsrendszerben hosszabb időn keresztül nem adtak ki. A körzetesítéskor Mihályi községi közös tanácshoz tartozott annak egyik társközségeként.

A falu szükségleteit Mihályiban elégítik ki. Legtöbben a szomszédos falvakba járnak dolgozni. A termelőszövetkezet 1959-ben alakult meg. 617 holdat műveltek sok gonddal. Állataikat 17-18 helyen takarmányozták ennek gazdasági és morális következményeivel együtt. A rendszerváltás óta a településnek saját önkormányzata van, de az igazgatási szolgáltatásokat a Mihályi körjegyzőség látja el.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent István király templom
Szent István király rk. templom

Jellege szerint egyhajós, egytornyos mind külsejére, mind berendezésére kiválik a környék hasonló korú építményei közül. Külseje: Magas és toszkán félpillérekkel tagolt homlokzatát háromrészes főpárkány zárja le. A homlokzat három vakolt mezejében egy üres félköríves fülke, lent fekvő téglalap alakú ablak van. Tábla található rajta az 1754-es évszámmal. A déli oldalhoz csatlakozik a magas torony , amelyet a főpárkánya két nagy részre bont és amelyet háromrészes órapárkány zár le, egyszer megtört harang formájú órapárkány zár le. Belseje: Ikerfiókos dongaboltozaton emelkedő hullámos szélű orgonakarzat alján újabb kori stukkó kereszttel. Magas háromszakaszos hajó az oldalfalak mellett erős fal-pilléreken ión félpillérekkel. Felettük hatalmas páfrány töredékek. Félköríves hevederek között cseh süvegboltozatok. A kosáríves diadalív pillérei még dúsabban tagoltak. A szentély keresztboltozatos szakaszból és félkörös lezárásból áll. Berendezése egységes, az 1754 évekből való. Az oltárépítmény magas talapzaton volutáktól keretezett szabadon formált orom rokokó díszítéssel. Kép: Az alsó részben Nepomuki Szent János gyóntatja a királynőt, a háttérben a falu állítólag Vadosfát ábrázolja. A felső részen Szent István felajánlja a koronát Máriának, akinek lábánál Loyolai Szent Ignác térdepel.

Az evangélikus templom
  • Evangélikus templom

Az első templom 1722-ben valószínűleg már fennállt, mert ebben temették el Telekesi Török Istvánt a rábaközi protestánsok patrónusát. Ez valószínűleg csak szerény imaház lehetett. A nagyobb templomot 1732-től 1734-ig építették. Az idők folyamán e templom állaga annyira leromlott, hogy 1880-ban gyűjtést rendeltek el a rendbehozatalára. 1911-ben elhatározták a templom lebontását, s új építését. 1912-ben a templom 10.200 korona költséggel felépült.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vadosfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998; Kaposvár 2004) Bárdos Dezső cikkének átdolgozásával.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]