Écs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Écs
Écs címere
Écs címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Pannonhalmi
Kistérség Pannonhalmai
Jogállás község
Polgármester Mondovics László[1]
Irányítószám 9083
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 1875 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 92,64 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 19,84 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Écs (Magyarország)
Écs
Écs
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 31″, k. h. 17° 43′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 31″, k. h. 17° 43′ 04″
Écs (Győr-Moson-Sopron megye)
Écs
Écs
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Écs weboldala

Écs község Győr-Moson-Sopron megyében, Győrtől közúton és vasúton 16 km-re, a Pannonhalmi járásban található.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sokorói-dombság (Pannonhalmi-dombvidék) ravazd-csanaki vonulata északi részének kelet-északkeleti oldalán helyezkedik el. Határának nagy része mély vízmosásokkal szabdalt dombvonulat. A település ősi magja a Szentmártoninak nevezett völgy peremén húzódó Győr–veszprémi út mellett épült. A jellemző közlekedési irány északnyugat-délkeleti, vagyis a dombvonulattal párhuzamos. Vasúton Győrből vagy Veszprémből induló átmenő járatokkal, vasúton ugyanígy a Győr–Veszprém vonalon érhető el. Pápa felől Győr-Ménfőcsanakon a malomi elágazásnál, a Győrt Székesfehérvárral összekötő 81-es főútról pedig legkönnyebben a töltéstavai vagy a péri leágazástól Győrsághalomalján, Győrságon, Pannonhalmán keresztül érhetjük el.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hely régen lakott voltáról a kőkorig visszanyúló régészeti leletek tanúskodnak. Találtak a környéken római, kelta és honfoglalás-korabeli tárgyi emlékeket is. Területén a középkorban több kisebb település:

A mai Écs Nagyécsfalu és Nagyécshegy egyesítésével alakult meg 1936-ban. Első írásos említését 1172-ből ismerjük. Ekkor az itt letelepült Echu nemzetség után Esu, Echu néven szerepel. Szőlősök és győri várnépek lakhelye volt, ahol nemesek és egyházak birtokoltak földet és szőlőt. IV. Béla 1240-ben szabályozta az itt lakó, a győri várhoz tartozó királyi szőlőművesek viszonyait. A megelőző időben Écsen közbirtokosság lakott, ekkortól viszont Ech a szentmártoni apátság birtokaként szerepel. A középkorban birtokolták még a pálosok, a johanniták és a győri székeskáptalan is. 1398-ban a világi földesurak mellett összesen 6 egyházi földesúri hatóságot szolgáltak az écsiek.

A török hódítás idején, az 1600-as évek elején a falu és környéke teljesen elpusztult. Az újratelepülés után a főbb birtokosok a gróf Cseszneky, Oross és Siey családok voltak. A Rákóczi-szabadságharc idején Heister tábornok felégette a környéket.

1809-ben a franciák vonultak át a községen, amire az ún. dézsmapince homokköveiben lévő francia feliratok is emlékeztetnek. A sorsfordító események sorából említésre méltó, hogy az 1848-49-es szabadságharcban 36 écsi vett részt, akik emlékét a művelődési házban elhelyezett tábla őrzi. A századelő kivándorlási hullámában 250 écsi lakos települt ki az Egyesült Államokba.

I. világháborús emlékmű

Az első világháborúnak 75 falubeli esett áldozatul. 1920-ban Écsen avatták fel az ország első világháborús emlékművét. A második világháború 45 katonai és 27 polgári áldozattal járt. Csekély jelentőségű volt a Nagyatádi-féle földreform (1-1 kh földet juttattak). 1945-ben 448 kh földet osztottak ki. Nem kerülték el a községet a későbbi történelmi események sem. 1956. november 11-én a nyugatra tartó szabadságharcosok és a győri szovjet alakulatok tűzharcában egy magyar és hat szovjet vesztette életét.

1970. július 1-jétől Pannonhalma NKKT társközsége a 19/1970. sz. NET határozat alapján. 1990. szeptember 30-án kivált a nagyközségi közös tanácsból, és a 23/1990. (III.6.). KE sz. határozat értelmében önálló községi önkormányzatot alakított.

Écs egyértelműen a győri vonzáskörzet része annak ellenére is, hogy nem épült egybe a közvetlen agglomeráció településeivel (Győr-Ménfőcsanak, Győrújbarát, Nyúl). Az 1970-ben megalakított, Pannonhalma székhelyű nagyközségi közös tanács sem tudta a feszültséget feloldani. Ellenkezőleg, az önállóság reprezentáns helyi intézményei jöttek létre.

Népesedés, településföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A takarékszövetkezet

Lakosainak száma 2008-ban 1776 fő. A népesség 1960 jelentősen csökkenést, ami egyrészt a mezőgazdaság szerkezetének átalakítása, másrészt az agglomerációs központ elszívó hatásának következménye. A 2000-es évek közepén ez a tendencia megállni, illetve részben megfordulni látszik.

A település utcái a dombos részen a járhatóságnak megfelelően a horgasokat követik: ennek megfelelően zegzugosak és szűkek. A terepviszonyok miatt több helyen csak egyik oldalukat építették be. A szőlőhegyen épített házak azokon a helyeken rendeződtek utcává, ahol erre a terep lehetőséget adott. A főút melletti falurészen, a síkabb területen a telekelosztás szabályosnak mondható. A lakóépületek általában földszintesek, az emeletes családi házak elszórtan helyezkednek el. A község belterülete jóval nagyobb a ténylegesen lakott területnél, mivel magában foglalja a mára elnéptelenedett szőlőhegyet is. Lényegében ugyanarról van sző, mint például a közeli Pázmándfalun: a „hegyi” településrész lehúzódik a közlekedési főtengely irányához közeli részekre. A fiatalok helyben maradását az önkormányzat az 1990-es évek elején ötven új házhely kialakításával segítette.

A gázt 1996-ban vezették be, azóta a csatornázással is elkészültek.

Fontosabb szolgáltató létesítmények:

  • orvosi rendelő,
  • fogorvosi rendelő,
  • gyógyszertár,
  • óvoda,
  • iskola,
  • idősek otthona,
  • művelődési ház és könyvtár,
  • takarékszövetkezet.

Külterülete a felhasználás módja szerint:

  • erdőre,
  • mezőgazdasági művelésre alkalmas és
  • egyéb területre

osztható.

Az 517 ha-nyi erdő többsége állami tulajdon. Néhány védterület kivételével elsősorban gazdasági célú és besorolású erdő, aminek nagyobb része a Ravazd-csanaki dombvonulat gerincén és meredek lejtőin nő. Használója a Kisalföldi Erdőgazdaság. Az összefüggő erdőterületeket jól feltárják az erdészeti utak, bár többségük földút. Egy részük turistaút is.

A dombság és benne Écs szőlőtermesztési, feldolgozási hagyományai közel ezer éves múltra tekintenek vissza. A környező településekhez hasonlóan ez a terület is a Szent-Márton hegyi (pannonhalmi) bencések szőlőtermő területe volt. Szőlőművelő kultúrája máig fennmaradt, amit az utóbbi időkben divatossá vált, nagyüzemi művelésre is alkalmas, völgyi szőlők is bizonyítanak.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rk. templom
Rk. Kápolna a 82-es útban
  • Rába-Ring: 1984-ben e falu határában építette fel első próbapályáját a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár. Azóta számos nemzetközi és hazai versenyt tartottak itt.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Écs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]