Gyalóka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyalóka
Gyalóka01.jpg
Templom
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Kistérség Sopron–Fertődi
Jogállás község
Polgármester Kincse Attila[1]
Irányítószám 9474
Körzethívószám 99
Népesség
Teljes népesség 70 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 18,07 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 3,93 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gyalóka  (Magyarország)
Gyalóka
Gyalóka
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 26′ 34″, k. h. 16° 41′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 34″, k. h. 16° 41′ 50″
Gyalóka  (Győr-Moson-Sopron megye)
Gyalóka
Gyalóka
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén

Gyalóka (horvátul Đaluofka[3]) község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Végig a Fő utcán

A megye délnyugati részén, Sopron és Kőszeg között, Győrtől 100 km-re fekszik. 1991-től önálló önkormányzata van, a szakonyi körjegyzőséghez tartozik. Éghajlata mérsékelt, az Alpok közelsége miatt hűvösebb, szelesebb és csapadékosabb az országos átlagnál.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első írásos említése 1308-ból való. Középkori birtokosai az Osl-nemzetségből leszármazott családok és a Kanizsayak. 1544 táján még jobbágyközség, Koroknay Péter és Ládonyi Lászlóné szül. Gyalókay Dóra tulajdonában. Jobbágylakossága mindössze 3 porta volt, ez is fizetésképtelen szegény, így 1549-re a község a jobbágytalan nemesi falvak sorába süllyedt. 1549-ben 2 nemesi kúriát írtak össze. A község birtokos családjai közül az említett Gyalókay Dóra után a Ládonyiak, Garázdák, Gergóczok, Polányiak és Akácsok következtek. A gyalókai Dukkon-malom élénk üzlet tárgyát képezte: 1580 körül Gongol, alias Molnár Jánostól vette meg Podgorszky János pannonhalmi kapitány. 1585-ben az ő fia adta el pécsi Bornemissza Jánosnak és nejének, Patyi Annának, továbbá Polányi Gáspárnak és Farkasnak, Garázda Benedeknek, akik elzálogosították a csapodi Kálmán Barnabásnak. A 17. században a szomszédos Salamonfán birtokos Rátkayak vásároltak Gyalókán birtokot, így a község nagy része átment azoknak a Rátkayaknak a tulajdonába, akik a 18. század elején Zichy Ádám, Kéry László és Jely Pál mellett újból földesurak, vagyis telkesjobbágyok urai. Gyalóka a Rátkayak kezében újból betelepült telkesjobbágyokkal.

Majorság kft.

A 18. század közepén – valószínűleg zálog gyanánt – a kamalduli atyák birtokában volt. Az 1780-as évektől kezdve, a Rátkay-család kihaltával, a Meskó-család lett a birtokos. A XIX. század első felében a község Molnár Lajos megyei tiszti főügyész tulajdonát képezte. A paraszti birtokál-lomány 250 kishold szántóból állott, telkesjobbágyainak száma 20 körül mozgott. Lélekszáma 1787-től 1930-ig 223-ról 317-re nőtt. A gróf Meskó-család birtokában álló urasági major az összevásárolt kisnemesi telkekből alakult ki, 1790-ben 73 kh. szántó és 34 kh. rét tartozott hozzá. A Dömötör, Tóth és Varga nevű jobbágycsaládokkal 1671-ben, a Kóczán, Pusztai és Németh nevűekkel 1728-ban találkozunk először. Gyalókai születésű volt Kóczán Ferenc kegyesrendi tanár és író (1801-1867).

Az I. világháborúban 14 fő, a II. világháborúban 8 fő halt hősi halált. A két vh. között a falu birtokosa, az Újhelyi-család volt. A falu munkára fogható lakosságának a 10%-a volt zsellér 1-5 kh-on, 10%-a pedig cseléd az újhelyi birtokon. Sem kiemelkedően gazdag, sem kirívóan szegény család nem volt ebben az időben. A falu nagy része a földművelésből élt, az iparosok kisebbségben voltak: kovács, cipész, asztalos, ács, kőműves. Volt még kocsmáros és vegyesboltos. A falu határát érintő Répce 3 malmot hajtott.
A II. világháború idején a falu népe az Újhelyi-kastély pincéjébe bújt, amíg a szovjet csapatok átvonultak. 1946-ban a gazdák többsége belépett a Kisgazdapártba. 1959-ben termelőszövetkezetet alakítottak. Az 1980-as évek második felében korszerűsítették a villanyvilágítást, ravatalozót építettek, orvosi rendelőt alakítottak ki. Napjainkban nincs intézmény a településen. Művelődési, sportolási lehetőség a szomszédos településeken, orvosi ellátás Zsira községben van.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom

Műemlék jellegű a homlokzati tornyos, egyhajós barokk, 1761-ben épült rk. Keresztelő Szent János templom. Eredeti népies barokk berendezése nagyrészt megmaradt, elsősorban a szobrokkal díszített oltár és a rokokó díszes orgona érdemel figyelmet. A templom melletti Nepomuki Szent János szobor a 18. század második feléből való. A temetőben régi sírkövek láthatók.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd 1998) Kelemen Endréné írása átdolgozva.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gyalóka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 30.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyalóka témájú médiaállományokat.