Sopronkertes
| Sopronkertes (Baumgarten im Burgenland) | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ausztria |
||
| Tartomány | Burgenland | ||
| Kerület | Nagymartoni járás | ||
| Rang | község | ||
| Alapítás éve | 1267 | ||
| Irányítószám | 7021 | ||
| Forgalmi rendszám | MA | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 866 fő (2008)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 124 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tengerszint feletti magasság | 256 m | ||
| Terület | 7,0 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Sopronkertes
Pozíció Ausztria térképén
|
|||
| é. sz. 47° 44′ 22″, k. h. 16° 30′ 4″ | |||
| Sopronkertes weboldala | |||
Sopronkertes (németül Baumgarten im Burgenland, horvátul Pajngrt) község Ausztriában Burgenland (magyarul Felsőőrvidék) tartományban a Nagymartoni járásban.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A soproni határátkelőtől 3 km-re délre a magyar határ mellett fekszik. Tengerszint feletti magassága 256 m.
Története [szerkesztés]
A község helyén a mai Brunnengasse és a Musikerheim között 8000 évvel ezelőtt egy nagyobb tó állt, mely a római korban, Krisztus születése körül kiszáradt. A tó északi partján ősi település állt, melynek maradványai a földmunkák és házépítések során sokszor előkerülnek. A templom környékén késő bronzkori település nyomai találhatók. Ar erdőben a víztározó közelében egy nagyobb halomsír látható, mely a hallstatt-korból, az i. e. 7. századból származik. A templom közelében a római korban egy római villagazdaság állt lakóházzal és számos melléképülettel. A középkori vár előzménye is valószínűleg egy római kori villa volt.
A község német alapítású lehet, mert először "Pamgort" (1267), majd "Pawngarten" néven említik. A magyar helységnév ennek fordítása. A középkori település lényegében a Bécsújhelyből Sopron felé menő út, mai Handelstraße mentén feküdt.
1362-ben "Poss. Pamgort", 1382-ben "Pangard", 1426-ban "Pamorthon", 1433-ban "Pawngarten", 1440-ben "Pawngart", 1460-ban "Pangoth", 1475-ben "Poss. Pawngart" alakban szerepel a korabeli forrásokban.[2]
Egykori 13. századi várának maradványai a templom környékén találhatók, ahol a Burgengrabengasse elnevezése emlékeztet a várra. Első ismert várúr az 1267-ben említett Pungarthi Pouce volt. A várat a Németújvári grófok építették, majd 1362-ig a Kanizsaiak birtokában volt. Nagy Lajos király kegyencének, a cseh származású Hinkónak ajándékozta. 1445-ben VI. Albert osztrák herceg elfoglalta és az 1447-es béke a kezén is hagyta. 1456-ban III. Frigyes német-római császár romboltatta le a soproniakkal. A falu 1475-ben a magyar alapítású pálos rend, majd a 18. század elején az Esterházyak tulajdonába került.
Közelében állt a Grafenegg Ulrik és Frigyes által a Szent Megváltó és a Boldogságos Szűz tiszteletére 1475-ben alapított pálos kolostor, melyet 1493-ban "Monasterium Pawngarten, Monasterium Pongorth" említenek.[2] A kolostor rövid életűnek bizonyult, mivel 1493-ban tűzvész áldozata lett és csak 1743-ban építették újjá a barátok.
A falut 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török, miután a lakosság pótlására horvátokkal telepítették be. 1683. szeptember 3-án újra török és tatár hadak égették fel és rabolták ki. Ebből az időből származik az az itt agyagedényben elrejtett 700 ezüstpénz melyek a Kismartoni Tartományi Múzeumba kerültek. 1790. június 15-én nagy tűzvész pusztított, melyben az egész falu, köztük a templom és 83 lakóház leégett. A templomtoronyban levő harangok is megolvadtak. Az újjáépítéshez a birtokos Esterházy Miklós herceg az épületfát ingyen biztosította. A tűzvész emlékére készült a Szent Flórián-oszlop 1790-ben, mely ma is áll. 1850-ben Sopronkertesen 97 ház állt 689 lakossal, közülük 635 horvát volt.
Vályi András szerint " PAMGÁRT. Baumgarten. Német falu Sopron Vármegyében, földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sopronhoz 15egy mértföldnyire, határjának, ’s vagyonnyainak középszerű mivóltokhoz képest, második osztálybéli." [3]
Fényes Elek szerint " Kertes, németül Baumgarten, horvát falu, Sopron vmegyében, Sopronhoz 1 1/4 mfld, a németujhelyi országutban: 650 kath. lak., s paroch. templommal. Van 757 hold szántóföldje, 51 h. rétje, 50 h. szőlőhegye, 62 h. kertje, 200 h. erdeje. Termeszt buzát, rozsot, árpát, zabot, babot, lencsét és burgonyát. Urbéri telek 30 1/8. Erdeje többnyire fenyves, vegyítve bükk- és cserfával. Birja h. Eszterházy." [4]
Fejlődésén nagyot lendített a Győr-Sopron-Ebenfurti vasútvonal megépülése 1879-ben, melynek Sopronkertes az egyik állomása lett. 1891-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. Az első világháborúban 38, a második világháborúban 76 helyi lakos esett el. A falu 1945 húsvétján érte el a front. Több ház és a templom is súlyos károkat szenvedett és újabb négy civil polgár is meghalt a harcok során. 1955 után megindult a település gyors fejlődése, új utcák, csatonahálózat, községháza, fürdő és sok új családi ház épült. 1971 és 1991 között Sopronkertes Darufalvával egy nagyközségben egyesült, 1991-óta újra önálló község.
1910-ben 937, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Soproni járásához tartozott.
Nevezetességei [szerkesztés]
- A falu művészettörténeti nevezetessége a 15. századi eredetű, mai formájában 1743-ban épített pálos kolostor, az eredetileg 1456-ban épült búcsújáró templommal. 1493-ban a kolostort tűzvész pusztította, a 18. század közepén helyreállították, 1790-ben a tűzvészben ismét elpusztult, utoljára 1925-ben újították fel.
- Római katolikus temploma 1725-ben épült.
- A Szent Flórián-oszlopot 1790-ben emelték.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2009. szeptember 12.)
- ^ a b Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||
