Ólmod
| Ólmod | |||
| A polgármesteri hivatal | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Vas | ||
| Kistérség | Kőszegi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Hergovich Vince[1] | ||
| Irányítószám | 9733 | ||
| Körzethívószám | 108 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 101 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 27,60 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 3,66 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
Ólmod (horvátul Plajgor, németül Bleigraben/Pleigram) község Vas megyében, a Kőszegi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Kőszeghegyalja északi részén, Kőszegtől 4 km-re északkeletre az osztrák határ mellett fekszik. A szomszédos várossal azonban közúti kapcsolata nincsen, csak Horvátzsidánynál nyugatra letérve egy mellékúton érhető el. Szoros kapcsolatokat ápol az északról szomszédos Borsmonostorral, amivel közösen a közúti kapcsolat helyreállítását tervezik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Korábban németül Bleigrabennek hívták, melyet ólomszínű talajáról kapott. A "bleigraben" szó szerinti fordítása: ólomszínű árok. Az Ólmod név a német név alapján keletkezett szándékos magyarítással.
[szerkesztés] Története
A község területe ősi vaslelőhely. A vas kitermeléssel együtt valószínűleg ólom is került a felszínre, mely talaját ólomszínűre festette. Ez alapján keletkezett a település neve is. A település első írásos említése 1234-ben Pilgrium néven történik. A borsmonostori apátság birtoka volt. Egy 1397-ből származó oklevél Bajka alakban említi, mely a magyar Vajk személynévből való. Az 1532. évi török hadjáratban elpusztított települést 1533-ban Jurisics Miklós királyi adományként kapta. Az 1533 és 1544 közötti időben horvátországi birtokairól, az Una a Kupa és a Tengermellék által határolt területről horvátokat telepített ide, akik kezdetben kiváltságokat kaptak.
Vályi András szerint "PLEJGRABEN. Plaigraben. Horvát falu Sopron Vármegyében, földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Pereszneghez közel, mellynek filiája, Sopronhoz 3 7/8 mértföldnyire, határja 2 nyomásbéli, erdeje van, legelője is elég. " [3]
Fényes Elek szerint "Bleigraben, horvát falu Sopron vármegyében, Kőszeghez 1/2 órányira, 186 kath. lak. Határa kicsiny, s csak 5 urbéri telekből áll; gyümölcskertjei, s kis erdeje van, de szőleje nincs. Birja herczeg Eszterházy." [4]
1910-ben 270, túlnyomóan horvát nemzetiségű lakosa volt. Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. A trianoni békeszerződés Ausztriának ítélte, de egy osztrák-magyar csereegyezmény következtében Rendek és Rőtfalva községeket elcserélték Ólmod és Szentpéterfa községekre, így maradt Magyarországon (ld. még soproni népszavazás).
A Trianonnal meghúzott új országhatár elvágta a községet a környező településektől, egyedül a Horvátzsidány felé menő úton lehetett megközelíteni. A II. világháború után elszigeteltsége tovább fokozódott, mivel a határsávba került. A községbe belépni csak külön engedéllyel lehetett, lakoságának száma jelentősen csökkent. A rendszerváltást követően kedvező változások következtek be az életében. Házai közül sokat felújítottak, közművek, utak, járdák épültek. Lakói közül a gyerekek óvodába és iskolába Horvátzsidányba járnak, a felnőttek nagyrészt Szombathelyen, Kőszegen dolgoznak.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma és zarándokút állomása.
- A szőlőhegyen áll a műemlék barokk Belovich kápolna.
- Horvát Kulturális Fesztivál
- park és látvány tó található a Fő utca végénél.
[szerkesztés] Testvértelepülése
[szerkesztés] Galéria
-
A Szent Márton római katolikus templom
-
Mate Meršić Miloradić szülőháza, Fő utca 9.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑
- ↑
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
|
|||||||

