Lánzsér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lánzsér (Landsee)
NP Landsee.JPG
Lánzsér
Közigazgatás
Ország  Ausztria
Tartomány Burgenland
Kerület Felsőpulyai járás
Rang Sopronszentmárton része
Alapítás éve 1263
Polgármester Rudolf Steiner (SPÖ)
Irányítószám 7341
Körzethívószám 02618
Forgalmi rendszám OP
Népesség
Teljes népesség 285 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 361 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lánzsér  (Ausztria)
Lánzsér
Lánzsér
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 33′ 51″, k. h. 16° 25′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 51″, k. h. 16° 25′ 38″

Lánzsér (németül Landsee) Sopronszentmárton településrésze, egykor önálló község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőpulyától 18 km-re északnyugatra, a Répce partján fekszik. Az itteni három hegycsúcs közül (Klosterberg, 745 m, Heideriegel, 659 m) a középső, a 627 m-es Várhegy a legalacsonyabb. A valamivel távolabb északra elnyúló Pál-hegy 761 méterével a legmagasabb. Ez a négy hegy alkotja a Lánzséri-hegyeket. A Pál-hegy egyébként a történelmi Sopron-vármegye legmagasabb pontja.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a német Landeshere (= az ország becsülete) kifejezésből származik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a göttweigi apátság egyik oklevele alapján már 1158-ban lehet legalább egy lakótorony létére következtetni, egyes vélemények szerint a várat 1173-ban építtette az Erchinger család. Más vélemény szerint II. András király egyik szentföldi kísérője, majd az ország nádora a Szák nemzetségbeli Bárcz fia Miklós építtette a szentföldi lovagvárak mintájára. Mivel fia Herránt magister 1250 körül fiú örökös nélkül halt meg a vár a királyra szállt. 1263-ban IV. Béla király főasztalnokmesterének az Aba nembeli Lőrincnek adta. Ekkor említi először oklevél "Castrum Laanser" alakban. Ezután a 15. századig utódaié az Athinai családé volt. A család utolsó sarja, hogy birtokai ne szálljanak a királyra 1425-ben a Garayaknak adta. A Garayak tulajdonjogát azonban a Nagymartoni grófok nem ismerték el. 1445-ben, miután a Nagymartoni grófoktól zálogba kapta VI. Albert osztrák herceg foglalta el, majd tőle III. Frigyes német-római császáré lett annak ellenére, hogy a magyar király mindvégig a Garayakat ismerte el birtokosoknak. 1482-ben Garay Jób halála után Hunyadi Mátyás hívének Grafenecker Ulriknak adta. 1506-ban Weisspriach Zsigmond soproni főispán szerezte meg, majd tőle 1548-ban Teufel Erasmus vásárolta meg. Az új birtokos 1552-ben a palásti csatában török fogságba esett és Kostantinápolyban lefejezték.

A vár 1508 és 1524 közötti történetéhez tartozik az ún. „lánzséri viszály”. Weißpriach Ulrich halála után özvegye Gertraud ugyanis nem engedelmeskedett II. Ulászló parancsának a vár átadására, hanem rablóvezéreket fogadott a szolgálatába. A rablások és zsarolások fő elszenvedője Sopron városa volt, melynek kereskedőit a rablók rendszeresen megkárosították. A király erre Sopron városkapitányát Trenka Györgyöt bízta meg soproni fegyveresekkel a vár bevételével. Az ostromra végül nem került sor, mert a viszálynak Gertraud asszony fogságba ejtése, majd három éves fogva tartása véget vetett. II. Lajos király és Ferdinánd főherceg pedig megállapodtak abban, hogy vegyes bizottság vizsgálja ki és kezelje a határ mindkét oldalán elterjedt erőszakoskodásokat. Lánzsér végül Weißpriach János tulajdonába került

1553-ban a birtokot Oláh Miklós esztergomi érsek vásárolta meg. 1561-ben unokaöccse Császár Miklós kapta ajándékba, azután pedig házasság révén Dersffy Ferenc lett a birtokosa. Miután 1612-ben Dersffy Orsolya Esterházy Miklós felesége lett 1624-ben a vár is Esterházy birtok lett, akik ezzel a házassággal alapozták meg későbbi nagy vagyonukat. Az új birtokos a szűk, kényelmetlen középkori várat több évtized alatt 1668-ra korszerű, erős és tágas erődítménnyé építtette át. 1620-ban Bethlen Gábor hadait már könnyűszerrel verte vissza megmentve ezzel a nádor itt őrzött kincseit. A Rákóczi-szabadságharc idején 1707-ben osztrák katonaság szállta meg, ekkor július 12-én robbant fel a lőportorony. Még helyreállították, de 1790. június 30-án egy tűzvész ismét elpusztította. Azóta rom. A várheggyel szemben levő 659 m magas sziklán volt a fellegvár, melyből csak a falak maradványai látszanak.

A vár alatti település keletkezése valószínűleg szorosan kötődik a várhoz. Nevét valószínűleg a vár első uráról kapta, akit 1158-ban göttweigi apátság egyik oklevelében Gotscalcus de Landeshere néven említenek. Az 1675-ös urbáriumban nevét "Leánzír"nak írják és abból származtatják, hogy birtokosai a 17. század elején kétszer is leányágon jutottak a zsíros jövedelemhez. Ez azonban csak későbbi belemagyarázás. Bár keletkezése az idő homályába vész, 1420-ban már vámja volt, 1482-ben pedig már vásártartási joggal rendelkező mezőváros volt. Ez a rang azonban valószínűleg elsősorban nem magának a településnek, hanem várának és urának köszönhető. A település a 17. században egy ideig a Szentmiklós nevet is viselte, mely nevet a vár közelében álló kápolnájának védőszentje után kaphatta. 1640-ben az urbárium szerint Viránnyal együtt 21 háza és a becsélés szerint mintegy 150 lakosa volt. 1675-ben 20 telkes jobbágy és 10 zsellércsalád élt itt. 1785-ben 71 házában 447 lakos élt.

A várheggyel szomszédos Szent Mihály-hegyen a mai Klosterbergen 1700-ban Esterházy Pál nádor kamalduli kolostort alapított, de 1782-ben a szerzetesrendek feloszlatásakor a barátoknak is el kellett hagyniuk és gondozás hiányában az enyészeté lett. Berendezését nagyrészt a mezőváros Szent Mihály templomába szállították át, mely 1804-től lett önálló plébániatemplom.

Fényes Elek szerint " Lánzsér, német falu, Sopron vmegyében, Ausztria szélén Sopronhoz 4 mfld. 602 kath. lak. Határa hegyes völgyes és sovány; van 419 h. urbéri szántóföldje, 48 h. rétje; a majorsági birtok nem tudatik. Spritczbach nevü patakja van. A helységtől nem meszsze áll egy nagyszerü várnak omladéka, 1772-ben égett le. Hajdan Eördög család birta; ugyan ezen vár alatt látható egy régi malom omladéka, mellyel az itteni németek maig is Teufelsmühlenek neveznek, végre egy másik emelkedettebb hegyen a Camaldulensisek zárdájának romjai lepik meg a vándort, mellynek főépületfalai még egészen, az egyes celláknak pedig alapjai láthatók; e ezen hely e vidéken legkiesb, hol sok utas gyönyörködve mulat. Birja a helységet h. Eszterházy." [2]

Lánzsér az 1876. évi községrendezéskor végképpen elveszítette mezővárosi rangját, és ezután egyszerű kisközségként tartotta meg önállóságát egészen az 1971. évi községösszevonásokig, amikor Sopronszentmárton mezővároshoz csatolták.

1910-ben 547, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Ekkor mind a 102 lakóháza kőből vagy téglából épült. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 2001-ben 285 lelket számlált

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A 12. századi vár jelentős romjai a 627 m magas Várhegyen már messziről láthatók. A vár ma Közép-Európa egyik legnagyobb várromja, romjaiban is impozáns. Az épület magját képező lakótorony a 13. század elején épült. A tornyot és az ahhoz csatlakozó késő gótikus udvart négy falgyűrű veszi körül. A külső védőfalat sokszögletű és kerek bástyákkal erősítették meg, a falak között árkok húzódnak. Az első várkapun az 1668-as évszám olvasható, a második és a harmadik kapu fölött torony emelkedik. A sokszögletű lakótorony nyugati fala 10 m vastag, keletről egy 15. századi gótikus lakószárny csatlakozott hozzá. Az utoljára épült felső várban látható a barokk szárny, benne a Szent. Miklós kápolnával. Az erődítményt három fal és két árok védte.
  • A Klosterbergen az 1700-ban alapított kamalduli kolostor romjai láthatók. A falakat 1990-től konzerválták, a terepet megtisztították. 2003-ban az egykori Öregtorony teraszához csigalépcsőt építettek, ahonnan kelet és délkelet felé nyílik pompás kilátás a Fertő tóra és a Balaton körüli hegyekre.
  • Szent Mihály tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1800-ban épült, mai formáját az 1909-es átépítéssel nyerte el. Szószéke 1786-ban készült, eredetileg a bánfalvi pálos templomban állt.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lánzséri várrom témájú médiaállományokat.