Bük

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bük
Bük 022.jpg
A gyógyfürdő bejárati része
Bük címere
Bük címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Vas
Járás Kőszegi
Jogállás város
Polgármester Németh Sándor[1]
Irányítószám 9737
Körzethívószám 94
Népesség
Teljes népesség 3470 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 163,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 20,86 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bük  (Magyarország)
Bük
Bük
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 23′ 04″, k. h. 16° 45′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 23′ 04″, k. h. 16° 45′ 03″
Bük  (Vas megye)
Bük
Bük
Pozíció Vas megye térképén
Bük weboldala

Bük (németül Wichs) város Vas megyében, a Kőszegi járásban. Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében Magyarország negyedik legnépszerűbb települése.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szombathelytől 27 km-re északkeletre az Alpokalja és a Kisalföld találkozásánál a Répce-folyó síkságán fekszik. A város keleti oldalán található a Bük–Bő–Gór-víztározó.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolikus templom
Az I. világháborús hősi emlékmű
A városháza
A Szapáry kastély

A települést 1271-ben Byk néven említik először, de temploma a kutatás szerint már a 12. században állt, tehát sokkal régebbi alapítású. 1331-ben Byk, 1427-ben Poss. Wynczlofalwa, 1438-ban Poss. Vinczlofaluabyk illetve Vynczlofalua, 1461-ben Poss. Vinchefalwa Byk néven említik. "A régi Vinczlófalva-Bik, Vinczefalva-Bik vagyis Vinczlófalva a mai Felső-Bükknek felel meg. Ezenkívül valamelyik Bik(k) vagy Bükk Mankófalva-Bik(k) nevet is viselt, birtokosáról a Mankó családról. E rész 1469-ben (a család egyik tagjának nevében) Mankofalwabyk alakban is előfordul." [3] A 15. században már három Bik nevű falu is létezett egymás mellett. Legnagyobb birtokosa ekkor a Büki család volt. A 16. század derekán került Alsóbük a gróf Cseszneky család tulajdonába. A későbbi századok során a Mankóbüki Horváth és a Felsőbüki Nagy család emelkedett ki leginkább az itteni nemes családok közül. A reformkor egyik legnevesebb országgyűlési szónoka Felsőbüki Nagy Pál volt. Az 1825-ös országgyűlésen elmondott nagy hatású beszédének hatására jött létre Széchenyi István kezdeményezésére a Magyar Tudományos Akadémia, melynek ő is tagja lett.

Vályi András szerint "Alsó, felső, közép Bükk, három egy máshoz közel lévő faluk Sopron Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, nevezetes vagyonnyaihoz, ’s jó termésbéli tulajdonságaihoz képest, első Osztálybéliek." [4]

Fényes Elek szerint "Alsó-, Felső- és Közép-Bükk, 3 összeolvadt magyar falu, Sopron vgyében, a Répcze vize mellett, Csepreghez 1/2, Sopronhoz délre 4 3/4 mfd., 800 kath., 700 evang., 20 zsidó lak., kath. és evang. anyatemplommokkal, sok csinos uri lakkal. Határa róna és igen termékeny; rétjei különösen kövérek. Kiterjedése 5420 hold, mellyből 2702 hold szántóföld, 1464 h. rét, 237 h. erdő, 677 h. legelő, 192 h. belsőség, 148 h. utak. Lakhelye volt Nagy Pál hires magyar országgyülési követnek, ki a magyar nyelv, s a nép jogai mellett legelső s leghathatósb szónok volt, az 1825, 1830, 1832/36-ki országgyüléseken. Birtokosok: Jankovich Izidor, gr. Pejachevich, Horváth. Bersenyi, Nagy, Radó, s más számos nemesek. " [5]

A település életében nagy változást hozott a vasútvonal kiépülése 1865-ben. Ennek köszönhető, hogy 1869-ben megindult a termelés a cukorgyárban is. 1902-ben a három Bük nevű falu, Alsó-, Közép- és Felsőbük Bük néven egyesült. 1910-ben Büknek 2965 lakosa volt, akik közül 2855 magyar volt. Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. 1917-ben nagy csapás érte a települést a cukorgyár leégésével, melyet már nem építettek újjá. Ennek is köszönhető, hogy ezután tömeges elvándorlás kezdődött a községből. A villanyt 1946-ban vezették be, majd gépállomás és termelőszövetkezet alakult a még mindig jelentéktelen településen. Az 1950-es megyerendezés során Büköt a korábbi Csepregi járás több településével együtt Vas megyéhez csatolták.

Bük 2007. július 1-jei hatállyal városi címet kapott. 2012-ig a Csepregi kistérség része volt.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonattal elérhető a Sopron–Szombathely-vasútvonalon. Kiépített kerékpárutak kötik össze Csepreggel, Locsmánddal és Zsirával, illetve Bővel.

A vasútállomás és a fürdő közt közlekedik Bük autóbuszjárata.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében 635 ezer vendégéjszakával (2012) Magyarország negyedik legnépszerűbb települése; legnagyobb küldőpiacai Németország (113 ezer), Csehország (110 ezer) és Ausztria (101 ezer).[6]

Büki Gyógyfürdő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1957 őszén határában kőolajat kerestek, de a várakozással szemben a fúrások meleg vizet hoztak a felszínre. A község felismerve a felfedezés jelentőségét a melegvízkútra 1962-ben fürdőt épített. A fürdő a következő években fokozatosan épült ki, de sokáig csak egy medencével üzemelt. Vizét 1965-ben hivatalosan is gyógyvízzé nyilvánították. A fedett fürdő 1972-ben nyílt meg, ezzel alkalmas lett az egész évi gyógyüdülésre is. Az 1970-es évek során nemzetközi hírű fürdővé épült ki. 1973-ban gyógyfürdővé, 1979-ben országos jelentőségű gyógyhellyé nyilvánították. A lakosság fogyása előbb megállt, majd dinamikus növekedésnek indult. A fürdő körül kempingek, szállodák, üzletek, panziók, vendéglők sokasága épült fel. 1992-ben megnyílt a rekreációs park is. Ma a fürdő az ország második legnagyobb gyógyfürdője. Területe 14 hektár, 26 medencével (ebből 11 fedett), 5 ezer négyzetméter vízfelülettel rendelkezik. A település egyre inkább üdülővárossá nőtte ki magát. Lakói megélhetésében ma már jelentős szerepet játszik az idegenforgalom.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bükfürdő (Büki Gyógyfürdő) ld. fent. A Bükfürdői I-es számú kútból 1282 m mélyből tör fel a gyógyvíz. Kalcium-, magnézium- és hidrogén-karbonátos termálvíz.
  • Szent Kelemen tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, 1408-ban gótikus stílusban építették át. Tornyát 1658-ban építették. 1732 és 1757 között az egész épületet barokk stílusban építették át. falfestményei részben a középkorból, részben a 16. századból származnak. A mellette álló Mária-oszlop 18. századi.
  • Evangélikus temploma 1785-ben torony nélkül épült. Tornyát 1826-ban építették. Oltára, szószéke 18. századi.
  • A Szapáry-kastély 16. századi eredetű, melyet 1699-ben Felsőbüki Nagy István barokk stílusban építtetett át. Belső díszítéseit olasz mesterek készítették. 2007-ben magántulajdonba került, családi otthonként használják, magas fallal el van zárva a külvilágtól, nem látogatható.
  • A Felsőbüki-kúriát 1790 körül Felsőbüki Nagy Pál építtette, eredetileg copf stílusban. 1880 körül eklektikus stílusban alakították át.
  • 2013 nyarán készült el a Répce-mente élővilágát bemutató interaktív tanösvény. Kiindulópontja a Széchenyi utcában található, hossza kb. 150 m, a térség különböző élőhelytípusait mutatja be játékos formában.
Felsőbüki Nagy Pál sírja

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város legjelentősebb művészeti csoportjai:

  • Bíborka és Keltike Népdalkör
  • Répcementi Férfikar
  • Büki Triola Mazsorett Csoport
  • Clemens Madrigálkórus
  • Pannon Cigányzenekar
  • Főnix Tánccsoport

A településen Művelődési és Sportközpont működik. Legnagyobb oktatási intézménye a Felsőbüki Nagy Pál Általános Iskola és Vendéglátóipari Szakiskola

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Büki TK sportegyesület asztalitenisz, kézilabda, kosárlabda, labdarúgó és sakk szakosztályokkal rendelkezik.

A Répce szálló

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bük települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I.-IV. Budapest: MTA. 1890–1941.  
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. Budapest, Hévíz és Hajdúszoboszló volt a legnépszerűbb (magyar nyelven). Turizmus Online, 2013. február 19. (Hozzáférés: 2014. január 10.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bük témájú médiaállományokat.