Borgáta
| Borgáta | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Vas | ||
| Kistérség 2012-ig | Celldömölki | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Dr. Tóthné Zentai Éva Mária[1] | ||
| Irányítószám | 9554 | ||
| Körzethívószám | 95 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 134 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 21,58 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 6,21 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 47,16199°, k. h. 17,07767° | |||
| é. sz. 47,16199°, k. h. 17,07767° | |||
Borgáta község Vas megyében, a Celldömölki kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Kemenesalján, a Kis-Somlyó hegy lábánál, a Kodó-patak mentén, Sárvártól 15 km-re délkeletre a 84-es főút mellett helyezkedik el.
Története [szerkesztés]
Nevének eredetére több elképzelés is született, a legvalószínűbb szerint a magyar avar és gát szavak összetételéből származik. 1356-ban Oborgata-ként említették.
A 16. századig a Héder nemzetség tulajdonában volt a település, majd 1545-ben Batthyány Ferenc vásárolta meg 2210 Ft-ért. Egy 1752-es összeírás szerint 29 jobbágy, 5 házzal rendelkező, és 2 ház nélküli zsellér lakta a falut. 1964-ben, olajkutató fúrás közben találtak rá a 732 m mélységből feltörő, 47 °C-os termálvízre, melynek hasznosítására az 1970-es években fürdő épült.
A szép környezetben lévő, csendes helyen üdülőtelep létesült, kis nyaralók épültek.
A 12-13. században a falu ura Aborgáthai István, majd János, aztán Mihály és Péter, a falu neve is Aborgátha volt.[3] Az 1300-as években a falu földesura Hédervári Pál. A települést Oborgáta néven említik.[4] Az 1400-1500-as években a vasvári káptalannak a megyéről Zsigmond királynak tett jelentése Oborgátán sótelepet és erdőket említ.[5] Később a vasvári káptalan értesítette V. László királyt, hogy vett parancsa értelmében megidézte Hédervári Pált, Bögödi Egyedet és Hali Józsát. A megidézés birtokháborítás miatt történt. Aborgáthai lakosokat hallgattak meg tanúként, akik Bak Pál, Szép István és Bak Mihály voltak.[6] A győri káptalan előtt Hédervári Pál és Somlai Balázs Aborgátha és Somló között lévő peres földekről egyezséget kötött.[7]
A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története szerint 1659-ben „Borgáta, Kissomlyóval együtt gyülekezetet alkot. Tanítójuk Hoicsics János, aki Borgátán lakott.” 1706-ban Borgáta tanítója Sartóriüsz Gergely.
A római katolikus egyházközség jegyzőkönyve szerint: „1837. május 25. A káldi plébánia püspöki látogatása. A borgátaiakat Komáromi István, Balog Mihály, és Vas József képviselte. Borgáta lakossága: 158 katolikus, 160 evangélikus. Katolikus iskolamester Farkas József 60 éves, Röjtökből jött Borgátára.”
Az evangélikus egyházközösség jegyzőkönyvéből:
- 1865: Új ikola építése. A tanító Szalai József.
- 1882: Az olvasókör megalakítása (Molnár Károly tanító). A Földügyi Miniszter 500 kötet könyvet adományozott. (Az egyetlen ilyen intézmény volt a járásban.)
- 1884: Temető nagyobbítása.
- 1912: Harangláb építése. A harang tömege 331 kg. A kisharang tömege 75 kg.
A Megyei Levéltár Jegyzőkönyveiből:
1922-ben a hősi emlékművet felavatták. (Első volt a megyében.)
1948-ban A falut villanyárammal látták el. 1950-ben megtörtént a falu első nyilvános telefon felállítása. A boltban helyezték el, hogy ne keljen kezelői díjat fizetni. Kezelője Molnár Pálné boltos volt. Augusztus 5-én volt az utolsó Elöljárósági ülés. Utána Tanács alakult.
1958-ban televíziót vásárolt a falu. Kezelője Radnai István tanító. Ezidőben a környéken sehol sem volt televízió.
- 1968. augusztus 20.: A fürdő megnyitása.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Első világháborús hősi emlékmű
- Evangélikus harangláb
- Termálfürdő
- Király-kő
- IV. Béla király szobra
- Szent László szobor (állították 2009. augusztus 20-án)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Borgáta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Karácsonyi János: A magyar nemzetségek története a 14. sz. közepéig
- ↑ Anjou-kori okmánytár. I-VII. Szerk. Nagy Imre, Tasnádi Gyula. Bp. 1878-1920.
- ↑ Hazai okmánytár, 244. oldal
- ↑ Hazai okmánytár, 371. oldal
- ↑ Hazai okmánytár, 380. oldal
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||

