Jánosháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jánosháza
Jánosháza címere
Jánosháza címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Vas
Járás Celldömölki
Kistérség Celldömölki
Jogállás város
Polgármester Keresztes István (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 9545
Körzethívószám 95
Népesség
Teljes népesség 2528 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 104,44 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 23,41 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jánosháza  (Magyarország)
Jánosháza
Jánosháza
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 07′ 20″, k. h. 17° 09′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 20″, k. h. 17° 09′ 51″
Jánosháza  (Vas megye)
Jánosháza
Jánosháza
Pozíció Vas megye térképén
Jánosháza weboldala

Jánosháza város Vas megyében, a Celldömölki járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vas megye keleti részén, Kemenesalja délkeleti részén, a Marcal völgyében található. Keleti határa nagyrészt sík, a Marcal felé ereszkedő terület, míg nyugat felől a Mosó-árok völgyének dombosabb térszíne húzódik. A vidék nagy része mezőgazdasági művelés alatt áll, vízfolyásainak mellékét rétek kísérik, míg déli irányban nagyobb kiterjedésű erdők borítják a tájat.

Megközelíthető a 8-as és a 84-es főúton, vonattal a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település mellett a 8. számú és a 84. számú főút kereszteződése táján Lázár Jenő tárt fel egy halomsírt. Ebben hat urnasírt talált, amelyek a késő bronzkori késő Halomsíros-korai urnamezős kultúra temetkezései. A hely nemzetközileg elfogadott archaeológiai névadó lelőhely lett, hiszen a kultúra egy csoportját Jánosháza–Farkasgyepű csoportként emlegetik. Egy másik halmot Fekete Mária tárt fel, amelyben ugyanennek a kultúrának kissé korábbi fázisára keltezhető sírjára lelt. A Ság hegy-i központi település egyik korai temetője lehetett itt. A hazai és külföldi párhuzamok alapján kisebb halmok és temetkezések lehetnek még a területen. Településeik a Magasparton, az Alsóerdőnek és a Fürdődombnak nevezett határrészen lehettek. A többutcás, szalagtelkes községben felfedezhetők a korábbi városias építkezés nyomai is.

Az aránylag későn keletkezett település, első írásos nyoma csak a 15. századból való (Janushaza 1428). Nevét a feltételezések szerint tulajdonosáról, a szomszédos Varsányt is birtokló Joannesról kapta. Joannes Ormuzd de Varsány ún. kisvára a ma igencsak romos várkastély területén keresendő. Az 1400-as évek elején szerezték meg a Garayak és a somlói uradalomhoz csatolták.

A 16. század elején Bakócz Tamás kapta meg, tőle örökölték az Erdődyek, akik a devecseri Choron család­nak adták zálogba. Később ők örökbirtokként erősíttették meg szerzeményük tulajdonjogát.

A család kihalása után a leányági örökösöktől a 18. században szerezték vissza az Erdődyek.

Maga a település virágkorát a 1617. században élő várkastély tövében alakult ki, amely mellett az 1600-as években jelentős katonai tábort is fenntartottak. A község fejlődéséhez jelentősen hozzájárult még, hogy a környező településeken fekvő birtokok központja lett. Ennek köszönhetően az 1571-ben elhagyatott helyként számontartott települést a következő évszázadban már mező­városként tüntették fel.

Kereskedelmi jelentőségét a főút közelsége is emelte. 1750-ben már négy utcát írtak össze (Öreg, Új, Újváros, Bojtorjánszeg). 1707-ben az osztrák csapatok felgyújtották. A 19. század-ban járási székhely is volt, de később ez a terület a kiscelli járásba olvadt be. A 18. század második felében zsidók is letelepedtek itt, akiknek száma annyira megnövekedett, hogy a következő században iskolát, zsinagógát is építettek. A 18. századi úrbéri összeírásokból kitűnik, hogy a község valóban a mezővárosi fejlődés állapotában volt.

Jánosháza jelentős vásártartó hely, vásáros napokon több tíz kilométeres körzet­ből hat úton áramlott a nép a községbe. Miután a környéken több kisebb község is vásártartási engedélyt szerzett, Jánosháza vásári jelentősége csökkent.

A közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatára 2013. július 15. napján városi címet kapott.[3]


A 17. század-ban elpusztult fatemplom helyett az 1700-as évek elején az evangélikus prédikátor elűzése után emeltek új épületet a katolikusok. Az 1734 körül készült kőépületet 1779-ben az Erdődy család költségén nagyobbították meg és építették át klasszicízáló barokk stílusban. A Keresztelő Szent János-ról elnevezett egyhajós római katolikus templom egyenes záródású szentélye keskenyebb a hajónál. Ívesen tört párkányú, sátortetős tornya csak a harangszinttel emelkedik ki a homlokzatból. A hajót három osztatú csehsüvegboltozat, a szentélyt és sekrestyét csehboltozat fedi. A nyugati oldalon két pilléren nyugvó karzat van. A főoltárkép egy barokk stílusú falkép, amely a Jézus-t Keresztelő Szent János-t ábrázolja, felettük a Szentlélek galamb formájában. A szintén barokk mellékoltárt Assisi Szent Ferenc-nek állították. A kagyló alakú kő keresztelőkút fa fedőjén Krisztus és Keresztelő Szent János barokk szobra látható. A falfülkében fából faragott barokk Piéta szobor van. A fő téren álló barokk Szűz Mária-szobor a felhőkön álló Mária megkoronázását mutatja be, az alak felett a Szentháromság. A konzolokon két angyal szobra áll.


A Várkastély első írásos emléke 1510-ből való, amikor a király Bakócz Tamás unokaöccsének Erdődy Péter-nek engedélyt adott háza fallal és árokkal való körbevételéhez.

1537-ben Török Bálint ostromolta, majd a következő évben el is foglalta. Choron András és fia reneszánsz óolasz bástyát és négyszögletes alaprajzú védelmi rendszert építettek ki.

1583-ban Choron János végren­deletében saját költségén újonnan építettnek mondta.

Az 1600-as évek elején, egy még a Bocskai-hadjárat előtti gyújtogatás romjait javíttatta ki Nádasdy Tamás a kastély nagy részén.

1609-ben Cho­ron Margit, Nádasdy Orsolya és Nádasdy Tamás osztották fel ma­guk között. Ebből a szerződésből tudjuk, hogy a már emeletes épület tornyában óra és harang is volt.

1703-ban teljesen üres és romos állapotú, mert tulajdonosai nem használták.

1732 után újra az Erdődyek tulajdonában került.

1758-ban Erdődy Lászlóné Illésházy Anna barokk stílusban építtette át és tette lakhatóvá. Ő 1765-ig itt is élt, de az 1780-as években már újra romos állapotba került.

1855-ben emeletet kapott a lakórész. Utol­só bővítése 1935-ben volt, amikor elkészült újabb emelete és a ma is látható sisak a toronyra.

Sejtér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jánosháza mai határain belüli egykori település.

1273-ban IV. László az itteni jobbágyokat hadi érdemeikért az országos nemesek közé emelte.

Pusztulásáig ezután kisnemesi birtok volt.

1575-­ben azt jegyezték fel, hogy a török Söjtörig pusztította el a vidéket.

1635-ben említik utoljára mint falut, utána csak puszta volt.

Gálosfölde[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egykor a mai Jánosházától északnyugatra fekvő települést 1478-ban Somló vár-ának tartozékaként tartották nyilván (Galos­házal.

1588-ban már hódolt a töröknek, ezután viszont puszta.

1769-ben már csak egy dűlőnév őrizte emlékét.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdődy várkastély vagy más néven Erdődy-Choron-kastély A vár első írásbeli említése 1510-ből maradt fenn. 1510-ben a király, Erdődy Péter-nek (Bakócz Tamás unokaöccsének) engedélyezte, hogy udvarházát fallal és árokkal vegye körbe.

1538-ban Török Bálint kezére kerül. 1609-ben kora barokk stílusban bővítették. 1732 után került vissza az Erdődyek birtokába a kastély meglehetősen romos állapotban. 1758-ban átépítették és ismét lakhatóvá tették, de az 1780-as évekre állapota újfent leromlott. A lakórészre 1855-ben emeletet építettek, utolsó átalakítására 1935-ben került sor, amikor újabb emelet készült el, ekkor került a ma is látható jellegzetes sisak a toronyra. A kastély egészen az államosításig az Erdődyeké maradt. A második világháború végén a bevonuló orosz csapatok feldúlták és kifosztották. A háború után egy ideig járványkórház működött falai között, melynek során állapota tovább romlott. Később mezőgazdasági szakiskolát és óvodát alakítottak ki benne, míg a tetőtérben múzeum kapott helyet. Az épület jelenleg üresen áll, felújításra szorul.

Jánosháza1.jpg

Római katolikus templom

A templom 1734 körül épült a korábbi, akkorra már elpusztult fatemplom helyett. 1779-ben az Erdődy család költségén nagyobbították meg, és építették át klasszicizáló barokk stílusban. A római katolikus templom egyenes záródású szentélye keskenyebb a hajónál. Ívesen tört párkányú, sátortetős tornya csak a harangszinttel emelkedik ki a homlokzatból. A hajót három osztatú csehsüvegboltozat, a szentélyt és sekrestyét csehboltozat fedi. A nyugati oldalon két pilléren nyugvó karzat van. A főoltárkép egy barokk stílusú falkép, amely a Jézust Keresztelő Szent János-t ábrázolja, felettük a Szentlélek galamb formájában. A szintén barokk mellékoltárt Assisi Szent Ferencnek állították. A kagyló alakú kő keresztelőkút fa fedőjén Krisztus és a templom védőszentje, Keresztelő Szent János barokk szobra látható. A falfülkében fából faragott barokk Pietà szobor van.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jánosháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A köztársasági elnök 325/2013. (VII. 10.) KE határozata városi cím adományozásáról (pdf). Magyar Közlöny 2013. évi 118. szám, 64033. oldal, 2013. július 5. (Hozzáférés: 2013. július 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]