Győrújbarát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Győrújbarát
Győrújbarát címere
Győrújbarát címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Kistérség Győri
Jogállás község
Polgármester Juhászné Árpási Irma[1]
Irányítószám 9081
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 6173 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 181,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 33,61 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Győrújbarát (Magyarország)
Győrújbarát
Győrújbarát
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′, k. h. 17° 39′Koordináták: é. sz. 47° 36′, k. h. 17° 39′
Győrújbarát (Győr-Moson-Sopron megye)
Győrújbarát
Győrújbarát
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Győrújbarát weboldala

Győrújbarát község Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri kistérségben található.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország északnyugati részén, Győrtől 8 km-re, a Sokorói-dombság és a Kisalföld találkozásánál helyezkedik el.

Kilátás a Sokorói-dombságra

Győrtől délre, a Sokorói-dombvidék Ravazd-Csanaki vonulatának északi végén helyezkedik el. Az M1-es autópálya Győr-Ménfőcsanaki elágazásánál akár Budapest, akár Hegyeshalom irányából könnyen megközelíthető. Onnan közvetlenül a 83-as főút pápai vámházi elágazásán keresztül, vagy Győr-Ménfőcsanakon át az ún. Malomi-elágazástól, vagy a sokorópátkai elágazástól is meg lehet közelíteni. A Veszprémvarsány felől érkezőknek sem szükséges Győrig autózniuk, hisz Nyúl község belterületén is több tábla jelzi a Győrújbarát felé vezető utat. Elsősorban autós turisták számára ajánlható mindez. A megyeszékhelyről a sűrű autóbuszjáratok révén ugyancsak könnyű ide jutni. Közvetlenül szomszédos települések Győr-Ménfőcsanak és Nyúl, amelyekkel egybeépült településláncot alkot.

Bár nem Győr közigazgatási része, de a közvetlen agglomerációs körzethez tartozik.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata nem sokban tér el a Kisalföldire jellemzőtől. A domboldalak mikroklímája kiválóan alkalmas szőlő- és gyümölcstermesztésre. Az erdő közelsége egyúttal a vadállomány gyakori belterületi „látogatását” is jelenti. Madárvilág nagy fajgazdaságban képviselteti magát. Itt található a Dunántúl egyik legjelentősebb, védelem alá helyezett gyurgyalagtelepe. Közeli hangulatos kirándulóhelyek a Lila-hegy (300 m), a Francia-kő (234 m), a Rákóczy-fa (183 m), a Várkő (278 m). A környék vonzerejét csak növeli, hogy minden irányba kedvező kilátást biztosít a győri medencére.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testnevelés óra az intézményben
Ideiglenes bejárat a Polgármesteri Hivatalba a sportcsarnokban

Az első írásos emlékek (13. század) az ide tartozó falvak és hegyek együttesét Barath néven említik. Győrújbarát négy, korábban különálló településből tevődött össze. Ezek története kisebb-nagyobb eltérésekkel hasonlónak mondható. Egyaránt osztoztak a Sokorói-dombvidékre jellemző településtörténeti hagyományokban: úgy mint a dombok tövében, részint síkabb területen kialakult falui rész, továbbá a hegyi, mindenekelőtt szőlőhegyi rész kialakulásában. A mai Győrújbarátra duplán érvényes ez azért is, mivel a dombság középső, egyben leghosszabb vonulatának mindkét völgyére (a pannonhalmira és a tényőire) egyaránt érvényes kiterjedése van. Településrészei: Kisbarátfalu, Kisbaráthegy, Nagybarátfalu, Nagybaráthegy.

1969. július 1-jével Kisbarát és Nagybarát községeket Győrújbarát néven egyesítették. A falu 1984. január 1-jétől Győr megyei város körzetéhez került. 1990. szeptember 30-a óta Győr-Moson-Sopron megyei település, egyben önálló önkormányzatot alakított.

A község ősidők óta lakott hely volt, amit a Kisbarát határában talált Hallstatt-korabeli tokos véső és a neolitikumból származó szintén itt talált kézi eszközök tanúsítanak. Későbbi korok bizonyítékait a Győrt elkerülő autópálya építését megelőző régészeti feltárások során találták meg. A kutatott területen avar kori sírok, római kori emlékek kerültek elő, ami bizonyítja, hogy e korokban is lakott volt a környék. A településről írásos emlékeket az 1200-as évekből találunk. 1200-ban mint a győri káptalan birtokát említik Barath alakban. Nem sokkal később Baratsukorouként is előfordul. 1261-ig a későbbi Barátfalukat és hegyeket Barathnak nevezték, ekkor a földek elkülönítése révén keletkezett Kis- és Nagybarátfalu.

Nagybarát 1387-ben a gesztesi vár tartozéka és Zsigmond királytól Kanizsay István kapta meg. Az adományt Mária magyar királynő megerősítette azzal, hogy a falu másik részét a győri káptalan birtokának nyilvánította. 1399-ben a Kanizsayak itteni birtokrészüket cserebirtokként a csornai prépostságnak adták. 1440-ben Nagybarát I. Ulászló magyar királytól vásártartási engedélyt kapott. 1510-ben a Chege család kapott itt királyi adományt és felvette a Nagybaráthy előnevet. 1549-ben a törökök Nagybarátot is feldúlták. Az 1619-es összeírásban a szentmártoni apátság is birtokosként szerepelt. 1621-től a székesfehérvári és szekszárdi bégek is urai voltak. Az 1698-as Canonica visitatio tárva-nyitva lévő lepusztult templomot talált, amelynek csak falai álltak, de azok is cserjékkel voltak benőve. Temetője nem volt körülkerítve, kerítését a törökök a hadjárat során lerombolták. Sem plébániaépület, sem iskola ekkor nem volt. 1748-ban a nyúli anyaegyházhoz tartozó filiaként említik, jó állapotban lévő templomával, amelyet Keresztelő Szent János tiszteletére építettek. A 18. század folyamán szlovák telepesek jöttek a faluba.

Nagybaráthegy története azonos Nagybarátéval. Önállóságát az úrbéri egyezség megkötésekor, 1261-ben nyerte el.

Kisbarátfalu először 1261-ben szerepel különálló községként. Lakói a győri káptalan és Imre nádor udvarnokai voltak. Későbbi birtokosai többször változtak. 1331-ben a Baráthy család engedélyezett a hegyen szőlőültetést. 1364-ben Kisbarát felét Péchy János Héderváry Miklós fiának adta zálogba, majd 1367-ben Ruffy Tamás fiai adták Héderváry Miklósnak. További birtokosai voltak még Nádasdy Tamásné, a Viczayak, Léderer bankár, Lévay Henrik. A települést 1549-ben a törökök feldúlták. 1611-ben a falu a töröknek behódolt, 1619-ben puszta helyként szerepel. Ennek emlékét őrzi a Pusztafalu név, ami a falurész domb menti középső területe. Ekkoriban alakulhatott ki a hegyközség, ugyanis a lakosság a többszöri dúlások miatt a dombon lévő présházakba és pincékbe menekülhetett. A 18. század elején szlovákokat és németeket telepítettek ide. Az 1698-as canonica visitatio nem talált itt semmi említésre érdemeset, sem templomot, sem plébániaépületet. Gyors fejlődést követően, 1748-ban már anyaegyházként említik 1737-ben épült templommal, amelynek Csanakon és Ménfőn volt filiája.

A török uralom után sem köszöntött béke a falura. Megsínylette a kuruc-labanc háborút, a franciák támadását, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hadi eseményeit, az első és második világháborút.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kisbaráti római katolikus templom - az 1700-as évek első felében épült barokk stílusban. Templomkertjét temetkezési helynek is használják, ezzel egyedülálló ezen a vidéken.
  • Nagybaráti római katolikus templom - mintegy 200 éves, főoltára és szószéke eredeti, mellékoltárai Győrből, a ferencesek templomából kerültek ide a rend feloszlatását követően.
  • Evangélikus templom - 1786-1787-ben építették késő barokk stílusban, tornyát a 20. században emelték.
  • Kisbaráti és nagybaráti világháborús emlékművek
  • Tájház
  • Harangláb
  • A Francia-kő kilátó, tőle jobbra a turista elődök tiszteletére, 1997-ben állított kopjafa.
  • Kossuth Lajos mellszobra
  • II. Rákóczi Ferenc szobra a Faluház előtt
  • A Csobolyó néptáncegyüttes Rábaközi faragással díszített kapuja a Dr. Timaffy László Művelődési Otthon és Faluházzal szemben.

A település díszpolgárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fülöp Imre polgármester, 1997
  • Fehér János orvosprofesszor, 2003
  • Németh Endre író, újságíró, 2004
  • Szalóki Géza vállalkozó, néptáncos, koreográfus, 2006
  • F. Csapó Irén festőművész, 2007
  • Andrássy Lajosné Gyémántdiplomás nyugalmazott tanítónő, 2011

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd, 1998) Morvai Gyula írásából átdolgozva.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Győrújbarát települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]