Nemesócsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nemesócsa (Zemianska Olča)
Zemianska Olča1.JPG
Nemesócsa református temploma
Nemesócsa címere
Nemesócsa címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Rang község
Polgármester Magyarics Gusztáv
Népesség
Teljes népesség 2462 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 88 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 113 m
Terület 27,94 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nemesócsa (Szlovákia)
Nemesócsa
Nemesócsa
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 48′ 27″, k. h. 17° 52′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 48′ 27″, k. h. 17° 52′ 11″
Nemesócsa weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nemesócsa (szlovákul Zemianska Olča) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. Területe 27,9 km².

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komáromtól 20 km-re északnyugatra, Nagymegyertől 9 km-re délkeletre fekszik. Határában húzódik a Komáromi-főcsatorna. A falutól 1 km-re halad el a Pozsony–Komárom közti 63-as főút, vasútállomás a Komárom-Pozsony vonalon. Mellékutak kötik össze Zsemlékessel, Tannyal, Bogyaréttel és Gútával. Közigazgatásilag keletről Ekel, Megyercs és Keszegfalva, délről Nagykeszi, nyugatról Tany, Zsemlékes, Bogya és Bogyarét községek határolják.

Nemesócsa közigazgatási területe (más csallóközi falvakéhoz hasonlóan) hosszan nyúlik el északkeleti irányban, mintegy 10 km-re a faluközponttól. Új-Lapuhát, Ócsai Rétek és az egykori Pálffy-major tartozik hozzá.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemesócsán már 1934-ben, 1954-ben és 1984-ben is számbavették a gólyafészkeket. Mindhárom alkalommal egy gólyafészket vettek nyilvántartásba.[2] Jelenleg két gólyafészket tartanak nyilván, de eddig csak az egyikben költöttek. Az egyikben 2011-ben 4, 2012-ben 2, 2013-ban 3 fiókát számoltak össze.[3]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területén római pénz is előkerült, valamint feltételezhetően innét származik egy Ámor szobrocska a győri múzeum gyűjteményében.[4] Végh Adorján kertjében (a falu DK-i részén) az 1870-80-as éveiben 9 csontvázas sírt találtak a 10. századi magyarság tárgyi emlékanyagával (arany fülbevalók, bronz S-végű hajkarikák, karperec, nyakperec, gomb, szablya[5], kopja, csont íjlemezek[6], nyílhegyek, Berengár (888-924) dénárja).[7] 10. századból származik a magángyűjteménybe került palmettákkal díszített szíjvég is.[8] 1977-ben a Töröm-pusztai tejüzem építésekor, terepbejárás alkalmával középkori leletek is előkerültek. A komáromi Duna Menti Múzeumba két 10-11. századra keltezett edény és egyéb cseréptöredékek kerültek be.[9] Ezen kívül 3 csontvázas sírt találtak mellékletek nélkül.[10]

1264-ben[forrás?] Oucha néven említik először. Az oklevél szerint királyi udvarnokok faluja volt. A falu több kisebb településből, majorból alakult ki. Legrégebbi része Pusztaócsa, ahol honfoglalás kori sírokra bukkantak. A község a középkorban a pannonhalmi apátság birtoka volt, majd később több kisnemesi (főként református) család élt itt[11], innen a nemes előtag a falu nevében. Közülük a legjelentősebbek a Kánya és a gróf Cseszneky családok voltak. A község határában levő dűlőnevek, Pusztalögér (1297) vagy a Faluhely-dűlő nevében az egykori Samud (1298) elpusztult település nevét őrzik.

1849 augusztusában a visszavonuló forradalmi hadsereg rövid ideig itt táborozott. 1894-ben egy hatalmas tűzvészben majdnem az egész falu elpusztult. A földműveléssel, állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkozó faluban a 19. században szeszgyár, tejüzem, téglagyár és kavicsbánya is működött.

Fényes Elek szerint "Nemes-Olcsa, magyar falu, Komárom vmegyében, határos Nagy-Tany, Ekel, Nagy-Keszi, Marokháza, Kis-Tany falukkal és pusztákkal. Kiterjedése 5327 hold, mellynek 1/3-ad része szántóföld és szőlő, 1/3-da kaszáló, 1/3-da legelő. Földe csak kis részben homok, általában porhanyós fekete agyag, melly minden gabonanemet jól megterem. Szőlőskertében csak középszámitással évenkint 350 akó bor szüretik. Ezen kivül vannak itt számos akáczfa-ültetvények és szép gyümölcsösök. – Ellenben határában mocsaras tavak, ezek feles számmal találtatnak. – A szarvasmarha-, ló-, juh- és sertéstenyésztés virágzó karban áll. F. u. 470 kath., 832 ref., és 39 zsidó lak. Ref. anyatemplommal. Nemes-Olcsa több határokból, u. m. Nemes- és Puszta-Olcsa, Vöstű összeolvadt közbirtokosság, a következő nemes családokkal: Galambos, Szelle, Szarka, Csorba, Végh, Laky, Nagy, Vass, Baranyay, Csepy, Gerdenics, Pázmány, Magyary, Szüllő. " [12]

1918-ig Komárom vármegye Csallóközi járásának székhelye volt.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1782, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 2627 lakosából 2358 magyar és 234 szlovák volt.

2011-ben 2462 lakosából 2014 magyar és 372 szlovák volt.

Oktatás, egészségügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faluban magyar és szlovák nyelvű alapiskola, speciális és művészeti iskola, valamint óvoda is működik.[13] 2006 óta gyorsmentőállomása is van Nemesócsának.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdasági szövetkezet (1995 óta Megart Rt. néven) ma is működik, 2006-ban 1540 hektáron gazdálkodott. A falu Tany felé eső végén fűrésztelep és parkettagyár működik, a régi hengermalom ma is üzemel.

Híres személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma a 18. században épült későbarokk stílusban, 1924-ben belsejét átalakították és tornyát helyreállították. A templomban egy brassói ötvös munkáját, a korábban a komáromfüssi templomban levő 1527-ben készült aranykelyhet őriznek.
  • A parókia épülete klasszicista stílusban épült a 19. század elején. Fal köti össze a templommal.
  • A falunak római katolikus kápolnája is van, melynek berendezése 20. századi. Eredetileg iskolának épült a 19. században.
  • A 19. századból fennmaradt néhány nádfedeles vályogház.
  • A régi nemesi kúriák közül az egykori Holczer-ház (ma: nyugdíjasklub) a legértékesebb. A park egy része is fennmaradt.
  • A kistanyi erdő az egykori Duna-menti őserdő maradványa. A falu keleti részén egy védelmet élvező évszázados tölgyfa is található.
  • A ma is működő hengermalmot 1910-ben építtette Holczer Adolf, az 1930-as tűzvész után átalakították.

Emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az első világháború áldozatainak emlékművét (tetején oroszlánnal) a két világháború közötti időszakban állították.
  • Második világháborús emlékmű
  • A község címerét ábrázoló emlékmű a falu központjában található parkban.
  • A parkban található kopjafát 1998-ban állították.
  • Az alapiskola udvarán álló kopjafát 2004-ben állították.

Szakrális kisemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A régi katolikus temetőben található kápolna eredetileg romantikus stílusban épült a Galambos-család[14] sírkápolnájának a 19. század második felében.
  • A Hösök terén kialakított parkban álló emlékkeresztet 2004-ben állította a Szüllő Géza Polgári Társulás.
  • A régi katolikus temetőben fából készült nagykereszt található.

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesócsa témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kulcsár Sz. Zsuzsanna 2005: A nemesócsai kúria gazdája, Nagy Nándor. Révkomárom.
  • Varga Imre: Szülőföldem, Csallóköz, Európa, Budapest, 1989, 340.
  • Kósa László 1979: Rozmaringkoszorú - Szlovákiai magyar tájak népköltészete. Bratislava, 104 No. 15, 181 No. 52, 185 No. 58, 225 No. 51, 261 No. 261, 269-270 No. 16.
  • Ratimorszky Piroska 1980: Archeologické prieskumy a nálezy v okrese Komárno. AVANS 1978, 227.
  • Jakab, J. 1978: Prírastky antropologického materiálu z archeologických výskumov. AVANS 1977, 101.
  • Gyulai Rudolf 1890: Komárom vármegye és város történetéhez. A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1890. évi jelentése, 65.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Stollmann András 1990: Populačná dynamika bociana bielho (Ciconia ciconia) na Žitnom ostrove. In: Ciconia '88. Bratislava, 47, 51.
  3. bociany.sk No. 2500
  4. Barta, F. J. - Kurt Willvonseder 1934: Zur ur- und frühgeschichtlichen Besiedlung der Großen Schütt. Sudeta X, 21; Krížek, F. 1936: Limes Romanus na Žitném ostrově. Bratislava X, 422; Vojtech Ondrouch 1938: Limes Romanus na Slovensku. Bratislava, 88, 124.
  5. Arch. Ért. XI; 1880 XIV, 352; Pósta Béla 1905: Régészeti tanulmányok az Oroszföldön. Budapest-Leipzig, 88-89, 16. rajz.
  6. Végh, A. 1881: Értekezése a nemes-ócsai temetőről. Arch. Ért. 14, 8-10, XLII-XLIII. tábla; Kovács László 1986: Viselet, fegyverek. In: Kristó Gy.: Az Árpád-kor háborúi. Budapest, 322, 7. kép; Bíró Ádám 2013: A 10-11. századi Kárpát-medencei íjlemezek külső forráskritikai problémái. In: Révész László-Wolf Mária (szerk.): A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Szeged, 398.
  7. Végh Adorján 1880: A nemes-ócsai pogány-magyar temető Végh Adorján kertjében. Komáromi Lapok I/4, 1-2 (1880. július 24.); Jan Eisner 1933: Slovensko v pravěku. Bratislava, 281; Hampel József 1905: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn II. Braunschweig, 564-567; Szőke Béla 1962: A közép-duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Budapest, 85 (?); Anton Točík 1968: Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakei. Bratislava, 63-64; Bialeková, D. 1989 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 141 No. 37/181-1.
  8. Hampel 1905 II, 758; 1907: Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeihez. Budapest, 123-124; Szőke 1962, 85.
  9. Duna Menti Múzeum, Régészeti Gyűjtemény, lsz. I-4336-4339.
  10. 1977 Výročná správa Oblastného podunajského múzea. Komárno, 7.
  11. 2011 Magyar Néprajz I.1, 490, 497.
  12. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  13. http://www.foruminst.sk/index.php?p=&t=a&xp=&xo=1_6&xpa=all&obec_id=30&Data_Id=6&MId=&Lev=&Ind=11&sword=&shely=k&skraj=4&sokres=401&SearchTel=&P=konf,hu
  14. Az ősi nemességgel bíró Galambos-család már az 1744–45-ös országos nemesi összeírásban szerepel mint Komárom vármegyei birtokos. Az államosítás előtt Galambos Jánosné és dr. Galambos Miklós még 1800 katasztrális hold területtel rendelkezett Komárom vármegyében a Konkoly-Thege birtoktestek öröklése révén. Az 19. század elejétől folyamatosan bírták nemesócsai, nagy- és kistanypusztai birtokaikat is.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]