Horvátjárfalu
| Horvátjárfalu (Jarovce) | |||
 |
|||
| Horvátjárfalu temploma | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia |
||
| Kerület | Pozsonyi | ||
| Járás | Pozsonyi V. | ||
| Turisztikai régió | Pozsony és vidéke | ||
| Rang | Pozsony városrésze | ||
| Első írásos említés | 1208 | ||
| Polgármester | Pavel Škodler | ||
| Irányítószám | 851 10 | ||
| Körzethívószám | 02 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1438 fő (2011)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 67 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 135 m | ||
| Terület | 21,34 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Horvátjárfalu
Pozíció Szlovákia térképén
|
|||
| é. sz. 48° 03′ 50″, k. h. 17° 06′ 50″ | |||
| Horvátjárfalu weboldala | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Horvátjárfalu (szlovákul Jarovce, németül Kroatisch-Jarndorf, horvátul Hrvatski Jandrof) Pozsony városrésze Szlovákiában a Pozsonyi kerületben a Pozsonyi V. járásban.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Pozsony központjától 6 km-re délre a Duna jobb partján fekszik, ma Pozsony része.
Története [szerkesztés]
A falu területe már a római korban lakott volt, hiszen a szomszédságában a mai Oroszvár helyén feküdt Gerulata katonai határőrtelepülés, a római limes egyik fontos láncszeme.
Eredeti neve Bán volt, ami a magyar Bán személynévből való. A települést 1208-ban, mai nevén pedig 1424-ben Jerendorf alakban elmítik először. Ez az első falu az 1409-1410 években pusztító pestisjárványnak és a Hunyadi Mátyás és III. Frigyes német-római császár közötti harcoknak esett áldozatul.
A mai település csak a 16. század első felében keletkezett, amikor délről a török elől menekülő horvát családok telepedtek itt le. A községet kezdetben Horvátfalunak hívták. A szomszédságában keletkezett a németek lakta Németjárfalu, mely a köpcsényi uradalom része lett és így később Ausztriához került. A 18. században német és magyar lakosság telepedett le a községben, de még a 20. század elején is 80%-ban horvát lakossága volt.
1910-ben 647, többségben horvát lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A falu a trianoni békeszerződés után is Magyarország része maradt. A csehszlovák állam a második világháború után stratégiai okokra hivatkozva kérte az ún. Pozsonyi hídfő településeinek Csehszlovákiához csatolását. Arra hivatkoztak, hogy a magyar felségterület túlságosan megközelíti Pozsony városát. A település végül a párizsi békeszerződés értelmében 1947. október 15-én került az akkori Csehszlovákiához, addig Moson vármegye Rajkai járásához tartozott. A csehszlovák államban először Oroszvár helyi igazgatása alá tartozott, majd 1950-ben a Pozsony-vidéki járás része lett. 1972. január 1-jén hivatalosan is Pozsony városához csatolták és ma közigazgatásilag a Pozsonyi V. járáshoz tartozik.
2001-ben 1199 lakosából 765 szlovák, 244 horvát, 160 magyar, 9 cseh, 6 német volt.
2011-ben 1438 lakosából 1044 szlovák, 122 magyar, 220 horvát volt.[2]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1763 és 1765 között gróf Eszterházy Miklós építtette. A templom először torony nélküli volt, ezt csak 1884-ben építették hozzá. 1945. április 3-án a kivonuló német csapatok a levegőbe repítették és csak 1970-re történt meg a teljes helyreállítása.
Kultúra [szerkesztés]
A szlovákiai horvát falvak egyike. 2001-ben 244 horvát lakta,[3] 10 évvel később már csak 220.[2]
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1940. január 28-án František Schmucker olimpiai ezüstérmes csehszlovák válogatott labdarúgó, kapus
Források [szerkesztés]
További információk [szerkesztés]
|
|||||||
