Pozsonyligetfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsonyligetfalu (Petržalka)
Petržalka apartment blocks in Bratislava.jpg
Pozsonyligetfalu panelházai a Szlovák Nemzeti Felkelés hídjával
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Pozsonyi
Járás Pozsonyi V.
Turisztikai régió Pozsony és vidéke
Rang község
Első írásos említés 1225
Polgármester Vladimír Bajan
Irányítószám 852 12
Körzethívószám 02
Népesség
Teljes népesség 105 842 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 3690 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 136 m
Terület 28,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pozsonyligetfalu (Szlovákia)
Pozsonyligetfalu
Pozsonyligetfalu
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 07′ 20″, k. h. 17° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 20″, k. h. 17° 07′ 00″
Pozsonyligetfalu weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pozsonyligetfalu (szlovákul Petržalka, németül Engerau / Ungerau) Pozsony városrésze, korábban falu Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Pozsonyi V. járásban. 2011-ben 105 842 lakosából 97 654 szlovák, 3512 magyar, 1200 cseh, 155 német volt.[2]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsonyligetfalu elhelyezkedése a mai Pozsonyon belül

Pozsony központjától 1 km-re délre (a Duna túlsó partján) fekszik. 1946-óta Pozsonynak a Duna jobb partján fekvő lakótelepekkel beépített része. Pozsony belvárosa felé öt híd ível át a Dunán. A legnyugatibb és egyben a leghosszabb a Lafranconi híd, amely a D2-es autópálya hídja. Tőle keletre a pozsonyi vár felé, az óvárosban található a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Pozsony egyik jelképe. A folyón lejjebb az Öreg híd következik, amelynek elődjét legelső állandó hídként Ferenc József hídra keresztelték. A sorban a kecses Apollo híd következik, mint legifjabb átkelője a városnak. A legkeletibb a Kikötői híd, amelynek alsó szintjén vasút, míg felül a D1-es autópálya vezet.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Pozsonyligetfalu helyén már a történelem előtti időkben dunai gázló volt. A rómaiak idején a határvédelmi rendszer a limes húzódott erre. A honfoglalás után a magyar határvédelmi rendszert őrző népek települtek itt meg. A Duna itteni két nagyobb szigetét 1225-ben "Mogorsciget" (Magyarsziget) és "Beseneusciget" (Besenyősziget) néven említik. Ekkor, II. András király idejében besenyő település és urasági major volt a helyén. A tatárjárás során az ősi település valószínűleg elpusztult és a környéket németekkel telepítették be. 1278-ban IV. László oklevele egy "Flezyndorph" nevű települést említ itt. 1493-ban egy új település "Ungerau" neve bukkan fel ezen a részen. A név a falu egykori magyar lakosságára utal, az elnevezés azonban már német. A név később a németek ajkán "Engerau" alakra módosult. A 16. században nagyarányú német betelepülés kezdődött és délről a török elől menekülő horvátok is érkeztek a környező vidékre. A 17. század közepén a pozsonyi uradalom része volt, urai a Pálffyak voltak. 1672-ben fatelep kezdte meg itt a működést. Az 1753-ban és 1763-ban készült térképeken Pozsonyligetfalu területén két falu, Flocendorf és Engerau látható. A települést 1809. június 3 és július 12 között franciák tartották megszállva. A falu a 19. században a pozsonyiak kedvelt kirándulóhelye lett. Az Au-Kávézó 1826-ban, az Aréna 1828-ban nyílt meg. Nyári színház is működött itt bécsi és pesti színészekkel.

Vályi András szerint "ENGERAU. Német falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, és Augustána Vallásbéliek. 1787ben Helységbéli Káplány rendeltetett oda, fekszik Poson Városának szomszédságában, határja jó termékenységű, gyümöltsösei hasznosak, és már a’ Duna ki öntésitöl is mentek, miolta a’ nagy töltés elkészíttetett; de azelőtt a’ házakat is elhordta a’ Duna vize, mostani Temploma Augustini nevű volt Posoni Káplánnak öszve szedegetéséből építtetett Szent Jánosnak tiszteletére, lakosai fuvarozással, ’s egyébekkel is kereskednek, nevezetes javaihoz, ’s jó piatzozó helyéhez képest, első Osztálybéli."[3]

Fényes Elek szerint "Engerau, Pozson m. német falu, Pozsonnyal átellenben a Duna jobb partján, 439 kath. 129 evang. lak.; kik szép teheneket tartanak; sok gyömölcsöt, kerti veteményt, zöldséget termesztenek, s mindezekből, mind tejből, vajból Pozsonban sok pénzt bevesznek. Van itt egy vendégfogadó is, s a Duna partján egy kápolna. Egyébiránt a helység a Duna áradásától sokat szenved. 1809-ben pedig a franczia ostromlással egészen leégett. F. u. a gr. Pálffy senioratus."[4]

A magyar "Ligetfalva" név 1863-ban bukkan fel először. 1866-ban 103 házban 594 lakos élt a településen.

1890-ben állandó vashíd épült – Ferenc József híd – a Dunán és ezzel a falu fokozatosan Pozsony elővárosává lett. 1891-ben megindult a Pozsony-Szombathely vasúti forgalom, mely intenzív ipari fejlődést hozott a községre.

1910-ben 2947 lakosából 1997 német, 495 magyar és 318 szlovák volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, a trianoni békeszerződés Csehszlovákiának ítélte. A háború után lakosságának számát a cseh és szlovák munkások tömeges beköltözése többszörösére duzzasztotta. 1930-ra már 14164 lakosa volt és ebből több mint 55% volt a csehek és szlovákok aránya, 22 % német, 14,3% magyar.

Két háború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsonyligetfalu 1938 november 20-tól a Első bécsi döntés értelmében Harmadik Birodalom Reichsgau Niederdonau kerületének része lett és felvette német nevét: Engerau (an der Donau). Hitler Pozsonyt sosem látogatta meg, azonban 1938 novemberében látogatást tett a pozsonyi hídfőnél. Ott látta a túlparton álló Milan Rastislav Štefánik emlékművet, amelynek oszlopán Csehszlovákia jelképe az oroszlán állt. Miután elmagyarázták a pajzs jelképét Hitler csak azt motyogta: "A macskának lent a helye!" ("Die Katz muss runter!") 7 hónappal később a pajzsot az oroszlánnal együtt eltávolították. Ma az Eurovea bevásárlóközpont mellett áll a túlparton a rekonstruált Štefánik emlékművel együtt 90 fokkal elfordítva.

A német birodalom kiszolgálására a két legnagyobb – a Matador és Kovosmalt – üzemeket a bécsi Semperit gyárhoz csatolták és átállították a fegyvergyártásra. A Bécs-Pozsony vasút 1919-től nem érintette Pozsonyligetfalut, azonban a megnövekedett szállítási igények alapján azt 1941-től a közvetlenül a pozsonyligetfalui állomásra vezették. 1944. novemberének végén hozták létre a náci vezetők a zsidók kényszermunkatáborát, amely 1945. március végéig működött. A 2000 fogoly munkaszolgálat keretében sáncépítésben vett részt az un. délkeleti falon. Több száz emberrel végzett a kimerültség, az éhség, vagy a nagy hideg. 1945. március 29-én a tábort kiürítették, és a túlélőket halálmenetben Engerauból Wolfsthalon és Hainburgon át az Alsó-Ausztriában fekvő Bad-Altenburgba hajtották. Itt több mint 100 magyar zsidót öltek meg. A túlélőket hajókon szállították tovább a mauthauseni koncentrációs táborba. Az egykori határ emlékét őrzi az Öreg híd lábának jobb és bal oldalán lévő ellenőrző épületek, amelyekbe ma galéria és egy vendégház működik.

A második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945. április 4-én érkezett meg a Vörös Hadsereg a településre. A szlovák vizsgálók exhumálták a temető maradványait, ahol több mint 400 fogoly van eltemetve 5 sírban a városi temető észak-keleti falánál. Itt egy emlékművet állítottak fel emlékezve a magyar-zsidó munkaszolgálatosokra. Az Osztrák Népbíróság 6 eljárásaiban 1945-1954 között összesen 9 háborús bűnöst ítélt halálra az Engerauban elkövetett tetteikért.

1946. április 1-től Pozsony része lett Bratislava Petržalka néven, majd 1985-1990 között Pozsony V. kerülete lett.

1946-ban itt működött a szlovákiai németek és magyarok legnagyobb internálótábora. Német lakóit kitelepítették Németországba, a magyarok nagy részét pedig Magyarországra. Helyükre is csehek és szlovákok költöztek.

1947. május 20-án Pozsonyligetfalu közelében, nem messze a határtól, egy légvédelmi futóárkokban megtalálták annak a 90 magyar leventének a holttestét, akiket amerikai fogságból hazatérőben 1945 augusztusában Pozsonyligetfalunál feltartóztattak, kifosztottak, majd agyonlőttek. Az esetről csupán a demokrata Čas közöl tudósításokat, hamarosan azonban a lap számára is megtiltották a hírszolgáltatást.[5] Más források szerint a tömeggyilkosság áldozata 76 nő, 12 gyermek és 2 idősebb férfi volt, akik főleg pozsonyi német nemzetiségű lakosok voltak, kisebb részben magyarok, illetve a szentgyörgyi hadifogolytáborból érkezett személyek. Az elkövetők sem szovjet, hanem csehszlovák katonák voltak.[6]

1973-1985 között felépült az ország legnagyobb lakótelepe. A szocialista tervezésű városban a panelházak uralják a területet. A régi utcák teljesen eltűntek.

2005-ben elkészült az ötödik híd, az Apollo.

A szocializmus vége előtt metróvonal kiépítését tervezték a belváros és a városrész között, azonban erre már a bársonyos forradalom után sem került sor. Az anyagi fedezet nem volt biztosítva a beruházásnak, aztán 2008-2010 között egy gyorsvasút jellegű kötöttpályás közlekedést terveztek esetlegesen az Öreg híd felhasználásával. Várhatóan 2015-ben villamoshálózat is eléri, amikor az újjáépített Öreg híd átadásra kerül.[7]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben 117 227 lakosából 108 600 fő szlovák, 4259 magyar, 1788 cseh, 219 német volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1933-ban épült.
  • Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt római katolikus temploma 2001-ben épült.
  • Az itteni Janko Kráľ parkban állt 1956 és 2002 között Radnai Béla Petőfi-szobra, melyet rendszeresen megrongáltak, azóta áthelyezték a belvárosba, a Medikus parkba.
  • Itt áll a ferences-templom egykori gótikus tornya is, melyet millenniumi emlékművé alakítottak át.
  • A Park kávéház 1827-ben épült a Duna déli partján.
  • Közgazdaságtudományi Egyetem
  • Aréna Színház

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fogarassy, L.: Pozsonyligetfalu hányatott sorsa. In: Honismeret, 1991, 19/2. sz., 67–73. o.
  • Fogarassy, L.: Ligetfalu és a pozsonyi hídfő története (Pozsony, 1995)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Petržalka című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsonyligetfalu témájú médiaállományokat.