Szentgyörgy (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentgyörgy (Svätý Jur)
Panorama Jur3.jpg
Szentgyörgy látképe
Szentgyörgy címere
Szentgyörgy címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Pozsonyi
Járás Bazini
Turisztikai régió Pozsonyi
Rang város
Polgármester Šimon Gabura
Irányítószám 900 21
Körzethívószám 00421 (0) 2
Népesség
Teljes népesség 5141 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 128 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 180 m
Terület 39,87 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentgyörgy (Szlovákia)
Szentgyörgy
Szentgyörgy
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 15′ 07″, k. h. 17° 12′ 56″Koordináták: é. sz. 48° 15′ 07″, k. h. 17° 12′ 56″
Szentgyörgy weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Szentgyörgy látképe
Szentgyörgy plébániatemploma
A Szentháromság templom

Szentgyörgy (szlovákul Svätý Jur, korábban Jur pri Bratislave, németül Sankt Georgen, latinul Sanct Georgius) város Szlovákiában a Pozsonyi kerület Bazini járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsony központjától 12 km-re északkeletre fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az i. e. 4. évezredben, a kőkorszakban is éltek emberek. A bronzkorból egy bronzkés került elő az i. e. 1500 körüli időből. A kora vaskorból is kerültek elő leletek. A 9. század második feléből egy morva erőd nyomai maradtak fenn.

Fejlett volt itt már a korai időktől a szőlészet és borászat és Szentgyörgy központi szerepét az is bizonyítja, hogy már korán uradalmi központ lett. A Szentgyörgyi és Bazini grófi család 1209-ben szerzett birtokot a településen. A tatárjárás és Ottokár cseh király 1271 és 1273-as pusztításai után német telepesek érkeztek ide és hamarosan korlátozott önállósággal rendelkező mezőváros rangjára emelkedett. A város német többségét egészen 1945-ig megtartotta. A 13. század végén felépült a város erődítménye, Fehérkő vára. A 14. század elejére ennek ellenére jelentősége kissé visszaszorult a másik uradalmi központ, Bazin mögött. A Szentgyörgyi és Bazini grófok az oligarchák elleni harcokban Károly Róbert oldalán álltak, így birtokaikat továbbra megőrizték. A város többször szenvedett a hadak pusztításai miatt. 1386-ban Jodok és Prokop morva őrgrófok serege erőszakkal foglalta el a várat, noha az nem tartozott a nekik elzálogosított királyi birtokhoz. A várat csak 1390-ben sikerült Luxemburgi Zsigmondnak visszafoglalnia Prokop őrgróftól. 1434. június 12-én a husziták égették fel. 1448-ban Szentgyörgyöt Skola Máté és Tamás nemeseknek zálogosították el. 1543-ban férfiágon kihalt az ősi birtokos Szentgyörgyi és Bazini grófi család és az uradalom királyi birtok lett. 1468-ban a korabeli források szerint a település Éleskő várának tartozéka. Az 1602-ig terjedő időszakban több nemesi család zálogbirtoka volt, így birtokosai voltak a Szapolyai, Serédy, Salm, Kruzsics és Illésházy családok. 1592. szeptember 8-án a török lakóit meglepte és nagy vérengzést vitt véghez. 1598-ban a király engedélyezte a városnak, hogy az Illésházyaktól megválthassa magát és szabad királyi város lehessen, az Illésházyak azonban megtagadták az átadását. 1603-ban Illésházy Istvánt az ellene lefolytatott hűtlenségi perben fej és jószágvesztésre ítélték, várait pedig – így Szentgyörgyöt is – császári katonaság szállta meg. 1606 és 1610 között ismét az Illésházyak zálogbirtoka, miután 1605-ben Bocskai visszaadta neki, Rudolf császár pedig 1606-ban büntetlenséget biztosított számára, így megtarthatta birtokait. 1609-ben az Illésházyak reneszánsz várkastélyt építtettek ide.

1647-ben III. Ferdinándtól szabad királyi városi jogokat kapott. 1603 és 1647 között kőfallal vették körül, melyet számos bástya erősített. Ennek ellenére 1663. szeptember 5-én a török elfoglalta és lakóit nagyrészt elpusztította. 1704-ben Rákóczi serege pusztította, majd 1728-ban újra leégett. Falait és kapuit 1711 után nagyrészt lebontották, de részben ma is állnak. 1840-ben Szentgyörgy és Pozsony között közlekedett az első lóvontatású vasút.

Vályi András szerint "SZENT GYÖRGY. Fanum Sancti Georgii, Szvati Giri. Szabad Királyi Város, és régi Vár Pozsony Vármegy. fekszik szőlőhegyek alatt, kies helyen, Pozsony Városához 2, Bazinghoz pedig fél órányira. Régi, és hajdani nevezetességét az is nyilványíttya, mivel IV. BÉLA Király alatt már a’ Városok’ száma között vala. Első nevezetes viszotagságokat szenyvede Ottokártól, a’ ki által elpusztíttatott. Azután pedig Bazingal, és Óvárral egygy Úrnak engedelmeskedék. Nevezetes e’ Városra nézve, hogy elsők valának a’ Sz. Györgyi, és Bazingi Grófok, a’ kik Magyar Országban Grófi nevezetet viseltek vala, ámbár már az előtt is vóltak a’ Hazában Grófok, de más forma értelemben vétettek. Virágzó állapotban vala e’ Királyi Város kiváltképpen RUDOLF, és II. MÁTYÁS alatt, ’s olly gazdag, hogy Aranytárnak neveztetett némellyektől, ’s Bél Mátyás szerént, több Uraságok is laktanak vala itten az időben, mint Pozsony Városában; jeles termékenysége, és bora, mind Ausztriából, mind Stájer Országból számos gazdag Lakosokat ide hódított vala. Nevezetes vala továbbá e’ Városra nézve az 1647-dik esztendő, midőn a’ Királyi Városok’ száma közzé emeltetett. – Valaminthogy ez időben gazdag, népes, és jeles Város vala, úgy ellenben idővel a’ külömbféle viszontagságok, és tűz támadások által eltsekélyedett. Sanyarú vala Szent György Városára nézve az 1663-dik esztendő, midőn a’ Tatárok által elpusztíttatott, a’ Lakosok 362megölettek, mások pedig rabszíjjakra fűzettettek, sőt még a’ meghólttak is feldúlattattak nyugovó helyeikből a’ Város’ Templomának Kriptájában. Újjabb sanyarúsággal látogattatott vala meg 1704-dik esztendőben, Rákóczinak Serege által, midőn a’ Városnak több nevezetes részei lerontattak, a’ Bazingi útsza pedig egészszen elégettetett. Ismét új szerentsétlenség sanyargatta vala 1728-dikban, midőn újjonnan hamuvá tétettetett. A’ Városnak 3 kapui vagynak, úgymint: a’ Pozsonyi kapu, az alsó kapu, és a’ hegyi kapu; és négy, gyalog embereknek számokra készíttetett kisebb ajtóji. Útszáji között pedig nevezetesebbek: a’ Templom útsza, a’ közép útsza, a’ Pozsonyi, és Bazingi útszák, és az új útsza. Szentegyházai között pedig a’ Sz. György’ emlékezetére szenteltetett Városnak régi hegyre építtetett jeles Szentegyháza, melly nem igen régen újjíttatott vala meg, ’s a’ Sz. Györgyi, és Bazingi Grófoknak kriptáival díszeskedik; és az emlékeztető sorok szemlélhetők itten: Monumentum Spect. & Mag. Casparis de Sered, Comitis de S. Georgio, & Bozyn, ac Capitanei Partium superiorum Regni Hungariæ & c. qui obiit prima die Martii Anno Domini 1550. – E’ Templomhoz mintegy 1/4 órányira van egy kisded tót falutska Neustift, Novavecz, melly e’ Városnak filiája; ’s egy erdő, és szőlőhegyek által választatik-el. Második nevezetes Szentegyház a’ piatzi Templom, ’s e’ felűlírással ékesíttetett: HIC tVa sanCta TrIas reqVIes sIt sanCtIqVe seDes, seDIbVs eXqVe saCrIs sVspIrIa sVsCIpe saCra. Idővel pedig a’ Piáristáknak bírtokokba jutott 1664-dik esztendőben, ’s az akkori Esztergomi Érsek tulajdon kőltségével építtette mellé a’ Piáristáknak Klastromát, mellyben 12 Szerzetesek laknak, ’s az Iffjúságot szorgalmatosan taníttyák a’ negyedik Oskoláig. Harmadik Templom az Evangelikusoknak nem régi Templomjok, mellynek felépíttetését e’ veres márványba metszett arany betűk nyilváníttyák: Has Ædes sempiternum Aug. Cæs & Regis Apost. Josephi II. clementis monumentum Deo optimo, maximo sacravit pietas Cœtus Aug. Conf. S. 363Geor. An. MDCCLXXXIII. Más külömbféle nevezetes épűletei között jeles a’ Városháza, és más itten bírtokos Uraságoknak házaik, és a’ Városnak Plebániaháza, egygy emeletre épűlve, a’ Városon kivűl, ’s fekvése nevezetes. Vendégfogadóji között legnevezetesebb az úgy neveztetett Szénás Vendégfogadója, holott a’ Vendégeknek számokra jól elintézett szobák készíttettek. Fördője is van a’ Városon kivűl jó, egy 1/4 órányira, mellyben hasonlóképen jeles alkalmatosságok vagynak; vize melegíttetik. A’ Városnak öt vízi malmai vannak, és a’ Városban 8 közönséges kútak. Legnevezetesebb e’ Városra nézve hogy a’ pestises időkben mindenkor épségben maradott, és a’ szomszéd lakosoknak menedék helyűl szolgált vala. Határja e’ Városnak jó termékenységű, borai híresek, és némellyek itten aszszúszőlő bort is készítenek; erdője nagy, vagyonnyaiknak eladására jó módgyok van." [2]

Fényes Elek szerint "Szent-György, (St. Georgen, St. Georgius, Svati Gyur), kőfallal kerülkeritett szab. kir. város, Poson vmegyében. Fekszik két kinyuló szőlőtőkékkel beültetett hegyek közt, Posonhoz 2 órányira. Hajdan nagyobb virágjában volt, mert Rudolf és Mátyás kir. alatt Magyarország kincskamarájának neveztetett, sőt Bél Mátyás szerint azon időben több nemes család lakott benne mint Posonban. Azonban a tatárok, kuruczok pusztitásai, a sokszori tüzi veszedelmek, főképen pedig a borkereskedés megcsökkenése miatt igen alászállott. Királyi várossá 1647-ben lett; utczái kövezettek, házai alacsonyak; nevezetesebb épületei a sz. György temploma, melly azon helyen áll, hol a szent-györgyi és bazini grófok sírboltja volt; a piaczon álló piaristák temploma és klastroma, ebben van egy kath. gymnasium, mellyben a piaristák 1824-ben 98 ifjakat tanitottak. Evang. anyaszentegyháza, a város és katonai ispotály, az itt tanyázó lovas ezredeseknek szállása sat. 1819-ki vármegyei összeirás után találtatott itt: 224 ház, 589 család, 13 tiszt, 217 polgár és mesterember, 17 nemesi szolga, 330 zsellér, összesen 1278 férfi, 1357 asszony, azaz: 2634 lélek. Az 1830-ki egyházi felszámitás szerint pedig laktak benne 1741 kath., 842 evang., 393 zsidók, összesen 2976 lélek. Nyelvökre nézve 2/3 rész tót, 1/3 német. Fő élelmök a lakosoknak a szőlőmivelés, a minthogy fejér asztali borok az egész vmegyében legjobbnak tartatik, sőt aszuszőlőjök is a tokaival sok tekintetben vetélkedhetik. Ismertető jelei ezen aszuszőlő-bornak: a világos, arany szín, (a tokainak világos zöld szín), a kövérség, édesség, és egy különös kelemes zamat, továbbá hogy kifejtésére 3–4 esztendő legalább megkivántatik, s ez alatt mindig törkölyén kell állnia. A váron kivül nyugotra egy halmon lehet látni a sz.-györgyi régi 2 emeletü várat, melly most pusztán, laktalanul hever. E közt és a város közt terül el Neustift helysége, melly tulajdonképen Sz.-Györgynek külső városa, s a gr. Pálffy birtokához tartozik. A város jövedelmét szép nagy erdejéből veszi és 5 vizimalmából, s azon kénköves fördőből, melly innen fél órányira keletre egy hosszan elnyuló égerfákkal bővelkedő posványság mellett fekszik." [3]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 3458 lakosából 1897 szlovák, 916 német és 641 magyar volt.

2011-ben 5141 lakosából 4952 szlovák, 32 magyar és 29 cseh volt.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született Vámbéry Ármin orientalista, 1832. március 19-én.
  • Számos neves személy tanult gimnáziuma falai között, köztük Benyovszky Móric utazó is.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reneszánsz várkastélyát 1609-ben az Illésházyak építtették, később a Pálffy család tulajdona volt. Ma az Academia Istropolitana Nova nevű oktatási intézmény működik benne.
  • A várostól északnyugatra hegytetőn állnak Fehérkő várának maradványai. A 13. században épült kisebb várként, a középkorban az építtető Szentgyörgyi és Bazini grófok birtoka volt. Jelentősége nem volt, 1663-ban a törökök rombolták le.
  • Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma 13. századi eredetű, számos freskó, síremlék díszíti.
  • A Szentháromság-templom 1654-ben épült, előbb a pálosoké, majd a piaristáké lett, akik 1685-ben gimnáziumot nyitottak itt.
  • A piarista kolostor épülete.
  • Pestisoszlop.
  • Zichy-kúria.
  • Az első magyarországi lóvasút épülete 1840-ből.
  • A határában álló Nagyboldogasszony kápolna búcsújáróhely.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vavák, J. 2009: Nové poznatky k najstarším dejinám Svätého Jura. In: Štefániková, Z. (zost.): Zo starších dejín Svätého Jura. Svätý Jur, 7-30.
  • Turcsány, Juraj a kol. 2009: Svätý Jur 1209-2009 - Dejiny písané vínom. Svätý Jur.
  • C. Tóth Norbert 2005: A Szentgyörgyi és Bazini család várainak leírása a Zsigmond-korból. Castrum 2005/1, 7-11.
  • Zdeněk Farkaš 1995: Ojedinelé nálezy zo Svätého Jura. AVANS 1993, 40, 155 obr. 21.
  • Ľudmila Kraskovská 1963: Veľkomoravské hradisko v Jure pri Bratislave. Sborník SNM 57 - História 3, 67-103.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentgyörgy (Szlovákia) témájú médiaállományokat.