Felsőhosszúfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőhosszúfalu (Dlhá)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Nagyszombati
Rang község
Első írásos említés 1296
Polgármester Rudolf Braniša
Népesség
Teljes népesség 382 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 32 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 187 m
Terület 11,81 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőhosszúfalu  (Szlovákia)
Felsőhosszúfalu
Felsőhosszúfalu
Pozíció Szlovákia térképén
Koordináták: é. sz. 48° 24′ 46″, k. h. 17° 25′ 43″
é. sz. 48° 24′ 46″, k. h. 17° 25′ 43″
Felsőhosszúfalu weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Felsőhosszúfalu (szlovákul Dlhá, németül Langendorf, latinul Longa Villa) község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Nagyszombati járásban. 2011-ben 382 lakosából 372 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Nagyszombattól 15 km-re északnyugatra fekszik.

Története [szerkesztés]

1296-ban említik először.

Vályi András szerint "HOSSZÚFALÚ. Dluha Langovilla, Langendorf. Tót falu Posony Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Szombathoz 1 1/2 mértföldnyire, határja néhol terméketlen, ’s kaszallója szûk, fája nintsen." [2]

Fényes Elek szerint "Hosszúfalu, (Longovilla, Dluha), tót falu, Pozsony-, most F. Nyitra vmegyében, N. Szombathoz nyugotra 2 órányira: 575 kath., 16 zsidó lak. Kath. paroch. templommal, szép erdõvel, jó rétekkel, termékeny szántóföldekkel, halastóval, vizimalommal. F. u. gr. Pálffy Ferencz." [3]

1910-ben 585, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott.

2001-ben 383 lakosából 381 szlovák volt.

Nevezetességei [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés