Kisudvarnok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisudvarnok (Malé Dvorníky)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásDunaszerdahelyi
Rangközség
Első írásos említés1138
PolgármesterMarczell Zoltán
Irányítószám929 01
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámDS
Népesség
Teljes népesség1182 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség151 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület6,89 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 00′ 40″, k. h. 17° 38′ 35″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 40″, k. h. 17° 38′ 35″
Kisudvarnok weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisudvarnok (szlovákul Malé Dvorníky) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Dunaszerdahelytől 3 km-re északkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

Kisudvarnok, sem Nagyudvarnok területéről nem tartanak számon avar leleteket. A korszak szláv kutatása sem tartotta számon a településeket külön, sem együtt 1989 előtt.[2] A Kápolnadombon Ľudmila Kraskovská által végzett próbaásatások a népvándorláskorból tártak fel sírokat, melyek azonban közöletlenek maradtak.[3]

1252-ben említik először, ekkor Pozsony várának tartozékaként a várban szolgáló udvarnokok települése volt. Más forrás szerint már 1138-ban szerepel írott dokumentumban. 1268-ban, majd 1298-ban is nemesi községként említik. 1356-ban a pápai tizedjegyzékben "Odour" alakban szerepel. 1586-ban és 1595-ben Nemes Kisudvarnok a falu neve. A falu vezetőit századosoknak nevezték, akik békeidőben a falu elöljárói, háborúban pedig parancsnokai voltak a községnek. 1888-ban hatalmas tűzvész pusztított, melyben a falu nagy része leégett. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "Kis Udvarnok, Nagy Udvarnok. Két falu Pozsony Várm. Kis Udvarnoknak földes Ura Marczal, és Bakó Urak; Nagy Udvarnoknak pedig Pókateleki Konde Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek Szerdahelyhez, Bögöly Pátonyhoz, Solymoshoz, és Enyedhez is közel; határjok két nyomásbéli, réttyek, legelőjök középszerű, piatzok Somorján, és Szerdahelyen."[4]

Fényes Elek szerint "Udvarnok (Kis- és Nagy-), Poson vm. két egymáshoz közel fekvő magyar falu, Szerdahelytől 1/2 mfld. Az első 339 kath., 22 ref., 18 zsidó; a második 320 kath., 10 zsidó lak. F. u. több közbirtokos nemesek. Dohányt termesztenek. Ut. p. Somorja."[5]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. 1946-ban számos magyar családot Csehországba telepítettek, de később nagy részük visszaköltözhetett. 1960 és 1990 között a szomszédos Nagyudvarnokkal alkotott egy községet.

A község 2013-ban elnyerte az Év faluja 2013 címet Szlovákiában.[6]

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 445 lakosából 440 magyar, 5 német volt.

2011-ben 1038 lakosából 920 magyar és 113 szlovák volt.

2021-ben 1182 lakosából 1000 (+26) magyar, 156 (+18) szlovák, 1 cigány, 7 egyéb és 18 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

Népművészete[szerkesztés]

A faluban élő Marczi Angélától Ipolyi Arnold 14 mesét gyűjtött fel kivonatolva.[8]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1735-ben eredetileg kápolnának épült. Az 1960-as évek közepén templommá bővítették, belsejét 1972-ben készített modern freskók díszítik. A templom előtti völgyben Lourdes-i barlang található.
  • A Szerdahelyi-kúria 1830 körül épült, korábban iskola működött benne.
  • A Wippern-kúriát az 1890-es években Wippern János szentpétervári konzul építtette.
  • A temető keresztjét 1730-ban a Marczell család állíttatta.
  • A falu közepén álló Jézus-szobrot 1877-ben állították.
  • A faluházat 2000-ben építették.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Földhányás a község körül valószínűleg a korábbi árvízvédelmi munkálatok nyoma lehetne. A csallóközi ring forrása Bonfinire vezethető vissza, a "szájhagyománynak" nincs köze valós leletekhez, sem az avarok ún. hringjéhez.
  3. ↑ Bialeková, D. 1989 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 71-72.
  4. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. ↑ A Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó Kisudvarnok nyerte el az Év faluja 2013 címet. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 18.)
  7. ↑ ma7.sk
  8. ↑ Kovács Ágnes 1956: Ipolyi Arnold folklórgyűjteménye a Néprajzi Múzeum kéziratgyűjteményében. Néprajzi Értesítő 38, 232.

Források[szerkesztés]

  • Juraj Bartík 2013: Dýka únětickej kultúry z Malých Dvorníkov. Zbor. SNM - Archeológia 23.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kisudvarnok&oldid=26727601”