Somorja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somorja (Šamorín)
Somorja 17.JPG
A református templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Dunaszerdahelyi
Turisztikai régió Dunamenti
Rang város
Első írásos említés 1238
Polgármester Bárdos Gábor
Irányítószám 931 01
Körzethívószám 031
Népesség
Teljes népesség 12 726 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 287 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 125 m
Terület 44,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Somorja (Szlovákia)
Somorja
Somorja
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 01′ 40″, k. h. 17° 18′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 01′ 40″, k. h. 17° 18′ 30″
Somorja weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Somorja (szlovákul Šamorín, németül Sommerein, latinul Fanum Sancte Mariae) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. A Csallóköz középkori kereskedelmi központja. Bucsuháza, Csölösztő, Királyfia és Tejfalu tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsonytól 20 km-re délkeletre, a Duna bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét Szűz Mária tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. A Sancta Maria név az idők folyamán Somorjává alakult át.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először 1238-ban említik templomát "ecclesia Sancte Mariae" néven (azon oklevél hitelességével kapcsolatban kétségek merültek fel). Az első hitelesnek vélt írásos emlék 1285-ből származik, ebben Somorját "Villa Sancte Márie" alakban említik. 1287-ben "Zenthmarya", 1383-ban "Samaria", 1406-ban "Sand Marein", 1513-ban "Zenth Maria" néven említik a korabeli források. 1287-ben Károly pozsonyi várispán kapta adományként. 1405-ben Zsigmond királytól szabad királyi városi jogokat és vámmentességet kapott, ekkor lakosai erődfallal vették körül. 1411-ben vásártartási jogot kapott. 1410-től többször elzálogosították. Mátyás 1465-ben megerősítette Somorja eredeti kiváltságait, 1589-ben azonban elvesztette szabad királyi városi rangját, s mezővárossá lett. Győr eleste (1594) után a város jelentősége megnőtt. Egykori erődítményeinek már nyoma sincs. 1580-ban Pálffy Miklós szerezte meg és a pozsonyi várispánsághoz csatolta. 1683-ban felégette a török. A 17. századtól a pozsonyi uradalom egyik központja, a Csallóköz nyugati részének gazdasági központja. A 16. századtól egymás után alakultak meg céhei. Előbb a szűcsök és gombkötők, majd a 17. századtól a kovácsok, a lakatosok, a bognárok, csizmadiák, molnárok, később az asztalosok, az ácsok, cipészek, fazekasok, szabók és kőművesek alakították meg céheiket. 1689-ben I. Lipót császár törvényhatósági és közigazgatási jogokkal ruházta fel. 1712 és 1805 között növekedett a város által tartható vásárok száma. A pálosok 1690-ben telepedtek meg itt és felépítették kolostorukat. A 18. században 13 malom és sörfőzde működött a településen. Az adóösszeírások szerint 1550-ben 110, 1564-ben 72, 1588-ban 69 portája adózott. 1870-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba került egy 540 darabos, a város határában előkerült pénzlelet egy része, amely 17. századi magyar uralkodók vereteit tartalmazta[2]. 1715-ben 4 malma és 198 adózó háztartása volt. 1828-ban 412 házában 2990 lakos élt. Hitelintézetét 1894-ben alapították. Az első világháború idején területén hadifogolytábor működött, ahol főként orosz és olasz hadifoglyok raboskodtak.

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásának székhelye volt. 1927-ben Khin Antal tanár múzeumot alapított a városban. Egykori gyűjteményeinek egy része, ma a pozsonyi Nemzeti Múzeum raktáraiban található.

Somorja régi honismereti művekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Somorja története Pozsony vármegye monográfiájában az alábbiak szerint szerepel:

"Somorja, a hagyomány szerint, Szent Istvántól nyerte szabadalmait. Hegyaljai Mátyás pozsonyi kanonok 1597-ben a pozsonyi káptalan előtt vallotta, hogy ő ezt a Szent Istvántól nyert és Korvin Mátyástól megerősített szabadalomlevelet látta és olvasta. Mivel azonban ezt semmiféle korábbi okirat nem említi, e vallomás bizonyára tévedésen alapulhatott. 1287-ben Kun László, a pozsonyi várbirtokok közül kiszakítja és Károly pozsonyi várispánnak adományozza. 1318 okt. 4-én Erzsébet királyné Barrabás földjét adományozza Somorjának és 10 évvel később a helység révjogot is nyer. A 14. századból már több bíráját is ismerjük. Így 1331-ben Velflinust említik, Nagy Lajos idejében Galambos Péterről van szó, a ki alatt 12 esküdt működött. 1388-ban Spádel András, 1393-ban Gerung, 1394-ben Lőrincz a bíró. 1405-ben Zsigmond király vámmentességet biztosít a lakosoknak. Ekkor lett szabad királyi várossá, mindazon jogokkal, melyekkel akkortájt Pozsony bírt. Ugyanekkor rendeltetett el, hogy a város falakkal és védárkokkal vétessék körül. A 16. században pallosjogra is szert tett, a melyet ettől fogva gyakorolt is. II. Lajos 1519-ben megengedi, hogy Somorja (ekkor oppidum) régi pecsétjét használhassa. 1411 szeptember 29-én Zsigmond évenként két országos vásár tartására ad a városnak engedélyt, melyet III. Károly 1712-ben és Ferencz 1805-ben még három vásárral megtoldott. Somorján Zsigmond király is megfordul és két oklevelét is itt keltezte. A mai király-utcza is még talán ennek a királyi látogatásnak az emlékét tartja fenn. Zsigmond 1411 okt. 15-én és 1425 márczius 6-án volt itt. Mátyás király 1466 november 9-én, 10-én, és II. Lajos meg 1526 január 3-án. A vármegye törvényszéke 1665-től 1690-ig 32 közgyűlést tartott itt és itt volt a börtön is. Mátyás király 1483-ban a szomszédos Balázs-szállása nevű birtokot, később pedig a közeli Beuzse praediumot adományozta Somorjának. Zsigmond szabadalmait később Albert király, 1450-ben pedig Hunyadi János kormányzó is megerősítette, ki vámmentességet ad a lakosoknak. Fia, Hunyadi László 1456-ban átírja és megerősíti Zsigmond és Albert szabadalmait és oltalomlevelet ad a somorjaiaknak. 1461-ben Mátyás király a szapi praediumot adományozza a községnek és később megerősíti és kibővíti elődei szabadalmait. II. Ulászló megerősítette Mátyás király szabadalmait, de 1492-ben elzálogosítja a várost a Szentgyörgyi és Bazini grófoknak. 1513-ban Pozsony lakosai a somorjai vásár alkalmával megrohanták a várost, a házak kapuit betörték és a vásárra jött kereskedők árúit elrabolták, a miért II. Ulászló a pozsonyiakat szigorúan megintette. Ulászló idejében Somorja polgárai Bécs városától is vámmentességet nyertek. II. Lajos király 1517-ben megerősíti az eddigi szabadalomleveleket és a városnak újabb kiváltságokat ad. 1518-ban oltalomlevelet kapnak tőle, egy évvel később pedig régi pecsétjük használatát engedi meg nekik. 1516 január 3-án II. Lajos is Somorján volt és két levele innen van keltezve. 1411-től 1526-ig a következő bíráit ismerjük az idő sorrendjében: Szecsenslag Lőrincz, Salamon fia György, Eysebreych Miklós, Suenthmann Miklós, Szabó Lénárt, Nagy János, Stubner János, Stuhrd András, Buria Lázár, Stayer Jakab, Debcz György, Mészáros Farkas és Kalmár János. Az 1516-ban pusztított tűz következtében az inség oly fokra hágott, hogy Lajos király a lakosokat 12 évre minden adó alól felmentette. Somorja II. Ulászló és fia Lajos alatt veszítette el kir. városi jogait és királyi birtokként a pozsonyi várjavakhoz csatoltatott. Régi jogaiba részben csak Rudolf király helyezte vissza, 1538 január 4-én kelt levelével. 1527-ben Somorja meghódolt Ferdinándnak és letette a hűségesküt. Ekkor erősítette meg Ferdinánd elődei szabadalmait és adott a városnak 12 évi adómentességet, 1543-ban pedig a somorjai vásárokat látogatók számára királyi oltalomlevelet bocsátott ki. 1541-ben a Buda ostrománál megsebesült Roggendorf fővezér, Bécs felé való útjában, Somorján halt meg. 1545 november 5-én Ferdinánd a somorjaiak vámmentességét biztosító levelet adott ki, 15 nappal később pedig a sóra adott a somorjaiaknak vám- és harminczad-mentességet. Az 1553-iki portális összeírásban 110, az 1564-ikiben csak 72 és az 1588-ikiban már csak 69 porta után fizettek adót. 1565 június 27-én Miksa is fölmenti a somorjaiakat a Sellyén való vámfizetés alól s átírja és megerősíti Mátyás királynak 1465 május 8-án kelt szabadalomlevelét. A török világból Somorja is kivette a maga részét. Hozzájárult a hadiköltségekhez és katonákat is állított ki. Mikor Mansfeld tábornok Komárom felé vonult, itt ütött tábort. Ebben az időben a város sokat szenvedett a Győrből kitörő és e vidéken portyázó törököktől, míg Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf Győrt a törököktől vissza nem foglalták. Az itt és a török háborúban szerzett érdemei elismeréséül kapta azután Pálffy Miklós Rudolf királytól Pozsony vármegye örökös főispánságát, s a pozsonyi váruradalomhoz tartozó birtokokat, közöttük Somorját is. Ezután Rudolf királynak visszamaradt vagy átvonuló és portyázó hadaitól és csapataitól szenvedett sokat a város. Ez időben Mátyás főherczeg is megfordult Somorján. A Bocskay-féle felkelés alatt az egész Csallóköz és így Somorja is a felkeléshez csatlakozott, és mert révje ez időben fontos közlekedési pont volt, a csallóközi felkelők gyülekezőhelye lett, a hol Szabó Lukács és Somogyi Albert, ez utóbbi Bocskay főkapitánya, körülbelül 1000 emberrel tartotta főhadiszállását, mígnem ismét Rudolfhoz pártolt vissza. Az 1605 augusztus 25-én Somorján megtartott békeértekezleten az egész Csallóköz nemessége szintén Rudolf hűségére tért vissza. 1605 szept. 12-én és okt. 23-án Amade Mihály alispán elnöklete alatt megyegyűlés is volt itt. I. Lipót 1689 június 8-án megerősíti Somorja régi szabadalmait és pallosjogát. 1672-ben Somorján majdnem az összes czéhek képviselve voltak. Volt itt szabó, csizmadia, varga, szűcs, mészáros, kalmár, molnár, bognár, fazekas, kovács, lakatos, szíjgyártó, gombkötő, ötvös és takács-czéh. A község ősi neve tulajdonképpen Szent Mária volt, és így szerepel már 1287-ben is, de szerepel Samariae alakban is már 1466-ban. Újabbkori szabadalmait Mária Teréziától és II. Józseftől kapta. 1787-ben 2746, a mult század elején 2603 lakosa volt, közöttük sok posztós, szűrszabó, csizmadia és kalapos. Vásárjai nevezetesek voltak. Az oroszvári Dunaágon 13 malma volt, ezenkívül a községben sörház és a Dunán két rév. A községházán egy képet őriznek, mely 1683-ból az égő várost ábrázolja, a mikor azt a Bécs alól visszavonuló törökök fölgyújtották. Azonkívül van itt két bíró-buzogány, régi pecsétnyomók és a város levéltárában 1238-tól kezdődő érdekes okiratok." [3]

Vályi András szerint "SAMARJA, közönségesen Somorja. Fanum S. Mariæ, S. Samariæ. Sommerein, Szamorin. Nevezetes, és régi privilegizált Mezőváros Pozsony Vármegyében, a’ Tsalóközben; lakosai leginkább Magyarok, és kevesebb Németek, katolikusok, evangelikusok, és reformátusok; fekszik az öreg Dunához 3/4, az Érsek Újvári ág Dunához pedig 1 1/2 órányira, sík földön, Gutor, Dienesdi, Gantsháza, ’s több helységeknek szomszédságjokban. Hajdani Lakosai külömbféle hív szolgálattyaikért nevezetes szabadságokat nyertek a’ régi Magyar Királyoktól, és ezen kivűl bírtokokat is; úgymint 1298, 1382, 1392, 1405, melly szerént szabadokká tétettek minden vámoktól ’s a’ t. Ugyan ezen esztendőben szabad Királyi Várossá is lett, de 1465-dikben azoknak számok közzűl kirekesztetett. 1411-ben ZSIGMOND által két országos vásároknak tartását nyertek. 1426. 1439. 1456. 1465. 1468. 1483. 1488. 1513. 1519. 1544. 1712. 1748. 1769. 1779. újjabb meg 226újjabb szabadságokat, majd jószágokat, és azoknak meg erőssíttetéseit nyerték Lakosai; úgy hogy lefizetvén esztendőnként a’ Pozsonyi Vár’ Kapitánnyának 806 forintot, mindennémű szabadságokkal, és haszonvételekkel élnek. Az elmúltt Században könyvnyomtató ház is vala benne. Lásd az Egyházi Ágendát, melly betűivel nyomtattatott 1650-ben Véghelius Andrásnál. – ERZSÉBET, MÁTYÁS, és I. FERDINÁNDtól nyertt pusztái, mellyekkel újjabban öregbíttetett e’ Város, ezek: Betsked, Bálidháza, Kis-Gutor, Bense, Szap másként Pomel, Balásháza, és Barlabásföldgye. Ékesítik e’ Várost a’ K. jeles Szentegyházok, mellynek tornya meszsze ellátszik. 1789ben vették-meg a’ Relig. Kintstártól, ’s a’ vólt Sz. Ferentz Szerzetebéli Atyáknak Klastromjokkal, és egyéb épűleteikkel egygyütt magok hasznokra fordították. A’ régi Parochiális Szentegyházban most a’ Reformátusok tartyák az Isteni tiszteletet; ez is jeles épűlet. Az Evangelikusok pedig magoknak új Templomot építtettek. Nevezetes épűlet továbbá a’ Városháza egy emeletre, ’s kisded toronnyal ékesítve. Midőn még Kir. Város vala, ZSIGMOND, ALBERT, és MÁTYÁS Királyok ideigvaló Rezidentziát is tartottak itten, melly házat most Stokovics, Vidi, Göttl, és Sándor Urak bírnak. Az első szakasznak felső emelettye már lebontattatott. – Hajdan 2 kapui, és bástyái is vóltak; de már most tsak nevei forognak emlékezetben. A’ Városnak útszái tsatornákkal, és gyalog útakkal ki vagynak rakva. 1711-ben néhai Andics Thadéus Samarjai Fi sóházat is építtetett a’ Városon kivűl, hol esztendőnként sok ezer mázsa só elkél. 1781-től fogva pedig rövid posta is állíttatott-fel itten. A’ Városon kivűl vagyon Ispotállyok, Sz. Dismásnak emlékezetére szenteltt Kápolnával, mellyet néhai Gr. Viczay Terézia Kis Aszszony, Jeszenák Pál Kir. Tanátsossal 1722-dikben építtettek, és azólta Fundátziójok is jelesen szaporíttatik. A’ Városnak következendő erdőji, és szigettyei vagynak, úgymint: Szobros, Öregzátony, Szaperdő, Diós, Nagy, és Kis Mantua, Korszika, és Pomlé, mellyekben külömbféle kemény, és lágy fák, ’s elég 227vadak is vagynak. Az öreg Duna itt nagyon széles; ez előtt mintegy 90 eszt. nagy viza-tanyája is vólt e’ Városnak, ’s szép jövedelmet okozott; az arany mosást duna vizéből e’ vidéken a’ Vajkai, és Doborgazi Aranyászok folytattyák. Nevezetes itten a’ Város’ Kortsmája azért, mert egy pénzért az idegeneknek enni, és inni is adnak: ’s ha ki mind meg nem iszsza, 3 ütlekkel bűntetik. A’ Jérusálem nevezetű gyepből kirakott tévelygő úttya is nevezetes, melly majd fél óránnyira terjed: mert ha valaki a’ futást elhibázza, közepén emlékezetűl megtsapattatik. Héti, és országos vásárjai nagyon híresek, és népesek is; kereskedések van mindenféle gabonával; lakosai a’ földmivelésen kivűl kézi munkát is folytatnak; számos aszszonyai pedig híres magyar kenyeret sütnek, és Pozsonyba hordgyák eladás végett. Határja jól termő, vagyonnyai külömbfélék, a’ Dunának áradása miatt igen nagy károkat szenyvednek. " [4]

Fényes Elek szerint "Somorja, (Sommerein, Sammaria, Fanum S. Mariae), régi s a Csallóközben legnevezetesebb privilegiált m. v. Posontól 3 mfd. távolságra, s 1 fertálynyira a nagy Duna bal partjához. Hajdan, az az 1405-ben, kir. város volt, de ezen szabadságát 1465-ben elvesztette. Vannak több királyoktól szép szabadságai, privilegiumai, nevezetesen: III. Andrástól, Erzsébet királynőtől, Zsigmondtól, Corvin Mátyástól, II. Ulászlótól, Maximiliántól, I. Rudolftól, II. Ferdinándtól, I. Leopoldtól, III. Károlytól, Mária Theréziától, II. Józseftől, ugyannyira, hogy lefizetvén esztendőnként a 806 frtot a posoni várkapitányságnak, minden földesuri jusokkal élhet s földjeit szabadon használhatja. – Hatósága magának van. Két főutczája elég széles, kővel kirakott, sőt a régi időkben sáncza, és két kapuja is volt. Házaik többnyire mind földszintiek, de téglából épültek. Kitűnőbb épületjei közé tartoznak: 1-ször a nagy, s belőlről is szépen kifestett kath. paroch. templom, mellyet II. József előtt a mellette lévő klastrommal együtt (ezidőben vendégfogadó) valami olaszországi eredetü Paulinus szerzetesek birtak. – 2-or A ref., egészen kőtornyú templom. Ez egy felette régi épület, hajdan kath. paroch. templom volt, de ki és mikor épitette, azt nem tudhatni. – 3-or Az evang. sz. egyház. – 4-er A városháza. – 5-ör Az ispotály a városon kivül. Lakosainak száma 2603, u. m. 1502 kath., 834 evang., 267 ref., nyelvökre nézve leginkább magyarok, s kevés németek, de ezek is mindnyájan tudnak magyarul. Átaljában véve szorgalmatos vagyonos emberek, s a kézi mesterségeket, földmivelést, kereskedést, kertészséget erősen űzik. A körül belől fekvő vidékeknek, s mondhatni a Csallóköznek pórnépét ők tartják posztó ruhákkal, szűrökkel, csizmákkal, kalapokkal, a honnan nem csak országos, de szombaton tartott heti vásárai is igen élénkek, s egyszersmind nagy fontosságuak: mivelhogy a Csallóköz gabonáját többnyire ide hordja eladni. Buzakenyere ugyan hires, de a komáromival, pestivel, miskolczival, debreczenivel még sem vetélkedhetik. Továbbá találtatik itt egy patika, levélposta Csallóköz számára, serház, két rév, egyik az öreg Dunán, másik közösön Rajkával az országvári Duna ágán, 13 duna-malom, több zöldséges, gyümölcsös kert, egy lerakó hely az Austriából jött fenyőszálak, deszkák, léczek számára sat. Erdeje a Duna szigetjében szép s mivel tölgy, bikk, szilfákból áll nagyobbára, ezen fában szűkölködő környékben kivált kemény fa tekintetében megbecsülhetetlen. Szántóföldje elég és termékeny, de rétje kevés." [5]

Pozsony vármegye monográfiájában "Somorja, hajdan szabad királyi város, mely az újabb korban nagyközség lett. A hasonnevű járás székhelye. Házainak száma 395, lakosai, kiknek száma 3024 lélek, magyarok, vallásra nézve 2150 róm. kath., 437 ág. h. ev., 229 ev. ref. és 203 izr." [3]

"A községben három templom van, ú. m. róm. katholikus, ág. h. evangélikus és ev. református. Egyháza 1238-ban említtetik először, de ősi temploma már elpusztult és a szintén régi gótikus plébánia-templomot 1789 óta a reformátusok bírják. Mostani katholikus plébánia-temploma a paulinusoké volt, kiket Széchényi György érsek és Koháry István telepítettek ide 1690-ben. A még most is fennálló templom és a zárda 1778-ban épült. Ez Csallóköz legszebb és legdíszesebb temploma, melynek belső falait érdekes freskók díszítik. A mellette álló kolostorépületben a plébánián kívül iskolák, hivatalok és egy vendéglő van elhelyezve. Az egyház birtokában, vert ezüstből készült régi kereszt van, továbbá egy 16. századbeli ezüst-kehely. A városban a járásbíróságon és a szolgabírói hivatalon kívül van két takarékpénztár, kaszinó, önkéntes tűzoltó-egyesület, a felsőcsallóközi községi és körjegyzők egyesülete, kath. legényegylet, gőzmalom, az ármentesítő-társulat, protestáns önképzőkör, gazdakör és izr. nőegyesület. Van itt posta, távíró- és vasúti állomás is. A községhez tartozott azelőtt Gancsháza, mely a Gancs család ősi fészke volt." [3]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 2930 lakosából 2699 magyar és 112 német volt. 1941-ben még 98%-ban magyarok lakták.

1991-ben 12 051 lakosából 8561 magyar (71%), 3307 szlovák (27,4%), 95 cseh, 43 cigány volt.

2001-ben 12 143 lakosa volt, magyar 66,6% és szlovák 31%.

2011-ben 12 726 lakosa volt, ebből a - valószínűleg az egyre erősödő nacionalista nyomás alatt tett - feljegyzések szerint 7309 magyar, 4365 szlovák, 63 cseh, 28 cigány és 14 német.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kisvárosban magyar és szlovák nyelvű alapiskola is működik. 2009-ben 484 gyermek tanult magyar, 828 pedig szlovák nyelven.[6]

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es parlamenti választásokon lakosságának 72,8 százaléka a Magyar Koalíció Pártját támogatta. A 2010-es önkormányzati választások eredményeként 19 tagú képviselő-testületét a Magyar Közösség Pártja 15, a Most–Híd egy, és három független képviselő alkotja.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csalló Népmű­vészeti Együttes. Az együttest 1977-ben alapították.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Püspöki Nagy Péter 1975: Villa S. Marie - Zentmária - Somorja - Somerein - Šamorín. Irodalmi Szemle XVIII/8, 706-716.
  • Csiba, L. - Presinszky, L.: Százhúsz éves a somorjai önkéntes tűzoltóság (Dunaszerdahely, 1993)
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Arch. Ért. 1870 III, 155.
  3. ^ a b c Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. POMLÉ, GAZDASOR ÉS PANEL - Vasárnap (www.vasarnap.sk)
  7. Magyar Tanitó 1923
  8. Stollmann András: Kunszt Károly somorjai ornitológus életútja. In: Motesíky Árpád (szerk.) 2006: Vadászörömök - Vadászörökségünk. Komárom, 137-148.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somorja témájú médiaállományokat.