Václav Mencl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Václav Mencl
Született1905. január 16.[1][2][3]
Plzeň[1][2][3]
Elhunyt

Sušice[1][2]
Állampolgárságacsehszlovák
HázastársaDobroslava Menclová
Foglalkozása
  • történész
  • művészettörténész
  • fotográfus
  • építész
  • tanár
  • preservationist
Iskolái
Halál okaközúti baleset
Sablon • Wikidata • Segítség

Václav Mencl (Plzeň, 1905. január 16. – Sušice, 1978. július 29.) Csehszlovákia 20. századi műemlékvédelmének kiemelkedő szakembere, középkori építészet- és művészettörténész, főként Szlovákia középkori épített örökségével foglalkozott, neki köszönhető egy sor középkori eredetű szakrális épület első szakszerű felmérése. Kutatásainak helyszínei közé tartozott a két háború közötti Kárpátalja területe is.

Élete[szerkesztés]

Építész családban született, ezért nem volt csoda hogy architektúra és építészet szakot végzett a prágai Cseh Technikai Főiskolán. Mellette művészettörténeti előadásokat is látogatott a Károly Egyetemen. Ezen kívül főiskolai évei alatt egy műemlékvédő klub összejöveteleire is eljárt.

Bizonyára nem volt véletlen, hogy amikor Zdeněk Wirth Wladimir R. Zalozieckit a Bécsi Egyetem docensét bízta meg a kelet-szlovákiai fatemplomok kutatásával, segédjéül a fiatal hallgatót nevezte ki. Ekkor, 1925 nyarán ismerkedett meg személyesen is Szlovákiával, mely meghatározójává vált későbbi munkásságának is. A következő évben is hasonló fatemplom kutató körutat tett, de immáron Közép- és Nyugat-Szlovákiában.

A főiskola elvégzése után 1928-ban bevonult és a pozsonyi tüzérséghez került. Ezek után Szlovákián maradt a következő tíz év során is. 1930-ban mint középkori építészeti szakember került a mai Műemlékvédelmi Hivatal (mely csak 2002-ben alakult, a korábbi 1951-es alapítású intézet utódjaként) akkori elődjéhez, ahol egészen 1939-ig dolgozott. A fiatal intézmény feladata volt a műemlékek védelme, állagmegóvása és az ezekre való figyelem felkeltése. Ehhez Mencl munkája is nagyban hozzájárult. Előbb a román-kori majd a gótikus szakrális és a városi építészetet, valamint a várakat és városi erődítéseket is kutatta.

1939-ben az utolsó cseh tudósok közé tartozott, akik elhagyták az országot. Ekkor már a pozsonyi Bölcsészkar művészettörténet szakán is tartott előadásokat. Csehszlovákia szétesése után visszatért Prágába. A háború alatt az iskolaügyi minisztériumban dolgozott és mint magán docens művészettörténetet tanított a Károly Egyetemen. Munkáját a cseh gótika kutatásával folytatta.

1945-ben a prágai Állami Műemlékvédelmi Intézet vezetője lett, miközben a Zprávy památkové péče peridikumot is szerkesztette. 1948-ban a kommunista hatalomátvétel után reakciósnak bélyegezték, emiatt el kellett hagynia Prágát. 1953-ig a pozsonyi Comenius Egyetemen adott elő, majd a vezetőséggel való összetűzése után újból visszatért Prágába. Tanítványai révén azonban kitörölhetetlen nyomott hagyott maga után, akikkel Szlovákián is beindították a “műemlékvédelmi rezervátumok“ programot. A műemlékek összeírását még 1950-ben elkezdték.

1957-ben sikertelenül pályázott a Szlovák Műemlékvédelmi Intézethez, így 1958-ban újból a (csehszlovák) Állami Műemlékvédelmi Intézet munkatársa lett. Középkori- és népi építészeti kutatásait a továbbiakban is folytatta. 1978-ban autóbalesetben hunyt el. Nemsokára felesége, aki szintén kiemelkedő munkásságú volt a műemlékvédelem terén is követte.

Sokrétű hagyatéka (iratok, kéziratok, rajzok, fotográfiák és egyéb dokumentációk) a prágai Nemzeti Múzeum levéltárában, levelezésének egy része pedig a prágai Nemzeti Írásos Emlékek intézetében van elhelyezve. További munkaeredményei találhatók a pozsonyi Műemlékvédelmi Hivatalnál.

Válogatás műveiből[szerkesztés]

  • 1927 Dřevěné kostelní stavby v zemích českých
  • 1929 Konstrukce dřevěných kostelů, in: Národopisný věstník Československý II/1929
  • 1933 Přehled vývoje středověké architektury na Slovensku, in: Bratislava VII
  • 1937 Stredoveká architektúra na Slovensku. Praha-Prešov.
  • 1938 Středověká města na Slovensku. Bratislava
  • 1959 Két ősi építészeti emlék Magyarországon, in: Művészettörténeti Értesítő VIII, 217-220.
  • 1975 Ako sme začínali, in: Pamiatky a Príroda
  • 1980 Lidová architektura v Československu. Praha

Irodalom[szerkesztés]

  • Martina Orosová 2003: Dielo manželov Menclovcov v oblasti záchrany kultúrneho dedičstva Slovenska. Zborník Slovenského národného múzea - Etnografia 44
  • 1999 Život a dielo Václava Mencla na Slovensku. Zborník z kolokvia poriadaného UHS dňa 19. 1. 1999 v Bratislave. Bratislava.
  • Patrik Guldan 1999 (Ed.): Kolokvium Život a dielo Václava Mencla na Slovensku. Bratislava.
  • Puškárová, B. 1996: Románska architektúra na Slovensku v pohľade prác Václava Mencla. Pamiatky a múzeá 45/1, 6-9.
  • 1990 Slovenský biografický slovník (od roku 833 do roku 1990) IV M - Q. Martin, 461-462. ISBN 80-7090-070-9
  • Dvořáková, V. 1987: Václav Mencl. In: Kapitoly z českého dějepisu umění 2. Praha, 317-325.
  • Kahoun, K. 1984: Václav Mencl. Výtvarný život 29/6, 17-18.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  2. ↑ a b c d The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  3. ↑ a b http://arch-pavouk.cz/index.php/architekti/1495-mencl-vaclav, 2023. május 7.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Václav_Mencl&oldid=25870055”