Szap

Szap (Sap)

Szap látképe a Duna töltéséről

Szap címere

Szap zászlaja

Közigazgatás

Ország

Szlovákia

Kerület

Nagyszombati

Járás

Dunaszerdahelyi

Rang

község

Első írásos említés

1255

Polgármester

Bartal Imre

Irányítószám

930 06

Körzethívószám

00421 (0) 31

Népesség

Teljes népesség

535 fő (2011)^[1] +/-

Népsűrűség

43 fő/km²

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

113 m

Terület

12.55 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Szap

Pozíció Szlovákia térképén

Koordináták: é. sz. 47° 49′ 13″, k. h. 17° 37′ 8″

é. sz. 47° 49′ 13″, k. h. 17° 37′ 8″

Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szap (szlovákul Sap, 1948 és 1990 között Palkovičovo) község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. 2011-ben 535 lakosából 505 magyar és 24 szlovák volt.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Élővilága
3 Története
4 Önkormányzat
5 Oktatás, kultúra, társadalmi szervezetek
6 Gazdaság
7 Nevezetességek
8 Képtár
9 Külső hivatkozások

Fekvése [szerkesztés]

Szap a Csilizközben fekszik, Dunaszerdahelytől 20 km-re délre a Duna bal partján. Területén torkollik a Duna főágába a bősi vízierőmű alvízcsatornája. A Duna elterelésével létrejött mesterséges sziget legdélebbi része a község területéhez tartozik. Szap közvetlenül a Duna töltésének lábánál fekszik.

A község területe 12,55 km², nyugatról Bős, északról Csiliznyárad, keletről Medve, délről pedig Ásványráró és Győrzámoly községekkel határos. Déli határát a Duna főága alkotja, mely egyben országhatár is.

Szapot a 906-os út köti össze a szomszédos Csiliznyáradon (mellyel csaknem teljesen egybeépült) keresztül Bőssel (9 km), valamint Medvével (5,5 km). Balony felé 4,5 km hosszú mellékút teremt összeköttetést. A Duna töltésén nemzetközi kerékpáros túraútvonal vezet.

Élővilága [szerkesztés]

A faluban 4 gólyafészket tartanak nyilván, azonban csak az egyikről vannak részletesebb adatok, utoljára 2009-ből.^[2]

Története [szerkesztés]

1255-ben említik először Zap alakban. 1300-ban két falut is említenek Szap néven: Alsó- és Felsőszapot.^[3] 1455-ben pozsonyi várbirtok, majd a Dóczyaké és 1800-tól a Héderváryaké. A 15. század végén a Gencsy és a gróf Cseszneky családok birtoka. Az 1544. évi összeírás csupa egytelkes nemest említ birtokosként.

A múltban elterjedt itt a kecsege és a viza halászata, egy feljegyzés szerint 1680-ban a szapiak hatalmas kecsegét küldtek Lipót császárnak, aki ezért templom építését engedélyezte.^[4] 1828-ban 75 házzal és 522 lakossal szerepel az összeírásban.

1850-ben árvíz, 1863-ban pedig emlékezetes tűz pusztította a falut, amikor a nádfedeles házak többsége leégett.^[3] 1885-ben 131 háza és 314 lakosa volt.

1896-ban fejezték be a Duna szabályozási munkálatait és a gátépítést. Korábban a szapi Duna-szakasz hírhedt volt a hajósok körében, a folyó hatalmas homokzátonyokat, torlaszokat alakított itt ki.^[5]

1910-ben 645, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Győr vármegye Tószigetcsilizközi járásához tartozott. Lakói neves halászok, aranymosók és vízimolnárok voltak.

1921-ben 684 lakosa volt, ebből 658 volt (96,2%) magyar, 17 (2,5%) szlovák nemzetiségű ^[6]

A 20. század közepéig jelentősek voltak a község vízimalmai. Az 1910-es években a településnek még 32 vízimalma volt, de az 1930-as évek gazdasági válságát közülük csak 6 élte túl. A Horváth-malom, melynek 24 m hosszúságú hajóteste 7 m átmérőjű malomkerékkel volt ellátva, többnyire a folyóparttól mért legnagyobb megengedett távolságban, 28 m-re volt lerögzítve. Az úszó vízimalom napi teljesítménye az 50 zsák lisztet is elérte.

1948-ban a csehszlovák államhatalom Juraj Palkovič szlovák költőről Palkovičovónak nevezte el, csak 1990-ben kapta vissza történelmi nevét. Az 1990-es években a faluban kiépült a gáz- és vízvezeték.

2001-ben 541 lakosából 520 magyar (96,3%) és 13 szlovák (2,4%) nemzetiségű volt. Ugyanekkor 316 római katolikus és 208 református vallású lakosa volt a községnek.^[6]

A 2000-es években egyre gyakoribbá vált a faluban, hogy az üres házakat pozsonyiak vásárolják meg.

Önkormányzat [szerkesztés]

Református templom

Szap község jelképe a címer és a zászló, melyeket 1997. március 3-án szenteltek fel.^[7] A címer a falu 19. századi pecsétjének alapján készült, zöld alapon sárga koronát ábrázol, felette kardot tartó páncélos kézzel, mely a falu nemesi múltjára utal. A zászló háromágú fecskefarokban végződik, színei zöld-fehér-sárga, a zöld sáv kétszer szélesebb a többinél.

Szap a Csilizközi Kistérségi Társulás tagja.

Oktatás, kultúra, társadalmi szervezetek [szerkesztés]

Szapon sem iskola, sem óvoda nem működik, a falu gyermekei Csiliznyárad, Csilizradvány, Bős, Nagymegyer és Dunaszerdahely oktatási intézményeiben tanulnak. A községben futballklub, nyugdíjasklub és tűzoltócsapat működik.

Gazdaság [szerkesztés]

Katolikus templom

A faluban ma is működik a mezőgazdasági szövetkezet és egy betonelemeket gyártó cég is megtelepedett itt. A Duna partján kavicskitermelés folyik. A lakosság nagy része ipari ingázóként a környező városok (Dunaszerdahely, Pozsony, Győr, Mosonmagyaróvár) üzemeiben dolgozik.^[5]

Nevezetességek [szerkesztés]

Református temploma eredetileg a 18. század végén épült klasszicista stílusban. 1856-ban és 1863-ban tűzvész áldozatává vált, ezért 1885-ben teljesen újjáépítették (ez az évszám olvasható a bejárat felett is). Berendezése nagyrészt 20. századi, de egy 1820-ból származó kehely ^[8] is hozzá tartozik. A templomot 1993-ban felújították ^[9]
Katolikus temploma 2000 októberében épült az egykori katolikus népiskola átépítésével.^[10] A katolikus hívőket korábban az 1973-ban épült kápolna szolgálta.
A katolikus templom előtt álló fülkés Szent Család-szobrot 1914-ben emeltette Koller József és Mise Klára.
A Duna-töltés közelében áll egy 1875-ben épült nádfedeles parasztház.
A szapi halászcsárda a falu egyik fő nevezetessége.
A két világháború áldozatainak emlékművét 2005-ben állították.
Millenniumi emlékkopjafa