Viza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Viza
Huso huso viza.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak
(Actinopterygii)
Öregrend: Porcos ganoidok (Chondrostei)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Alrend: Acipenseroidei
Család: Valódi tokfélék (Acipenseridae)
Alcsalád: Acipenserinae
Nem: Huso
Faj: H. huso
Tudományos név
Huso huso
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Acipenser huso (Linnaeus, 1758)
  • Acipenser albula (Forster, 1767)
  • Acipenser beluga (Forster, 1767)
  • Acipenser huso (Linnaeus, 1758)
  • Acipenser schypa (Bonnaterre, 1788)
  • Acipenser schypa (Gmelin, 1789)
  • Acipenser shyp (Forster, 1767)
  • Huso ichthyocolla (Bonaparte, 1845)
  • Acipenser vallisneri (Molin, 1851)
  • Acipenser vallisnerii (Molin, 1853)
  • Huso huso (Berg, 1904)
  • Huso huso maeoticus (Salnikov és Malyatskii, 1934)
  • Huso huso ponticus (Salnikov és Malyatskii, 1934)
  • Huso huso ponticus occidentalis (Salnikov és Malyatskii, 1934)
  • Huso huso ponticus orientalis (Salnikov és Malyatskii, 1934)
  • Huso huso caspicus (Babushkin, 1942)
  • Huso huso caspicus curensis (Babushkin, 1942)
  • Huso huso orientalis (Lelek, 1987)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Viza témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Viza témájú kategóriát.

A viza (Huso huso) a sugarasúszójú (Actinopterygii) csontos halak (Osteichthyes) porcos ganoid (Chondrostei) csoportján belül a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.[1]

A többi tokfélénél jóval nagyobbra növő és sokáig élő halfaj, hiszen életkilátása a száz évet is meghaladhatja. Európa legnagyobb édesvízi hala endemikus faj a Kaszpi és Fekete-tengeri medencében, és kisebb állománya megtalálható az Adriai-tenger vízrendszerében.

Intenzív halászata és az ikrájából készített nagyon értékes beluga- vagy fekete kaviár miatti túlhalászás, és az orvhorgászat eredményeként állománya jelentős mértékben lecsökkent. Az élettere is jelentősen beszűkült, hiszen a folyószabályozások során épített vízlépcsőkön elakad, és nem tud a folyók felsőbb részébe jutni.

Magyarországon a korábban nagy jelentőségű vizafogás, mely egykor a halászat meghatározó jelentőségű ágazata volt, mára teljesen ellehetetlenedett. Horgászata nagyobb mértékben csak a tengerparti országokban lehetséges, de az állománya olyan mértékben megritkult, hogy a washingtoni egyezmény döntése értelmében, elviekben csak a tenyésztett halak ikráját lehet nemzetközi kereskedelmi forgalomba hozni.[2]

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar halászok körében régen nagy népszerűségnek örvendő viza több köznyelvi elnevezést is kapott. Ilyenek például a fajtok, az orhal, a szinviza, a vizahal, és a viza-tok.[3][4] Tudományos nevét: Huso huso az etimológia a görög eredetű hus szóból vezeti le, mely magyarul disznót jelent.[5]

Más nyelvekben is visszaköszön orosz elnevezése a «белуга» (beluga), mely a «белый» (fehér) szóból eredeztethető. Magyarországon is számon tartják az ínyencek a nagyon finomnak tartott és rendkívül drága beluga kaviárt, mely a viza ikrájából is készül. Az általánosnak mondható 113,6 grammos beluga viza-kaviár ára 80 000 forint.[6][7][8]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fekete-tengerben és a Kaszpi-tengerben, valamint ritkábban az Adriai-tengerben és a vízrendszerükhöz tartozó folyóvizekben honos. Ívásakor a tengerbe ömlő folyókba vonul. Korábban a folyóvíz szabályozások előtti időkben egészen messzire felhatolt. Bécsben vizamészárszékek működtek és onnan szállították tovább szekéren a halat a francia és a lengyel piacokra. Napjainkban a vízlépcsők megépítése miatt ez a távolság jelentősen lecsökkent és eltűnt a hal sok folyószakaszról.[9][10]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendkívül lassan, de óriásira növő anadrom faj. A kifejlett viza 3-4 méter nagyságú, 5-600 kilogrammot is elérő hal. Rekordpéldányainál 9 méteres testhosszt és 1500 kg-os (sőt egyes források szerint 2700 kilogrammos) tömeget is mértek már. A vizák (Huso nemzettség) a világ legnagyobb édesvízi halai. A csontos halak főosztályába tartoznak, de a vázuk porcos, ezért egyfajta porcos ganoidnak tekinthető.

Teste többé-kevésbé csupasz, rajta 5 sorban elhelyezkedő csontvértek és elszórva csontszemcsék vagy más néven vértpikkelyek (ganoid pikkelyek) fedik. A fején csontos pajzsok találhatók. Négy bajuszszála az alsóállású száj előtt helyezkedik el. Állkapcsa előretolható. Orra tompa, bajuszszálai hengeresek és rojtosak. Szája nagy, alulról eléri a fej két szélét. Alsó ajka középen megszakított, ellentétben a sima tokkal.[9]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vizának négy alfaja van:

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjobban közeli rokonaihoz a valódi tokfélékhez hasonlít, de markáns nagy méretével eltér tőlük. Különböznek továbbá, hogy a vágó toknak nemcsak az alsó ajka megszakított, hanem a felső is két félre osztott. A sima toknak az ajka nincs megszakítva és a bajuszszálai rojtozottak. A sőregtok orra feltűnően hosszú és vékonyabb. A szibériai tok szája kisebb, bajuszszálai közelebb állnak az orrcsúcsához, mint a szájhoz. A kecsege szája kicsi és a bajuszszálai rojtozottak.[11]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1000 kg és 417 cm hosszú viza, melyet a Volga folyóból fogtak. (Tatár Köztársaság Nemzeti Múzeuma Kazány, Oroszország).

A viza mozgása kissé nehézkes. Életének egy részét a tengerben, másik részét a folyókban tölti. A fiatal állat a homokban keresgéli férgekből, lárvákból, csigákból és kagylókból álló táplálékát, idősebb korában kisebb halakat is fogyaszt.[9]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivarérettségét csak 12-18 éves korában éri el, de 100 évig is élhet. A vizák évente két hullámban úsznak fel a tengerről ívásra, a folyók sekélyebb vizeire. Az állomány egy része ősszel úszik fel a folyókon, ahol a víz fenekén egy-egy mélyedésben vagy gödörben áttelelnek. A másik részük csak tavasszal kezdi meg a vándorlást.

Az ívásra március és május körül kerül sor, a folyók sóderes, köves aljzata fölött. Egy nőstény több 100 000-től 7 000 000-ig terjedő számú 2,5-3 milliméteres átmérőjű ikrát rakhat le. A kb. 8 nap alatt kikelő lárvák további 9 nap után kezdik meg önálló táplálkozásukat. A szülők az ívás után azonnal visszatérnek a tengerbe. Az ivadék sem időz az édesvízben, hanem a folyók deltavidékének félsós vizébe, majd néhány év után a nyílt tengerbe vándorol.[9]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1986-ban Pakson fogták ki a viza egy óriási példányát, mely egy a Fekete-tengeri tokhalféle. Ez a halfajta a múltban Pestig (ld. Vizafogó városrész) is felúszott ívás idején. Emlékkiállítása az egyik paksi presszó kirakatában

Magyarországi folyóvizekben a halászok körében korábban oly nagyra tartott állománya, mind a Dunán és mind a Tiszán a Vaskapu-szorosnál épített erőműveknek és a vízszennyezettség fokozódásának köszönhetően drasztikusan lecsökkent. Az utóbbi évszázad második felében feljegyzett vizafogások a Duna magyar szakaszán már eseményszámba mentek. Ezzel szemben 1554-1555-ből származó források szerint több mint 160 db vizát zsákmányoltak a halászok a vizafogókban.[5]

A magyar történelemben említések a vizákról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Képes krónika leírja, hogy 1053-ban I. András a Győr alatt állomásozó III. Henrik német-római császár éhező seregének megsegítéséül küldött többek között ötven vizát. A humanista Oláh Miklós beszámolójában arról tudósít, hogy az 1537. esztendőben különösen eredményes dunai halászat alkalmával sikerült mintegy ezer vizát fogni.[12]

A 17. század elején Bél Mátyás így írt a dunai tokhalászatról:

"Ha mennyiségében nem is, de halainak nemességében bizony megelőzi a Duna a Tiszát. Többek között bővelkedik tokfélékben, melyeknek páratlanul csodálatos halászásával Magyarország büszkélkedik."
– Bél Mátyás[12]

Károli János 1877-ben már ritkaságként említette a dunai tokféléket, és fogyatkozásukról így vélekedett:

"Ez nagy jelentőségű kérdés, méltó arra, hogy a hazánk anyagi érdekeivel foglalkozó kormányférfiak is egy kis figyelmet fordítsanak reá."
– Károli János[12]

Az 1950-es évekig még megtalálható volt a Duna és a Tisza vízrendszerében. A Dunán a viza számított a legnagyobb és a legértékesebb mindennapos halnak. Gyakran óriási (100-500 kg-os) példányai is előfordultak a halászzsákmányokban. Budapest XIII. kerületének középső részét máig Vizafogónak nevezik. Sajnálatos módon a Kárpát-medencében a többi anadrom tokféle az Acipenser güldenstaedti – vágó tok, az Acipenser nudiventris - sima tok, és az Acipenser stellatus - sőregtok is a kihalás szélére került.[5][9]

Mesterséges tenyésztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es években Magyarországon sikeres kísérleteket folytattak a kecsege és a viza keresztezésével. A hibridet “vicsegének” nevezték el. Később azonban a tenyészanyag fenntartás nehézségei miatt, az ilyen programok megszűntek. A magyarországi toktenyésztésnek a VIZA 2020 program ad új lehetőséget. Ez a program a fajok mesterséges szaporítását, telepítését és a még megmaradt élőhelyek rekonstruálását is magában foglalja. Például 2010 szeptemberében visszatelepítési program keretében 100 kishalat engedtek a Dunába.[12][13] A 2010. novemberében az Ercsinél a Dunába engedett jelölt viza bébik közül a Vaskapunál már ki is fogtak példányt román halászok. A hal 10 nap alatt több mint 650 kilométert tett meg. A kifogott vizát lefotózták, videofelvételt készítettek róla és visszahelyezték a Dunába, hogy folytatni tudja útját a Fekete-tenger felé.[14]

Dunai halászata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beluga sturgeon.png

Ősszel a téli szállást kereső halak a víz felszínén lomhán úszkáltak, csak kelepcébe kellett csalni az úgynevezett „vizafogó tanyán”. A vizafogó tanyát a halászoknak időben elő kellett készíteni. Cégével[15] karókat vertek le a vízbe a varsa számára. A viza beúszott a varsába, és bennrekedt. Ha még jégolvadás előtt történt a halászat, szigonyt vágtak a hal hasába. Az ívásra vonuló vizákat két hajó közé kifeszített hálóval halászták a zátonyos, gázlós folyószakaszokon.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke tízezer forint.[16]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  2. Andacs Noémi: Nem kell mindig kaviár: tilos az export. National Geographic Magyarország, 2006. január 5. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  3. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  4. Magyarországi halak, Népies elnevezések / fajták. battai peca, 2008. július 23. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  5. ^ a b c Dr. Györe Károly: Viza - Huso huso Linné, 1758. HAKI Halászati és Öntözési Kutatóintézet Szarvas. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  6. Huso huso (Linnaeus, 1758) (angol nyelven). caspianenvironment.org. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  7. Kaviárok, ikrák (magyar nyelven). gourmandnet.hu. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  8. Fekete kaviár (magyar nyelven). diningguide.hu, 2009. január 21. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
  9. ^ a b c d e Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
  10. Guti Gábor - Pannonhalmi Miklós: Vizát a Dunába 2020-ra!. horgasszunk.hu. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  11. Viza – Huso huso (Linnaeus, 1758). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  12. ^ a b c d Rideg Árpád és Pannonhalmi Miklós: Vizák születése Homokmégyen. Hallépcső-Fishpass.eu, 2009. május 19. (Hozzáférés: 2010. december 20.)
  13. Visszatelepítik a vizát a Dunába. Index, 2010. szeptember 19. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  14. Sikeres vizatelepítés. pite.org.hu, 2010. november 20. (Hozzáférés: 2011. szeptember 2.)
  15. A cége egy cölöpökre fektetett gerenda volt, amely átfogta a vizet, s e gerendához támaszkodott a sűrű karósor, amely a halnak útját állta. A karósor közepén kihagyás, vagyis a kapu volt, amelybe a halász a varsa nevű hálócsapdát beállította.
  16. Védett halfajok. MOHOSZ. (Hozzáférés: 2010. november 29.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1999-es moldovai postabélyeg a vizáról
  • Búzás Mihály: Visszatér a viza!? (magyar nyelven). Magyar Szó, 2010. november 12. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  • Huso huso (Linnaeus, 1758) (angol nyelven). caspianenvironment.org. (Hozzáférés: 2010. november 29.)

Internetes leírások a vizáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott magyar nyelvű könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631805433
  • Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
  • Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest ISBN 9632801385
  • Halak Halakportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap