Réte
| Réte (Reca) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Pozsonyi |
| Járás | Szenci |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1256 |
| Polgármester | Metzner Zoltán |
| Irányítószám | 925 26 |
| Körzethívószám | 00421 (0) 2 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1378 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 139 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 124 m |
| Terület | 9.92 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Réte
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 13′ 57″, k. h. 17° 26′ 52″ | |
| Réte weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Réte (szlovákul Reca) község Szlovákiában a Pozsonyi kerületben a Szenci járásban. 2011-ben 1378 lakosából 819 szlovák és 517 magyar volt. (1991-ben még a magyarok voltak többségben).[2]
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A mátyusföldi település a Kisalföldön, Szenctől 3 km-re északkeletre fekszik.
Története [szerkesztés]
Területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Pozsony vármegye monográfiája szerint: "A község határában több pogány kori őr- és sírhalom van; az úgynevezett Zöldhalomról a lakosok azt állítják, hogy földjét a törökök süvegeikben hordták össze. " [3] Írott forrásban elsőként IV. Béla egyik oklevelében 1256-ban említik "Rethe" néven egy olgyai birtokvitával kapcsolatban, melynek egyik részvevője a rétei Péter magiszter volt. A falu a 13. század közepétől indult fejlődésnek, a pozsonyi váruradalomhoz tartozott, lakói nemesi előjogokat élveztek. A század végén trencséni Csák Máté birtoka volt, majd ennek leverése után a királyé lett. 1368-ban "terra Rethe" alakban említik, egyik birtokosa Rétei János volt, ugyanekkor Pongor neje Erzsébet, itteni birtokrészét Rétei Lászlónak adja el. 1398-ban Nagy-Ilkai Mihály fia János, itteni birtokát eladja Borsai Jánosnak. 1469-ben súri Szüllő Mihály és Borsai Pál erőszakkal foglalják el Réthei György birtokát és kúriáját. Már a 15. században számos nemesi birtokosa volt. 1438-ban Körtvélyesi Mihály is egyik nemesi birtokosa. 1525-ben a Márkus, Karátsony, Prikkel, Imely, Sándor és Dóka család is birtokosa.[3] Református egyházi gyülekezete 1595-ben alakult meg. "A református egyház birtokában több értékes ötvösmű van és pedig: egy kisebb aranyozott ezüst-kehely, melyet 1691-ben debreczeni Eötvös István és felesége Garai Erzsébet ajándékozott az egyháznak, továbbá egy nagyobb aranyozott ezüst-kehely, melyet Tisza Lászlóné szül. Szénás Rebeka ajándékozott 1778-ban; 1694-ben Maróthy János és Raczik Kata egy aranyozott ezüst-tányért ajándékoztak." [3] 1667-ben, a mikor nevét "Reden" alakban írják, a Méhes és a Balogh család osztozkodnak itteni birtokukon.[3] Lakói részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban, a fejedelem egyik hadvezére Rétei György volt. Pozsony vármegye egyik artikuláris helye. Református iskoláját 1813-ban, a római katolikus iskolát 1878-ban alapították. A szlovák iskolát 1935-ben nyitották meg. Önkéntes tűzoltóegyletét 1883-ban alapították. Művelődési otthonát 1972-ben adták át. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, fuvarozással foglalkoztak. 1910-ben 1067, többségben magyar lakosa volt (829 fő, 77,69%) jelentős szlovák és német kisebbséggel.[2] A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. 2001-ben 1239 lakosából 685 szlovák, 546 magyar volt.
Vályi András szerint "Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, ’s számos Nemesek lakják, fekszik Puszta Fõdémeshez fél mértföldnyire, ’s némelly Pozsonyi Lakosok ide adgyák gyermekeiket a’ Magyar Nyelvnek megtanúlása végett; határja jól termõ, vagyonnyai külömbfélék, eladásra alkalmatos módgyok van." [4]
Fényes Elek szerint "Réthe, népes magyar helység, Poson vmegyében, Szenczhez keletre 1 órányira: Lakja 491 kath., 49 ev., 337 ref., 149 zsidó. Ref. anyatemplom, s ekklésia, synagóga. Róna határa szép kiterjedésü és termékeny; rétje, legelõje elég; szarvasmarhával nevezetes kereskedést ûz; sok juhot tart. F. u. számos közbirtokosok és nemesek. Ut. p. Cseklész." [5]
"A község dűlő-nevei közül az egyik egy régi, elpusztult községnek az emlékét tartja fenn. Ez Melénte, mely 1309-ben Milenthe néven szerepel, a mikor Károly király a birtokot Máthé nádor tárnokának, Márton mesternek adományozza. 1331 előtt már Kenéz comes a birtokosa, kinek fiai Fodor Istvánnak örökítik el. Ide tartozik Pörös major is. A községnek van saját postája; távírója és vasúti állomása Szempcz és Réte őrház." [3]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Református templomát az 1769 és 1777 közötti években építették.
- Szent István tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1817-ben építették.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ^ a b Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis
- ^ a b c d e Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
