Fettich Nándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fettich Nándor
Emléktáblája egykori lakhelyén, a Bartók Béla út 10-12. szám alatt
Emléktáblája egykori lakhelyén, a Bartók Béla út 10-12. szám alatt
Született 1900. január 7.
Acsád
Elhunyt 1971. május 17. (71 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása régész, ötvösmester
Sírhelye Farkasréti temető (Hv18-6-15)[1][2]
A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója
Hivatali idő
1944 1945
Előd Zichy István
Utód Huszár Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz Fettich Nándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fettich Nándor (Acsád, 1900. január 7.Budapest, 1971. május 17.) régész, ötvös, az MTA tagja.

Élete[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Szombathelyen és Budapesten végezte. 1921-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte bölcsész-doktori oklevelét Pannóniai fogadalmi táblák című értekezésével. 1921-1923 közt a Zeneakadémia fuvola tanszakának növendéke. 1926-tól a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára népvándorlás kori gyűjteményének felelőse. Miután megtanult oroszul, kiküldetésben járt – a régészek közül egyedül – a Szovjetunióban 1929-ben és 1935-ben. Alapító szerkesztője a Folia Archaeologica című sorozatnak 1939-ben. 1941-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójává. 1941-ben ötvösséggel kezdett foglalkozni. Ő maga is sok, történeti témájú domborművet készített.

1941 decemberétől majd másfél hónapon át Kijev múzeumaiban végzett kutatásokat László Gyulával, s bár szakszerű munkájukat a szovjet fél később is elismerte, a hadműveleti területre csak SA tiszti egyenruhában beléptetett tudósokat Magyarországon a háború után mégis retorziók érték.[3] Az ottani múzeumban végeztek leletmentő munkát. Orosz nyelvtudásának köszönhetően meg tudta előzni a Magyar Nemzeti Múzeum műkincseinek széthordását is.

Az igazoló bizottság jelentése alapján először 1945-ben, majd egy tévesen a nyakába varrt ügy miatt 1949-ben kényszernyugdíjazták és akadémiai tagságától megfosztották. Ezután dolgozott napszámosként, üzemi nyilvántartóként, illetve egy játékgyárban is.[4]

Mint ötvösművész tovább folytatta munkásságát. 1956-tól több tudományos dolgozat szerzője. 1957-től az Ötvösművészek Alkotóközösségének tagja. 1957-ben alkotásaival részt vett a Brüsszeli világkiállításon. 1959-1962 között a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatócsoportjának szerződéses munkatársa volt. 1961-ben a kandidátusi kérelmét azonban elutasították.

A Magyar Régészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulat és a Helsinki Finnugor Társaság tagja volt. Számos fontos régészeti lelőhely, köztük a nagyszéksósi lelet feltárásában, feldolgozásában vett részt.

Főbb művei[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]