Zsigárd (szlovákul Žihárec) község Szlovákiában a Nyitrai kerület Vágsellyei járásában.
A mátyusföldi község a Kisalföldön, Vágsellyétől 10 km-re délre, Pered, Vágfarkasd és Királyrév között fekszik.
Feltehetőleg a település kora Árpád-kori birtokosa, a német származású Sieghard személynevéből ered. Az ilyen típusú, tisztán személynévből, helynévképző toldalékok nélkül keletkezett helységnevek még ómagyar eredetűek, keletkezésük a 10 - 11. században valószinűsíthető.[2]
Gólyafészek a vasúti átkelőnél 2012-ben
A faluban két gólyafészekben is költöttek gólyák. Azokat azonban biztonsági okokból 2009-2010 környékén áthelyezték. Az egyikben azóta nem volt költés és csak az alátét maradt, míg a másikban tavasszal megpihennek gólyák, de költés nélkül továbbmennek. Ennek oka a nyaranta tapasztalható szárazságok, ill. a közeli tavak és mocsarak fokozatos kiszáradása is lehet.[3]
1251-ben "Sygarth" alakban említik először.[forrás?] 1268-ban "Sygarc, Sygart"[forrás?] szerepel. 1280-ban "Sygarth" alakban szerepel az esztergomi káptalan oklevelében, melyben Friedman zsidó az egykor királyi hálósoktól szerzett birtokát Miklós fia Fulcusnak adja el, 1282-ben IV. László oklevelében ehhez hozzájárul, melyeket III. Endre 1291-ben Fulcus, aki az osztrák herceg elleni hadjáratban tüntette ki magát, kérésére átiratja és megerősíti.[4]
1327-ben Károly Róbert Ludan-i nemes Folkus fia Tamás kérésére privilegiális formában átiratja a Tamás által bemutatott esztergomi káptalan 1280-as (?) birtokvásárlási oklevelét.[5] 1340-ben Alsózsigárd (inferior nobilium de Sygard), ill. Chymaz de Sygard fia Péter királyi emberként szerepel Pál országbíró itéletében Vágsellye birtokról.[6] 1487-ben Balog de Neboyza Miklós fiai Sebestyén és András és perestársaik szerzik meg Szygarth harmadát, mely Simon de Neboyza birtoka volt.[7] 1508-ban a nyitrai káptalan előtt néhai Balog de Neboyza István fia Miklós és rokonai Harnas Mihály leányának, Bor de Neboyza László özvegyének Katalinnak Neboyza, Kayal és Sygarth birtokrészeik felét felvallják.[8] 1514 körül Fodor de Zygard Orlico-t említik[9]
A Zsigárdy család birtoka, majd a 16. századtól az esztergomi érsekség nagyszombati uradalmához tartozott. A 16. század második felében a török teljesen elpusztította. Ekkor pusztult el a "Faluhely" nevű határrészén állt középkori falu. Ezután a falut már a mai helyén építették újjá. 1553-ban 8 portája adózott. A 17. században Zsigárdnak mezővárosként vásártartási joga volt. 1664-ben a török adóösszeírásban 8 adózóval (mind magyarok) szerepel. 1715-ben 42 volt az adózók száma. 1828-ban 280 házában 2031 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Itt ütközött meg a magyar honvédsereg (Görgey, Asbóth, Nagy-Sándor) 1849. június 16-án az osztrákokkal (Haynau, Pott) és vereséget szenvedett. A csatahelyen emlékoszlop áll.
Vályi András szerint " ZSIGÁRD. Népes Magyar falu Posony Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Selyéhez 1 mértföldnyire; határjában legelője bőven van, szénával is kereskednek." [10]
Fényes Elek szerint " Zsigárd, Poson m. nagy magyar falu, a holt Vágh mellett, Nyitra vmegye szélén: 1014 kath., 986 ref. lak. Kath. és ref. anyaszentegyházakkal. Lakosai sok buzát, árpát, zabot, kölest termesztenek; tágas legelőjökön pedig számos szarvasmarhákat s lovakat tartanak, s azért vagyonosok. F. u. az esztergomi érsek. Ut. p. Szered. 1849-ben jun. havában Görgey seregét itt megverték az egyesült osztrák és muszka császári hadak." [11]
Pozsony vármegye monográfiája szerint "Zsigárd, mátyusföldi nagyközség, 516 házzal és 2818, nagyobbára r. kath. vallású lakossal. E község hajdan nem a mai helyén, hanem a Faluhely nevű dűlőn állott s a török világban elpusztult. A Zsigárdy család ősi fészke, melyet állítólag Róbert Károlytól kaptak, de a reformáczió alatt elveszítettek, a mikor az esztergomi érsekségé lett. Az 1553-iki portális összeírásban már az érsekség szerepel birtokosául 8 portával. AXVII. század végén részben a szobi Szalay család kezén volt. Ma az érsekségnek van itt nagyobb birtoka. A községben van katholikus és református templom. A katholikus templomot Esterházy Imre gróf érsek 1728-ban építtette, míg a református templom 1833-ban épült. 1848 június 16-án a községben ütközet volt. A peredi csata alkalmával, a mikor a seregek a községen átvonultak, felgyújtották. 1813-ban árvíz pusztította el. 1852-ben, 53-ban, 76-ban, 88-ban és 94-ben szintén volt árvíz, melyek azonban csak kisebb károkat okoztak. A katholikus templom tornyának falán egy ágyúgolyó látható, mely a lakosok állítása szerint a peredi csata alkalmával lövetett oda. A lakosok polgári olvasókört és ipartársulatot tartanak fenn. Ide tartozik Érsek-major. Határában hajdan Berren nevű község állott, mely már a XII. században említve van, de azután nyoma vész. A községnek van saját postája, de távírója és vasúti állomása Vágselye." [12]
1910-ben 2626 lakosából 2624 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1940-ben a községben téglagyár épült. A második világháborúban 65 zsigárdi lakos esett el. 1947-ben magyar lakosságának egy részét, 174 családot a lakosságcsere egyezmény keretében erőszakkal Magyarországra telepítették.
Őshonos lakosságát hosszú évszázadokon át magyarok alkotják. A második világháborút követően a csehszlovák hatóságok magyarellenes intézkedései azonban jelentősen átalakították nemzetiségi összetételét: a magyar családok számottevő részét kényszermunka végzésére Csehországba deportálták valamint Magyarországra telepítették. A kitelepített családok helyére az áttelepülést önként vállaló, elsősorban magyarországi szlovák családok települtek.
| Zsigárd lakosságának nemzetiségi megoszlása |
| szlovák |
|
1 fő (0%) |
| magyar |
|
2624 fő (100%) |
| cseh |
|
0 fő (0%) |
| német |
|
1 fő (0%) |
| egyéb |
|
0 fő (0%) |
| *1910. évi népszámlálási adatok[13] |
|
| Zsigárd lakosságának nemzetiségi megoszlása |
| szlovák |
|
372 fő (23%) |
| magyar |
|
1200 fő (75%) |
| cseh |
|
7 fő (0%) |
| német |
|
0 fő (0%) |
| egyéb |
|
13 fő (1%) |
| *2001. évi népszámlálási adatok |
|
| Zsigárd lakosságának nemzetiségi megoszlása |
| szlovák |
|
512 fő (31%) |
| magyar |
|
1079 fő (66%) |
| cseh |
|
4 fő (0%) |
| német |
|
0 fő (0%) |
| egyéb |
|
43 fő (3%) |
| *2011. évi népszámlálási adatok |
|
- A zsigárdi csata (1849. június 16.) emlékműve.
- A zsigárdi csata emlékét a polgármesteri hivatal előterében 1990-ben felállított kopjafa is őrzi. Alkotója Katona László.
- Római katolikus templomát 1728-ban Eszterházy Imre esztergomi érsek építtette barokk stílusban.
- A felújított katolikus templomban 2008. december 23-án szentelték fel Čeněk Žiaček cseh származású zsigárdi festőművész Emese álma című festményét, amely a magyarok és a Kárpát-medence történetét összefoglaló kétrészes ciklus első tagja. A kép előterében a Turul, mellette a Csodaszarvas valamint Hunor és Magyar van megjelenítve. Mögöttük A fehér ló mondája elevenedik meg, s a kép bal oldala Géza fejedelmet és Vajk megkeresztelését ábrázolja. Hátterét a dombtetőn magasló Pannonhalma keretezi be.
- Református templomát 1784-ben építették, tornyát 1833-ban emelték. Orgonája 1914-ből származik. A templomépület legújabbkori felújítását 2005-ben fejezték be. A gyülekezet lelkésze Iván István.[14]
- Evangélikus templom[15]
- Székelykapu a temető bejáratánál.
- Falumúzeum. Édesanyjának egykori házát Kaszás Attila 2002-ben ajándékozta a községnek, falumúzeum létrehozása céljából.
- A zsigárdi kulturális fesztivál Kaszás Attila nevét viseli.
- Kulturális közösségi és tájékoztató központ (az egykori óvoda felújított épületében) kulturális rendezvények színhelye.
|
|
|
Emléktábla a református templom falán
|
|
|
|
A református templom bejárata
|
|
|
|
A református templom belülről
|
|
|
|
A református templom szószéke
|
|
|
|
Szentháromság a katolikus templomnál
|
|
|
|
Az egykori műmalom a vasútállomásnál
|
|
- ↑ Szlovák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2009. március 4.)
- ↑ Décsy Gyula, az Indiana Egyetem tanárának írása a Forcas 2001/4 lapszámában.
- ↑ bociany.sk
- ↑ Nagy Imre 1891: Hazai okmánytár - Codex diplomaticus patrius VIII. Budapest, 205-206 No. 162, 221-222 No. 178, 302-303 No. 249; Szentpétery Imre-Borsa Iván 1961: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II/ 2-3 1272–1290. Budapest, 301-302 No. 3188-3189; Szentpétery Imre-Borsa Iván 1987: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II/ 4 1290–1301. Budapest, 85 No. 3831; Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza. 2000 Kalligram Könyvkiadó, Pozsony. ISBN 80-7149-219-1 , 536.
- ↑ MOL DL-DF 50148, 50150; Almási Tibor 1997: Anjou–kori Oklevéltár XI 1327. Budapest–Szeged, 9 No. 3.
- ↑ Nagy Imre 1884: Anjoukori okmánytár - Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis IV (1340–1346). Budapest, 24-26 No. 19.
- ↑ Radvánszky Béla-Závodszky Levente 1909: A Héderváry-család oklevéltára I. Budapest, 450-452 No. 330.
- ↑ Radvánszky Béla-Závodszky Levente 1909, 509-510 No. 364.
- ↑ MOL DL-DF 25300; Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza. 2000 Kalligram Könyvkiadó, Pozsony. ISBN 80-7149-219-1 , 536
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye.
- ↑ Fórum Kisebbségkutató Intézet
- ↑ http://www.reformata.sk/?page=congr_122
- ↑ Vasárnap
Szlovákia
