Vághosszúfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vághoszúfalu (Dlhá nad Váhom)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásVágsellyei
Rangközség
Első írásos említés1113
PolgármesterMgr. Mészáros Bálint
Irányítószám927 05
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámSA
Népesség
Teljes népesség913 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület9,07 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 17° 51′ 37″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 17° 51′ 37″
Vághoszúfalu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vághoszúfalu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vághosszúfalu (szlovákul Dlhá nad Váhom) falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Vágsellyei járásban. Közigazgatási területe 9,1 km².

Fekvése[szerkesztés]

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Vágsellyétől 3 km-re északra, a Vág bal partján fekszik, Vágvecse és Sopornya szomszédságában.

Élővilága[szerkesztés]

2014-től található a faluban egy gólyafészek-alátét. Fészkelésről nincs adat.[2]

Története[szerkesztés]

A község területén a korai bronzkorban a nagyrévi kultúra települése állt, a római korban barbár település állt itt.

Vághosszúfalut 1113-ban a zoborhegyi bencés apátság birtokainak határleírásában "villa Zumboe et altera villa Zumboe" néven említik először.[3] 1252-ben "Chumboy", 1518-ban "Hozzufalw" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Régi magyar neve "Csombaj" volt, mely a szláv eredetű "Czembey" személynév származéka lehetne,[4] ez azonban nem kellőképpen bizonyítható.[5]

A 15. századtól Znió várának tartozéka. 1548 és 1563 között a Révay családé, ezután az egri püspökségé, majd 1568 és 1776 között a vágsellyei jezsuiták birtoka volt. Lakói mezőgazdasággal, molnármesterséggel foglalkoztak. 1876-ban a Vág völgyi településeket is árvíz sújtotta, e falu is károkat szenvedett.[6]

Vályi András szerint "HOSSZÚFALU. Elegyes falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Tudományi Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Vetse, és Sellye mellett a’ Nyitrai járásban, határja középszerű, tulajdonságai hasonlók Királyfalváéhoz."[7]

A lakosság vagy az elöljárók nevében kiadott leveleket a falu pecsétjével hitelesítették. Hosszúfalu legrégibb pecsétnyomója 1733-ból származik. E pecsét képét ekevas és csoroszlya alkotja. A 18. századból még további két pecsétnyomót ismerünk. Pecsétképünk – némi grafikai eltéréstől eltekintve – azonosak a legrégebbivel, ami a falu mezőgazdasági jellegét szimbolizálja. A pecsétkép változtatására 1802-ben került sor. A mezőgazdasági szimbólumot ekkor a helyi római katolikus templom védőszentjét ábrázoló pecsétkép: a Szentháromság váltja fel. A pecsét körirata: Hoszufolua 1802 men. A falu ezt a pecsétnyomót a múlt század derekáig használta annak ellenére, hogy ez csaknem azonos volt az egyházközség pecsétjével. Ez utóbbi körirata azonban : Sigill. Ecc. Hoszufalensis 1837.[8]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Hosszúfalu, magyar falu a Vág bal partján, 1001 r. kath. vallásu lakossal. Postája Vág-Vecse, táviró- és vasúti állomása Tornócz. Kath. temploma 1800-ban épült. Kegyura a séllyei m. kir. közalapitvány. E község 1518-ban a turóczi prépostság birtoka volt."[9]

1862-ben a Nyitrán rendezett jótékonysági színi előadásból a helyi tűzkárosultakat is támogatták.[10] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.

A lakosság főleg mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és halászattal foglalkozik és foglalkozott a történelem során. A falu két részből áll: a Sorból és a Falu részből. A 'Vághosszúfalu' nevet az egyik hosszú utcájáról kapta, ami régen szinte az egész falut képezte. Testvérfalunak számít a Vág másik oldalán fekvő Vágkirályfa. A két falu lakossága sokszor keveredett, ettől függetlenül mindkét falu lakosságában elterjedtek vicces, gyalázó szólások a szomszédról. Például: 'Királyfárú még a macska se jó!'.

A falu újságja a Rikkancs.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 888 lakosából 807 magyar és 23 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1001 lakosából 970 magyar és 18 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 950 lakosából 912 magyar és 27 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 949 lakosából 927 magyar és 22 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 937 lakosából 883 magyar, 37 csehszlovák, 14 zsidó és 3 állampolgárság nélküli volt. Ebből 920 római katolikus, 14 izraelita és 3 evangélikus vallású volt.

1930-ban 1055 lakosából 903 magyar, 135 csehszlovák, 12 zsidó, 1-1 német és egyéb és 3 állampolgárság nélküli volt.

1941-ben 1020 lakosából 1016 magyar és 2 szlovák volt.

1970-ben 1036 lakosából 807 magyar és 221 szlovák volt.

1980-ban 929 lakosából 743 magyar és 178 szlovák volt.

1991-ben 844 lakosából 662 magyar és 173 szlovák volt.

2001-ben 895 lakosából 640 magyar és 239 szlovák volt.

2011-ben 865 lakosából 513 magyar, 335 szlovák, 7 cseh, 2 német, 1 egyéb és 7 ismeretlen nemzetiségű volt a faluban.[11]

2021-ben 913 lakosából 466 (+22) magyar, 416 (+15) szlovák, 2 ruszin, 12 (+3) egyéb és 17 ismeretlen nemzetiségű volt.[12]

Néprajza[szerkesztés]

Manga János is gyűjtött népdalokat a faluból.[13]

Nevezetességei[szerkesztés]

Neves személyek[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

  • A templom bejárata
    A templom bejárata
  • A templom belseje
    A templom belseje
  • Pieta
    Pieta
  • Missziós kereszt 1934, 1939, 1941
    Missziós kereszt 1934, 1939, 1941
  • Háborús emlékmű, 1972-es névsorral
    Háborús emlékmű, 1972-es névsorral
  • Kereszt a főút mellett 1819-ből, 1956-ban felújítva
    Kereszt a főút mellett 1819-ből, 1956-ban felújítva
  • Kereszt a templom bejáratánál
    Kereszt a templom bejáratánál
  • Mária a Kisjézussal 1884-ből
    Mária a Kisjézussal 1884-ből
  • Szentháromság szobor 1885-ből
    Szentháromság szobor 1885-ből
  • Nepomuki Szent János szobor 1890-ből
    Nepomuki Szent János szobor 1890-ből
  • Szent Flórián szobor 1826-ból
    Szent Flórián szobor 1826-ból
  • Kopjafa 1996 szabadságharcosok emlékére
    Kopjafa 1996 szabadságharcosok emlékére
  • Temetői kereszt 1867
    Temetői kereszt 1867
  • Temetői kereszt
    Temetői kereszt
  • Régi sírkövek
    Régi sírkövek
  • Sírkő
    Sírkő
  • Sírkő
    Sírkő

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Dlhá nad Váhom
A Wikimédia Commons tartalmaz Vághosszúfalu témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk
  3. ↑ Fejérpataky 1892, 260; Kniezsa 1949, 9-10.
  4. ↑ Brückner I, 68.
  5. ↑ Kniezsa 1949, 9-10.
  6. ↑ Alispáni jelentés; Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
  7. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  8. ↑ http://194.1.157.25/dlhanadvahom/node/29[halott link]
  9. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  10. ↑ Pesti Napló 13/3672, 2. (1862. május 8.)
  11. ↑ Szlovák Statisztikai Hivatal - 2011-es népszámlálási adatok
  12. ↑ ma7.sk
  13. ↑ Manga 1940 Népdalok. Gömöri Múzeum, Putnok. 87.49.24.

Források[szerkesztés]

  • Izsóf, J. (összeáll.) 1993: Vághosszúfalu – Dlhá nad vahom 1113-1993.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vághosszúfalu&oldid=26715639”