Negyed (szlovákul Neded) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Vágsellyei járásban. Mátyusföldi magyar község. 2001-ben 3177 lakosából 1982 magyar, 988 szlovák és 189 cigány volt. 2011-ben 3301 lakosából 1820 magyar, 1241 szlovák, 103 cigány, 12 cseh, 1-1 ruszin, ukrán és lengyel, ill. 122 ismeretlen nemzetiségű volt.[2]
A Kisalföldön, Vágsellyétől 16 km-re délkeletre Vágfarkasdal összeépülve a Vág folyó jobb partján fekszik. A vágsellyei járás legdélebben fekvő községe.
A megmaradt szülők 2011-ben a villámcsapás után
A faluban régóta fészkeltek a gólyák a temető közelében. 2011-ben azonban villámcsapás érte a fészket és az a fiókákkal együtt kiégett. A szülők egy keresztutcányival arrébb új fészket építettek, de nem költöttek újra. 2012-ben egy rövid ideig elfoglalta a fészket egy gólya, de nem volt költés. Ugyanebben az évben egy alátétet is elhelyeztek a főút mentén a falu szélén.[3]
A település első írásos említése 1113-ban Niget néven a zobori apátság oklevelében történt. Ezt követően Negiet, Negyet, Negiedy (1206), majd Negeed (1278) alakban említik az írott források. Kezdetben a zobori bencés apátság birtoka volt. A hagyomány szerint első lakói halászattal, állattartással, szövéssel, fonással foglalkoztak. II. András 1206-ban kiadott oklevele, mely a település birtokhatárait írja össze, említést tesz vizahalászatáról, ill. az apátság negyedi káráról is beszámol, amit Ottó morva hadvezér seregei okoztak. Neve onnan származik, hogy lakói a földesúrnak negyeddel adóztak jövedelmükből. A falu a tatárjárás során elpusztult, majd később a török pusztította el, de mindig újratelepítették. 1494-től a nyitrai püspökség birtoka. Negyedre a 14.–15. században délről a törökök által űzött telepesek jöttek, hogy megbújjanak a mocsaras, nádas gyéren lakott településen.
1710-ben pestisjárvány pusztított. 1715-ben 2 malom működött a községben. Önálló katolikus egyházközsége 1761-ben jött létre. Lakói mezőgazdaságból éltek, főként zöldséget, dinnyét, káposztát, kendert, repcét termesztettek. A 19. század közepe táján létesített présműhelyében repceolajat készítettek. A présműhely az 1880-as évek közepéig működött. 1871-ben a téglagyár kezdte meg működését.
1909-ben negyedi végállomással vasút épül Vágsellyéig, ami új lendületet ad a falu fejlődésének. 1910-ben 4479 lakosából 4451 magyar volt. Az első világháborúban 133 lakos esett el és 7 eltűnt. Áldozatukat két emlékmű őrzi. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. A csehszlovák hadsereg 1919 januárjában szállta meg a községet, amelyet aztán a trianoni békediktátum aláírása által Csehszlovákiához csatoltak. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott. 1947-ben Csehországba 300 lakost deportáltak, Magyarországra 401 családot telepítettek ki, a helyükre szlovákok jöttek. 1949-ben magyar iskola nyílt, majd helyi hangszóró kezdett működni. 1959-ben 13 tantermes iskola épült. Plébániáját 2010-ben a vágfarkasdihoz csatolták.
Vályi András szerint "NEGYED. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Selyéhez két mértföldnyire, fája van, terméseiket helyben el adhattyák, lakosai kereskedhetnek Vág vizén, szõleje nints, földgye, réttye jó, de néha az áradások károsíttyák." [4]
Fényes Elek szerint "Negyed, népes magyar falu, Nyitra vmegyében, a Vágh jobb partján, Poson és Komárom vmegyék szélén. Lakja 1165 kath., 2015 ref. Van benne kath. paroch. templ. ref. szentegyház és ekklézsia, továbbá van réve a Vághon. Határa nagy kiterjedésû s termékeny: bõvelkedik buzával, zabbal, árpával, kölessel, kukoriczával, szénával, náddal sat. – Legelõje bõven lévén, sok marhát, lovat, juhot tart. Káposztával, hagymával, s más zöldségekkel szintugy kereskednek mint a farkasdiak. F. u. a nyitrai püspök. Ut. p. Érsekujvár." [5]
A település 1113-ból származó első írásos említése alapján keletkezése a kora Árpád-korban, a 10 - 11. században valószinűsíthető. Őshonos lakosságát közel egy évezreden át a magyarság alkotja. A második világháborút követően a csehszlovák hatóságok magyarellenes intézkedései kísérletet tettek egyöntetű nemzetiségi összetételének nagymértékű módosítására. Magyar lakossága számottevő részének Csehországba deportálása valamint Magyarországra telepítése nagymértékben módosította évszázadokon keresztül fenálló nemzetiségi összetételét, magyar lakosságának közel 100 százalékos részaránya ekkor megközelítőleg kétharmadára csökkent. Helyükre az áttelepülést önként vállaló, elsősorban Magyarszágról származó szlovák családok települtek. Az elkövetkező évtizedek asszimilációs politikája tovább csökkentette őshonos magyar lakosságának részarányát, amely a 2001-es népszámlálási adatok szerint 62 százalékra csökkent le, míg folyamatosan növekvő szlovák nemzetiségű lakosságának részaránya 31 százalékra emelkedett.
| Negyed lakosságának nemzetiségi megoszlása |
| szlovák |
|
21 fő (0%) |
| magyar |
|
4451 fő (99%) |
| német |
|
4 fő (0%) |
| egyéb |
|
3 fő (0%) |
| *1910. évi népszámlálási adatok |
|
| Negyed lakosságának nemzetiségi megoszlása |
| szlovák |
|
988 fő (31%) |
| magyar |
|
1982 fő (62%) |
| német |
|
0 fő (0%) |
| egyéb |
|
207 fő (7%) |
| *2001. évi népszámlálási adatok |
|
| Negyed lakosságának nemzetiségi megoszlása |
| szlovák |
|
1241 fő (38%) |
| magyar |
|
1820 fő (55%) |
| német |
|
0 fő (0%) |
| egyéb |
|
240 fő (7%) |
| *2011. évi népszámlálási adatok |
|
|
|
|
Háborús emlékmű és Református templom
|
|
- A községben három templom található, melyek közül a katolikus legrégebbi, mely 1780-ban[forrás?] épült Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Ezután 1937-ben[forrás?] a református templom épült fel, míg legkésőbbi az evangélikus templom 1976-ban. 1912-ben baptista imaházat is építettek.
- A református templom orgonája Ján Tuček műhelyében készült 1937-ben Kutná Horán. A 20 regiszteres hangszernek 1248 sípja van. Az orgonát 2002-ben újították fel.[6]
- A katolikus plébánia 1804-ben épült.
- Izsák Ferencnek, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédjének síremléke a temetőben.
- Borversenyét a környék borászainak részvételével 1988 óta rendszeresen megrendezik.
- A község lapja Negyedi Újság címmel Kiss Gyula főszerkesztésében negyedévenként jelenik meg.
Társadalmi szervezetek [szerkesztés]
- A Csemadok helyi alapszervezete, melynek elnöke két évtizeden át Kiss Gyula volt.
|
|
|
Az új gólyafészek 2011-ben
|
|
|
|
A régi gólyafészek 2011-ben a tűzeset után
|
|
|
|
Kereszt a főút mentén 1905-ből
|
|
Szlovákia
